A középkorban még nem számított akkora skandalumnak, ha egy pápa okkult tudományokkal – például asztrológiával, mágiával, alkímiával – foglalkozott. Igaz, a Biblia tiltja a varázslás minden formáját, ám valaha nem volt merev válaszfal a kereszténység és az ezotéria között. Gál Ildikó írása.

A keresztény vallás nem volt mindig elutasító a spiritualitással szemben. Hiszen a Szentírásban is találkozunk olyan pátriárkákkal, szentekkel és hősökkel, akik értettek a titkos tudományokhoz, mégis pozitív színben állnak előttünk. Mózes például szabályos varázslópárbajban győzte le az egyiptomi mágusokat, híres mandulafa-varázspálcáját használva. Nővére, Mirjam a hagyomány szerint az első női alkimista volt. E példák is mutatják, hogy az okkultizmus még a bibliai tanítások szerint sem feltétlenül azonos az ördöggel való cimborálással. A zsidó ezotéria, a kabbala például magasrendű fénymágia, melyet Isten nevében, az Ő törvényeit tiszteletben tartva gyakorolnak jámbor életű rabbik. Ugyanígy, valaha a keresztény bölcsek is tudták, hogy a Mindenség titkos erőit megismerni és szeretetteljes célra használni nemhogy nem elítélendő, hanem kimondottan Istennek tetsző dolog. Így gondolták azok a nagy tudású, művelt pápák is, akik különös gépeket terveztek, „valódi aranyat” készítettek, és más dimenziókbeli lényekkel kommunikáltak.

A beszélő robotfejtől az időgépig

Minden idők leghíresebb „okkult pápája” épp az a II. Szilveszter (938–1003) volt, aki a magyarság számára különösen fontos. Az írásos források szerint ugyanis ő küldött koronát Szent István királyunknak, legitim keresztény uralkodónak ismerve el őt. Szilveszter pápa, aki III. Ottó német-római császár mentora, mondhatni „guruja” volt, roppant izgalmas figura, a középkor egyik legeredetibb egyénisége.

Élete bővelkedett kalandos fordulatokban. „Mélyről” jött: szemben az arisztokrata pápákkal, ő egy alpesi francia parasztcsaládban látta meg a napvilágot Gerbert d’Aurillac néven. Állítólag gyermekként pásztorkodás alatt sokszor voltak misztikus élményei, aminek hatására szerzetesnek állt. A tehetséges fiút pártfogói Spanyolországba vitték taníttatni, ahol ebben az időben a keresztény, az iszlám és a zsidó kultúra együttélése biztosított pezsgő szellemi légkört. Az ifjú Gerbert ekkor ismerhette meg mindhárom vallás ezoterikus vonulatát: a muszlim szúfit, a héber kabbalát és a keresztény misztikát, főként az angyalok és a szellemi dimenziók tanát. Életének e szakaszából származik az az anekdota, miszerint a majdani Szilveszter mágiát és asztrológiát is tanult Sevillában. Állítólag ekkor elcsent egy varázskönyvet egy arab mágustól, aki Isten kegyelméből azt a képességet nyerte, hogy mindent lát, amit nappal a Nap, éjjel a csillagok látnak. Csakhogy az eszes és vakmerő fiú egy híd pilléréről lógott a könyvvel hóna alatt egész éjszaka, amíg a varázsló dühödten kerestette. Így sem a csillagok nem láthatták, hiszen a híd alá nem ragyogtak be, se a felkelő Nap.

Később, pápa korában pedig készített magának egy bronz emberfejet, amely igennel és nemmel válaszolt kérdéseire. Ennek annyi valóságalapja van, hogy Szilveszter amatőr mérnök és feltaláló volt, szabadidejében gépeket tervezett. Ő terjesztette el az abakusz és az ingaóra használatát, szerkesztett továbbá egy hidraulikus emelőt is. Futurisztikus tervrajzai a kor politikai vezetőihez írt leveleiben maradtak fenn, ezekből mintegy kétszázat a Vatikán archívuma ma is őriz. Valószínűleg ez a forrása annak a kétes szóbeszédnek is, miszerint a Vatikán birtokában van egy „kronovízor” nevű időgép, amely állítólag épp Szilveszter tervei alapján készült.

A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Ezotéria 2019/6. lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Gál Ildikó

Nyitókép: Getty Images

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!