Szívet összetörő szavak – A verbális agresszió formái

A „bántalmazás” szóról szinte mindenkinek annak fizikai formája jut eszébe, a verbális agresszió azonban sokkal több kapcsolatot érint, mint gondolnánk. Bántalmazás ez a javából, ám sokkal nehezebb felismerni.

Titkolózás: Egy normális kapcsolat alapfeltétele a lelki intimitás, vagyis két ember olyanfajta közelsége, amelyben szabadon megoszthatják egymással gondolataikat és érzéseiket. A bántalmazó kapcsolatokban ez az intimitás nem tud létrejönni, hiszen a bántalmazó fél számára
a kiismerhetőség a gyengeség jele, ezért minden érzését, gondolatát, tervét magában tartja,  partnerével hallgatag és távolságtartó, információközlése a minimumra korlátozódik. Az áldozat ezt sokszor úgy magyarázza, hogy párja zárkózott, nehezen fejezi ki az érzéseit, nehéz gyerekkora volt, de ettől még nagyon jó ember. Ha mégis szóba hozza a másik távolságtartását, az letagadja. „Mit akarsz, igenis szoktam veled beszélgetni!” Ez a beszélgetés azonban sokszor  csak a hétköznapi praktikumra szorítkozik.

Ellenkezés: A bántalmazót rendkívül módon zavarja, uralmára fenyegetőnek érzi, ha partnerének saját véleménye van, ezért, hogy hatalmát fenntartsa, abba folyton beleköt. Ez az ellenségesség kizárja az egyetértést, és állandó feszültséget teremt.

Leszólás: A bántalmazó tagadja az áldozat észleléseit, ötleteit, érzéseit leszólja, tévesnek, értéktelennek állítja b,e és ilyeneket mond: „már megint képzelődsz, túl érzékeny vagy, túl komolyan veszed a dolgokat” stb.

Tagadás: Ha az áldozat szóvá tenné, akkor sem hajlandó beismerni, hogy bántó dolgot mondott, tett. „Rosszul emlékszel, én ilyet sosem mondtam!” – állítja teljes határozottsággal,  míg a másik egy idő után elbizonytalanodik önmagában.

Racionalizálás: Amikor a bántalmazó racionális érvekkel megmagyarázza, hogy amit tett, az helyes. Nagyon fontos tudni, hogy a bántalmazásnak sem fizikai, sem szóbeli formájára nincsen semmiféle mentség! Lehet, hogy az áldozat hibázott, tévedett, nem tud valamit, de ez nem jogosít fel senkit arra, hogy emiatt bánthassa.

Viccnek álcázott bántalmazás: Miután bántó megjegyzést tesz – „Már a humorérzékedet is elvesztetted? ” – kérdi, felnevet, vagy mond valami összezavarót, amivel eltereli figyelmet a bántalmazásról, mintha az meg sem történt volna.

Figyelemelterelés és hibáztatás: Ha az áldozat szóvá tesz valamit, a bántalmazó témát vált, kitér a válasz elől, sokszor ellentámadásba lendül. Tipikus példája, amikor alkoholizmusáért a másikat teszi felelőssé, mondván, ha az támogatóbb lenne, akkor ő sem inna annyit.

Megszégyenítés, kritizálás, gúnyolódás: Ennek célja a másik önbecsülésének lerombolása és ezzel a fölény megszilárdítása. „Te nem vagy normális!” „Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen!”
Parancsolgatás: Szintén nem az egyenrangú kapcsolatok ismertetője. A bántalmazó fölérendeltségének megszilárdítását szolgálja éppúgy, ahogyan a dühkitörések a megfélemlítésen keresztül igyekeznek az erőfölényt megerősíteni.

 

A cikk teljes terjedelmében a Nők Lapja Ezotéria 2015/4. lapszámában olvasható!

Szerző: Dr. Hatalyák Krisztina holisztikus life-coach, kineziológus

Fotó: Thinkstock

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!