– Talán az sem a véletlen számlájára írható, hogy a munkád is a családdal kapcsolatos. Hiszen a közmédia Család-barát című műsorát vezeted, és a képernyőről szinte sugárzik, mennyire szereted, mennyire jól érzed magadat ebben a műsorban, szerepben.
– Jól látod, pontosan így van. Gondolataim a családom és a férjem körül járnak. De imádom a munkámat is, ami nekem a béke szigetét jelenti. Érdekes családokkal, vendégekkel kerülök itt kapcsolatba, és jó, hogy ezekben a beszélgetésekben megmutathattam az egyéniségemet is.
– A születési horoszkópod szerint teljesen mindegy, hogy mennyi idő telt el a boldogító igen kimondása után, a házasságodra a szenvedélyesség a jellemző.
– Salvo, ahogy egy szicíliai férfihoz illik, rendkívül vehemens, temperamentumos ember, és én sem vagyok az a kimondottan csendes, visszafogott nő. Képzelheted, hogy két dudás mit művel egy csárdában! Már a találkozásunk pillanatában tudtuk, hogy nekünk a közös élet nagy kihívás lesz. Azzal is tisztában voltunk, hogy kinek, milyen kompromisszumot kell kötnie ahhoz, hogy a kapcsolatunk jól működjön.
– A képletek azt mutatják, hogy két igen erős, mindent megteremtő ember találkozott, akik tökéletesen kiegészítik egymást.
– Egyrészt olyan famíliában nőttem fel, ahol nem voltak férfiak. Kilencévesen veszítettem el a nagypapámat, és tizenegy éves voltam, amikor apukám meghalt. A dédivel, a nagyival és anyuval éltünk négyesben, nem volt férfierő, így aztán a kolbásztöltéstől kezdve az izzócserén át mindent mi, nők végeztünk. Salvo pedig olyan családból származik, ahol a nők a férfi mögött állva biztosítják a nyugodt otthont, megteremtik az érzelmi biztonságot, míg a férfiak az anyagit. Másrészt Salvo rendkívül pontos, maximalista ember, aki mindenben a tökéletességre törekszik. Én pedig egy laza művészlélek vagyok, akinek nem erőssége a precizitás. Arra kényszerít, hogy céltudatosabb, összeszedettebb legyek, próbáljak figyelni a részletekre, és harcoljak azért, ami fontos nekem.
…
Kíváncsi vagy a folytatásra? Lapozd fel a Nők Lapja Ezotéria idei első lapszámát!
Szöveg: Izing Klára
Fotó: SMAG/ Szabolcs László
