nők lapja
Ahogy hóna alatt új regényével, a Verával belép a kávézóba, kicsit olyan, mint egy jelenés. Sovány, szelíd, megtört, és nagyon szerethető. Népes olvasótábor aggódott érte az elmúlt hónapokban. Súlyos daganatos betegséggel küzdött, de mostanra, úgy tűnik, legyőzte. Az ország egyik kedvenc kortárs írójával, lapunk állandó szerzőjével, az Élet és Irodalom prózarovatának szerkesztőjével arról beszélgetek, hogyan változtatta meg a halálos kór elleni küzdelem. Koronczay Lilla interjúja.
„Lenyűgöz, hogy ebben a világban, ahol minden a pénzről és a sietségről szól, és Tinderen döntjük el, ki szimpatikus, és ki nem, néhány profi szakember hetente több órát tölt azzal, hogy másoknak segítsen” – mondta az a férfi , akinek a felesége lelki gondozó az Oázisban. Márpedig a főként önkéntesekből álló közösség ajtaja valóban nyitva áll mindenki előtt, aki elég bátor ahhoz, hogy segítséget kérjen. Pór Attila riportja.
Művészettörténész, kiállításrendező. Egy tizenkettedik századi gerendáért képes elmenni Katalóniáig. Tán ezért – egyesek szerint – ő a múzeumi bürokrácia „réme”. Mások ölre mennek érte. Kolozsváry Mariannát mindez nem érdekli. Egyetlen vágy fűti, de az szenvedéllyel: a festő, akinek a tárlatát rendezi, legyen ott valóságosan. Találkozzunk vele, mi, látogatók. Tegyük ujjunkat az öt sebére, haljunk meg vele, és támadjunk föl vele. Így nézzük a képeit, így értsük, így legyen a miénk… Ha ez, mármint a birtoklás – művészetről lévén szó – egyáltalán lehetséges. Schäffer Erzsébet írása.
