A ’61-es interjú napján Lakatos Gabriellának nem volt fellépése. A Kelenhegyi úti villa épp átépítés alatt állt, így volt ideje rendet tenni és vendégeket fogadni. Földes Anna a torinói vendégjátékról szeretett volna beszélgetni vele, és kíváncsi volt arra is, hogyan indult a pályája.
Arra számított, a szokásos történetet hallja majd, hogy Lakatos Gabriella már gyerekként is a balettról álmodott, ám a táncművész egészen más választ adott. Nem a balettiskolák világából érkezett, és gyerekként sem gondolt arra, hogy egyszer híres táncművész lesz. „Gyerekszínész voltam, sohasem készültem táncosnak” – mondta, majd felidézte, hogy a pályája sokkal kanyargósabban indult, mint ahogyan azt a sikerei láttán sokan feltételezik.
Lakatos Ellyke, a „csodababa”, akiből világhírű balerina lett
Lakatos Gabriella 1927. október 18-án született Budapesten. Tehetsége igen korán megmutatkozott; négyévesen a rádióban szerepelt, később pedig Lakner Bácsi Gyermekszínházában is fellépett, ahol mindenki „csodababaként” és Ellykeként emlegette. Mire az Operaház balettiskolájába került, a cirkuszban Jancsi bohóccal kuplékat, 1932-ben pedig az Ostende kávéházban Kalmár Pállal magyar nótákat is énekelt.
Élete első filmszerepét 1933-ban játszotta el az Iza néni című játékfilmben, ahol olyan legendás színészek mellett tűnt fel, mint Fedák Sári, Gombaszögi Ella és Jávor Pál. Hároméves korától a kis Gabriellát nagyszülei nevelték, akik mindent megtettek azért, hogy a kislány kibontakoztathassa a tehetségét. A balettiskolába viszont nem volt egyszerű bekerülnie.
Lakatos Gabriella a Magyar Állami Operaház társulatával csehszlovákiai turnéra indul 1957-ben, mögötte Harangozó Gyula balettmester. (Forrás: Fortepan / FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György / Sándor György)
Az első felvételin, mint mesélte régi interjúnkban, véznának és kicsinek találták. A második kudarc nem viselte meg, sőt, az elutasításnak titokban még örült is. A nagyanyja viszont harmadszor is elvitte felvételizni, ahol ezúttal sikerrel járt. Csakhogy a balett világa akkor sem volt egyszerű, két év múlva majdnem elküldték Gabriellát az iskolából. Ekkor került Nádasi Ferenc osztályába. A mester volt az első, aki igazán hitt benne. Még télikabátot is vett neki, és ő volt az, aki végül megszerettette vele a táncot – idézte fel lapunknak Lakatos Gabriella.
Kapcsolódó: A balettművészet felé 1972-ben
Később a Magyar Állami Operaházban gyorsan haladt előre a ranglétrán: tánckari tagból rövid idő alatt szólista, majd 1950-ben magántáncos lett. Pályafutása során a klasszikus balettirodalom számos emlékezetes hősnőjét alakította, köztük Mária hercegnőt A diótörőben, eltáncolta Odette és Odília kettős szerepét A hattyúk tavában, és ő volt Molnárné is A háromszögletű kalapban. Pályafutásának egyik legfontosabb szerepe egy névtelen lány lett Bartók Béla A csodálatos mandarin című táncjátékából. Különleges színészi érzékével, temperamentumával és szuggesztív színpadi jelenlétével Lakatos Gabriella a magyar balett egyik legnagyobb egyéniségévé vált.
Bartók a torinói színpadon
Harangozó Gyula koreográfiájában Gabriella már 1945-ben eltáncolta a Lányt, az 1956-os operaházi felújításban pedig ismét ő alakította a női főszerepet – munkásságát egy évvel később, 1957-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Az előadásról a Nők Lapja is részletes, fényképes kritikát közölt. Csobádi Péter írásában méltatta a produkciót, külön kiemelve a táncosok teljesítményét. Lakatos Gabriella és társai a kritikus szerint játékukkal életre keltették Bartók zenéjének minden hangját.
