szégyenkultúra
Kirabolt, csupasz, feldúlt az ember, sárosan kuporog a földön, sötét felhők borítják lepleikkel, egy szarka hajol le az ágról, és gúnyos felháborodással kérdi: hát mit szólnak? Az élet legtitkosabb alapérzése a szégyen. Időről időre mindannyiunkat megrohan, leteper. Ám mostanában mintha a megalázó minősítés, a megszégyenítés elhagyta volna a kommentszekciókat, bulvárújságokat, és beszökött a munkahelyekre, osztálytermekbe, közbeszédbe. Vass Virág írása.
