A mágia egyik ősi tantétele: a hang, a betű, a szó rezgés, és mint ilyen, energia. Ha így van, akkor pedig a könyvekben leírt szavak, mondatok is erőt árasztanak magukból az olvasójukra: jót vagy rosszat, harmonikusat vagy torzat, áldásost vagy veszedelmest. Gál Ildikó írása.

Aki ismeri a Harry Potter-világot, nem lepődik meg a gonosz könyvek létezésén. A világhírűvé lett varázslótanoncok az évek során találkoznak naplóval, mely vámpírként elszívja az olvasója erejét, és őt fokozatosan a Sötét Nagyúr hatalmába ejti – mivelhogy ez az ő naplója volt. De felbukkan egy „szörnykönyv” is: a Szörnyek Szörnyű Könyve, amelyet összeszíjazva kell tartani, mert nevéhez illően mindenkit megharap, aki hozzá próbál érni.

Persze ez csak fantasy, amely a Potter-univerzum megteremtőjének, J. K. Rowlingnak a képzeletéből pattant ki, mondhatnánk. Ez igaz, csakhogy az ilyen ötleteiket az írók általában valódi legendákból, mítoszokból, leggyakrabban épp az ezoterikus hagyományokból merítik. És csakugyan, ha nem épp Harry Potter-regényeket, hanem középkori alkimista iratokat, mágiáról szóló dokumentumokat vagy ősi spirituális szövegeket lapozunk fel, ott is találkozunk nemcsak a kimondott, de a leírt szó teremtő vagy romboló hatalmával, ennek megfelelően pedig igazi „szörnykönyvekkel” is.

Thot baljós papiruszai

Elátkozott műveket már az ókori Mezopotámiában, három-négyezer évvel ezelőtt is készítettek. Ekkor még főként a tolvajok ellen, így az átok egyfajta spirituális lopásgátlóként funkcionált. Ennek lényege: az értékesebb agyagtáblák felső szélére körülbelül ilyesmit rótt be az írnok: aki ezt a táblát elmozdítja helyéről, vagy illetéktelenül beleolvas, azt „Assur, Sin, Samas, Adad, Istar, Bel és Nergal üldözze örök gyűlölettel, és pusztítsa ki még ivadékait is a Földről!” A korabeli potenciális orvolvasónak vagy tolvajnak ez elég elrettentő lehetett, ami jó esetben visszatartó erővel bírt. Egyiptomban legendák szóltak egy különösen veszélyes papirusztekercsről, amelyet az idők hajnalán írt Thot isten, a tudás ura. E könyvben összefoglalta a mágia összes műveletét, az univerzumot működtető törvényeket. Csakhogy ez a dokumentum nem éppen halandók kezébe való, mert ha egy földi ember beleolvas, a sorokból áradó iszonyú energiák elpusztítják, vagy „csak” őrületbe kergetik. Mások szerint a könyv borzalmas hallucinációkat okoz illetéktelen olvasójának, vagy ami még szörnyűbb: szerettei halálát.

Mégis sokan próbálták megszerezni, például II. Ramszesz fáraó fia, a nagy tudású máguspap, Haemuaszet is. Egy ősi sírban bukkant rá, egy varázsló múmiájának mellkasán, ahogy az aszott karok magukhoz ölelték a foszladozó tekercset. A herceg magához vette az iratot, amiért éveken át tűvé tette a sivatagot, ám az átok rögtön lecsapott rá: felesége és kisfia a hazaúton a hajóról a Nílusba zuhantak, és belefulladtak. Haemuaszet még ezek után sem volt hajlandó megválni a könyvtől. Pár nap múlva azonban egy bájos örömlány képében meglátogatta egy gyilkos démonasszony, aki kis híján megölte szerelmeskedés közben – a herceg csak varázstudományának köszönhetően úszta meg a kalandot. Ez viszont már akkora sokk volt számára, hogy inkább elégette a baljós tekercset.

A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Ezotéria 2019/6. lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Gál Ildikó

Nyitókép: Getty Images

Ez is érdekelhet

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!