Koronczay Lilla
Hogyan lettem? – Gálvölgyi János
Gesztenye és ostya A vasárnapi mise volt az első színházi élményem. Nagyanyám hétéves koromban elvitt magával a templomba, és csak ámultam, milyen gyönyörűek a „jelmezek” a papon meg a ministránsfiúkon. Én is szerettem volna ott állni közöttük, hogy minden szem rám szegeződjön. Amikor végre ministránsfiú lettem, azt gondoltam, amikor kimegyek a templomból, mindenki engem fog […]
Hajdu Szabolcs: Egymagam semmi sem vagyok
Miből szakítottalak ki éppen? Forgatásról rohansz? Igen, de ezt a filmet nem én rendezem. Most, hogy kérded, nekem is furcsa, de az utóbbi időben elég sokat játszom más alkotásaiban, jelenleg például Sós Bálint első filmjében, az a címe: Minden rendben. Bálint nagyon szimpatikusan dolgozik, pontosan instruál, ki meri mondani a dolgokat, teljesen rá tudom bízni […]
Új szelek a divatvilágba – A 80-as évek magyar modelljei
A bő volt a divat, minél nagyobb, annál jobb, lógtak rajtunk a kitömött vállú pulóverek és blézerek, mint Meg Ryanen a Harry és Sally című filmben. És akkor az aerobikőrület lábhoz tapadós nadrágjairól meg a fiúk neonszínekben pompázó suhogós melegítőjéről még nem is beszéltem. Harsány make-up, a Nyugat mindenáron való követése – ez volt a […]
Remény a város peremén
Ózd, Hétes-telep. Számtalan cikk jelent meg róla az utóbbi időben, most mégis szíven üt, amit látok. Kóbor kutyák, nyakig érő sár, az egykori munkáslakások teteje megrogyva, a falakról hámlik a vakolat. Csatornázás nincs, két közkútról hordják a vizet a helyiek. Háromszázötven ember, ebből kétszáz gyerek. Bódis Kriszta író, pszichológus, a Van Helyed Alapítvány vezetője a […]
Scherer Péter – Hogyan lettem?
Először a színpadon Ötödik osztályban a magyartanárom kezembe nyomott egy prózát Karinthy Frigyestől, Földrajzóra 2852-ben volt a címe. „Neked olyan huncut szemed van – tette hozzá –, olvasd el, és ha megtetszik, elmondhatod az iskolai Ki mit tud?-on.” Hát én ezzel a novellával nemcsak az iskolai, hanem a városi tehetségkutatót is megnyertem. Ott álltam, mint […]
Bocsáss meg, és lépj tovább!
Szeretjük azt hinni, hogy a megbocsátás a gyengeség jele, holott épp ellenkezőleg. Óriási bátorságra vall, ha valaki mer szembesülni a bántódások nyomán feltoluló érzelmeivel, szembenézni azok esetleges igazságtartalmával, vagy eljutni odáig, hogy valójában a sértés nem róla, hanem a sértő félről szól. Hogy is mondja Edith Eva Eger amerikai pszichológus és holokauszt-túlélő? Azt, hogy mi […]
„A színház Én vagyok”
Egy hatalmas fémajtót keresek a Váci és az Irányi utca sarkán. Döngve csukódik be mögöttem, a hátulján rögtönzött cetli: „Csukd be, mert fűtünk!” Jó jel, ezek szerint még bírják fizetni a számlákat. Lebotorkálok a lépcsőn (hány méter mélyen lehetek?), csak ott emelem fel a tekintetem: kétméteres „óriás” áll előttem, lobogó ősz hajjal. Cziczó Attila. – […]
Csak a féltő szeretet moccan – A Király család: Linda, Gabi, Tamás és Viktor
Köszönöm, hogy ilyen pontosak voltatok, nincs még egy művészfamília, aki ezt utánatok csinálná. A fegyelem a sikereitek titka? Viktor (szemtelen mosollyal): Apu a fegyelmezett. Ha ő nem áll a sarkára, soha nem ülünk itt. Linda: Mi is, ne mondd már! Így neveltek minket. Főleg anyu volt szigorú… Gabi: Muszáj volt. Három gyerek – Linda és […]
Teremtő mesék – Furugh Switzer küldetése
Tíz fiatal édesanya ül körben a faluház egyik fűtött helyiségében. Előttük mesekönyv, a fedőlapon egy kisteknős, a címe Franklin és a megbocsátás. A mamák hangosan olvasnak, egymás után, mutatóujjukkal követve a sorokat. De nem ám úgy, mint az iskolában! Időnként összesúgnak, kuncognak, bátorítják egymást, élvezik a közös tanulást. Jöttünkre hirtelen elhallgatnak, és az épp soron […]