Kapcsolódó: Isadora Duncan – a modern táncművészet úttörőjének tragikus élete
A produkció pedig nemcsak itthon aratott hatalmas sikert. Lakatos Gabriella külföldi vendégjátékokon is rendszeresen fellépett, Kairótól Londonig és Moszkvától Barcelonáig számos városban megfordult. Az Operaház együttese Torinóba is elvitte a A csodálatos mandarint, ahol sokan attól tartottak, hogy a Verdihez és Puccinihez szokott közönségtől idegen lesz Bartók zenéje.
(Forrás: Nők Lapja archívum)
A balerina az otthonában mesélte el Földes Annának, mennyire meglepte őket a fogadtatás. A közönség lelkesen ünnepelte az előadást, a helyi kritika pedig külön élményként emelte ki, hogy magyar művészek tolmácsolásában hallhatták és láthatták Bartók művét. A torinói sikerről szóló beszélgetés végén a riporter a kulisszák mögötti hétköznapokról is faggatta a balerinát. Lakatos Gabriella arról mesélt, hogy ha ideje engedi, szívesen lovagol, moziba jár és bridzsezik, ám a felújítás alatt álló villában akkoriban más jellegű elfoglaltságok is vártak rá. Mint mondta, május óta leginkább takarított – így történt, hogy Nádas Péter egyik fotóján előkerül a porszívó is.
Ami a Kelenhegyi úti villában maradt
Lakatos Gabriellát 1973-ban, 46. életévében nyugdíjazták az Operaház magántáncosaként. Bár a balett világában a táncosok pályája a rendkívüli fizikai megterhelés miatt általában korábban ér véget, mint más előadóművészeké, a táncművész nehezen fogadta el a döntést. Az színpadtól teljesen azonban nem szakadt el.
(Forrás: Nők Lapja archívum)
1978-ig balettmesterként dolgozott az Operaházban, később énekesnőként lépett fel, televíziós műsorokat vezetett, és filmszerepet is vállalt. A nyolcvanas években kétszer is visszatért a színpadra Markó Iván Az igazság pillanata és Novák Ferenc Magyar Electra című darabjában, 1988-ban pedig saját magániskolát nyitott. A táncművész 62 évesen, 1989 novemberében hunyt el. (Sírja a Farkasréti temetőben látogatható.)
Halála után a férje eladta a Kelenhegyi úti villát. Az új tulajdonos nekilátott a felújításnak, és kidobta, amit fölöslegesnek ítélt. Csakhogy a szemétbe került tárgyak között ott voltak Lakatos Gabriella személyes emlékei is – fényképek, újságkivágások, ruhák és színpadi jelmezek. Szúdy Eszter tánctörténész beszélt erről 2007-ben, amikor a balerina születésének nyolcvanadik évfordulójára kiállítást rendeztek az Operaház Vörös Szalonjában.
A kidobott tárgyak egy részét sikerült megmenteni, más emlékek később, szerencsés véletlenek folytán jutottak el a gyűjteménybe. Keveházi Gábor, az Operaház akkori balettigazgatója az Egy táncos díva arcképe címmel rendezett kiállításon így emlékezett vissza Lakatos Gabriellára: „Ritka egyéniség volt, talán ha 100 évente születik ilyen művész.” A balerina egykori otthonának falán ma emléktábla őrzi a nevét, pályájának történetét pedig az Operaház és a Táncarchívum dokumentumai, valamint a fennmaradt fényképek és filmfelvételek idézik.
Kapcsolódó: Anna Pavlova, a balerina, aki tánc nélkül nem akart élni
Kiemelt kép: Magyar Állami Operaház, Lakatos Gabriella balettművész, primabalerina, Bartók Béla: A Csodálatos mandarin című művének előadásában a leány szerepére készül 1961-ben. (Forrás: Fortepan / Kotnyek Antal)
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!