aktuális
Hogy volt? – Akovács Éva beköszöntője az új Nők Lapjából
A helyzet idilli volt, a roppant édes hatévesek a padra könyökölve hallgatták a mondanivalómat, a napfényben rezgő krétapor romantikus ködében éreztem, hogy ez a legszebb hivatás a világon, az első padban ülő kisfiú szinte meg is emelkedett, hogy jobban figyeljen… Aztán feltartotta a kezét. Intettem neki, mondja bátran, hisz mi tehetné elégedettebbé a pedagógust, mint […]
Válni vagy maradni? – Akovács Éva beköszöntője az új Nők Lapjából
Gyerekkorom kedvenc mesekönyveiben, és a kamaszéveimben nagy mennyiségben fogyasztott delfinesekben, a csíkosokban és pöttyösökben szinte soha nem esett szó válásról. Az Álarcosbál, a Születésnap, A francia kislány… egyik sem olyan történet, amelyben a szülők szétmennek. Veszteségek, bánat persze van, olyan is, hogy valakit egy szülő nevel, de hogy egy gyerek végignézze, hogy apa elköltözik, és […]
Kortalanul – Akovács Éva beköszöntője az új Nők Lapjából
Mikor érezte magát utoljára igazán szépnek? Olyan megállíthatatlanul, győztesen magabiztosan, egyértelműen szépnek? Megnyugtató, ha a válasz nem egy sok évvel ezelőtti emlék. Nézem a gyerekem, miközben elégedetten szemléli magát a tükörben, egészen közelről, aprólékosan tanulmányozva a szeme színét, pilláit és babásan szeplős arcát, majd távolabb lépve ellenőrzi, hogy libben a haja, milyen a mosolya, és […]
Határok – Akovács Éva beköszöntője az új Nők Lapjából
Mikor nevetett utoljára egy jót, úgy szívből, igazán? Emlékszik, mi váltotta ki? Egy vicc, egy jó sztori, vagy a káröröm? Vonzódunk a jó humorú, az életet könnyedebben vevő emberekhez, de humorosnak lenni nem volt mindig egyértelműen menő dolog. Arisztotelész például kimondottan elítélte a humort, mert szerinte nem volt más, mint egy másik embert lenézése. Később […]
Segítsük egymást! – Akovács Éva beköszöntője az új Nők Lapjából
Jó lesz még ez, hidd el, mondta a nagymamám, és precíz mozdulatokkal simította a papírzacskót, amiből kiettük a cukros brióst. Megfordította, áthúzta a másik oldalát is, aztán a sarkokat összeillesztve hajtogatta kicsire, és elégedetten tette fel a polcra, ahol már ott sorakozott számtalan, élére hajtott zacskócska. Amik persze mind jók lesznek valamire. Ez az ősz […]
Vezérdallam – Horváth Cecília beköszöntője az új Nők Lapjából
Recsegő-ropogó hangon szólal meg a tánczene, mint egy régi lemez. Visz az andalító melódia, elképzelem, ahogy egy gyönyörű nő a szoknyáját felcsippentve forog egy férfi karján, körbe-körbe a bálteremben. Valakinek a valósága ez? Vagy valakinek az álma? Ilyen szép csak egy emlék lehet. Ami mélyen belénk ivódott, azt a képzeletünk tovább színezi, hozzátold, megtölti jelentőséggel. […]
Ki így, ki úgy – Lazarovits Szilvia
Megannyi különböző élet a környezetünkben, de akár egy hetilap oldalain is. Oly sokfélék vagyunk, másképpen látjuk a világot, de vajon valóban annyira másként? A negyvenéves énekes, aki tizenhét évvel ezelőtt megnyert egy tehetségkutató versenyt, és azóta is koncertezik, lemezeket ad ki. Nem volt könnyű gyerekkora, de most szép családja van, sikeres. Vagy az amerikai színésznő, […]
Fenntartható boldogság? – Eszes Andrea beköszöntője az új Nők Lapjából
A hűvös szobában még mindig eszembe jut a könyvhét, a Vörösmarty tér, ahol a legnagyobb kánikulában sorok kígyóztak a standok előtt: mindenki azon igyekezett, hogy újabb példányt vásároljon a házi könyvtárába. Sokan olyan kíváncsisággal vetették bele magukat az új művek felfedezésbe, mintha kincskeresésre indultak volna. Az esemény hosszú évtizedek óta népszerű, miért is ne lett […]
Végállomás? A mosoly országa! – Papp Diána beköszöntője az új Nők Lapjából
Megvolt a pillanat. A lélegzetvételéből hallottam, mikor határozott úgy, hogy megkönyörül rajtam. Amikor végre a vonal mindkét oldalán ember beszélgetett az emberrel. Áthatoltam a láthatatlan falon, ami még a megszokottnál is láthatatlanabb volt, hiszen nem találkozott az ügyintézővel a tekintetünk, csak sóhajokból, hangnemváltásból következtethettem arra, vajon hogyan halad az ügyem, lesz-e megoldása. Megtörtént tehát a […]