- A megfelelő időzítés idén legalább annyit számít, mint a sötét megfigyelőhely.
- Egy híres üstökös nyomait láthatjuk anélkül, hogy maga az üstökös feltűnne.
- A csillagleshez nincs szükség drága felszerelésre, néhány apróságra viszont érdemes figyelni.
„A megfigyeléshez nem szükséges távcső vagy binokulár” – írja Varga Nóra, a Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagásza. Az idei Orionidák megfigyeléséhez sokkal többet érhet egy jól megválasztott hajnali időpont.
Október 22-én hajnalban javulnak az esélyeink
Az Orionidák 2026-os maximumát az október 21-ről 22-re, szerdáról csütörtökre virradó éjszakára várják. Vagyis aki a legjobb időszakra készül, annak csütörtök hajnalra érdemes terveznie a programot.
A fényes, növekvő Hold az éjszaka első felében sok halványabb meteort elrejthet. Budapest térségében azonban hajnali 2 óra 35 perc körül lenyugszik, utána sötétebb égbolt alatt figyelhetjük a felvillanásokat. A pontos időpont az országon belül kissé változik.
Érdemes tehát hajnali 3 óra körül kezdeni a csillaglest, és a pirkadat előtti sötét órákat kihasználni.
Ekkorra a meteorok látszólagos kiindulópontja is magasabbra emelkedik, ami tovább javítja a megfigyelés feltételeit.
Az augusztusi Perseidáknál még csábító lehetett sokáig fennmaradni. Most talán könnyebb korábban lefeküdni, és néhány órával a szokásos ébredés előtt felkelni. A takarót azért ne csak az ágyban tartsuk kéznél.
Óránként húsz hullócsillag? Ennyire számítsunk valójában
Az Amerikai Meteor Társaság szerint az Orionidák egy átlagos évben a maximum környékén óránként 10–20 meteort adhatnak. Ez kedvező körülményekre vonatkozó adat: egy kivilágított utcából nem ugyanazt látjuk, mint egy sötét, nyílt területről.
A halványabb felvillanásokat eltüntethetik a városi fények, az ég egy részét kitakarhatják a házak vagy a fák. Ráadásul a meteorok nem menetrend szerint érkeznek. Több eseménytelen perc után is feltűnhet egy látványosabb példány, ezért néhány perc nézelődésből még nem érdemes következtetni az egész éjszakára.
Folyamatos csillagzápor helyett inkább elszórt, gyors fénycsíkokra készüljünk.
Így egy szebb felvillanás kellemes meglepetés lesz, nem pedig a beígért látvány szerény helyettese.
A Halley-üstökös nincs itt, a nyomait mégis láthatjuk
Az Orionidák részecskéi a Halley-üstökös korábbi napközeli elhaladásai során kerültek az űrbe. A Föld minden októberben találkozik ennek a hátrahagyott anyagnak egy részével. A porszemcsék nagy sebességgel belépnek a légkörbe, és létrehozzák azt a fényjelenséget, amelyet hullócsillagnak nevezünk.
A NASA, az amerikai űrkutatási hivatal ismertetője szerint az Orionidák sebessége másodpercenként körülbelül 66 kilométer. Ez óránként közel 238 ezer kilométer: nem véletlen, hogy könnyű lemaradni róluk.
A fényesebb meteorok után viszont világító nyom maradhat, amely másodpercekig, esetenként percekig is látható. Érdemes tehát a felvillanás helyét még egy kicsit figyelni, mielőtt másfelé fordulunk.
Nem kell megtalálnunk az Oriont
A meteorraj az Orion csillagképről kapta a nevét, mert a hozzá tartozó hullócsillagok látszólag annak irányából futnak szét. Ezt a képzeletbeli kiindulópontot hívják radiánsnak.
A megfigyeléshez azonban nem kell csillagtérképpel vizsgáztatnunk magunkat. A meteorok az égbolt más részein is feltűnhetnek, ezért inkább nagy égterületet pásztázzunk, mint egyetlen csillagot nézzünk kitartóan – javasolja a Svábhegyi Csillagvizsgáló.
A következő hullócsillagot nem lehet siettetni – addig viszont végre van időnk egyszerűen csak nézni az eget. (Forrás: Canva)
Keressünk a közvetlen lámpafénytől védett helyet, és helyezkedjünk el kényelmesen. Egy dönthető kerti székből sokkal kellemesebb várakozni, mint állva, folyamatosan hátraszegett nyakkal.
A telefon helyett most a termosz legyen kéznél
A NASA megfigyelési tanácsai alapján a szemünknek körülbelül fél óra kell a sötéthez való alkalmazkodáshoz. Ezt az időt érdemes valóban az égboltnak adni: a világító képernyő nézegetése rontja a sötéthez alkalmazkodott látást.
A készülődéshez elég néhány egyszerű lépés:
- Öltözzünk rétegesen, és vigyünk sapkát, takarót, mert mozdulatlanul várakozva hamar átfázhatunk.
- Készítsünk be meleg italt és kényelmes ülőhelyet.
- Válasszunk olyan pontot, ahonnan az égbolt nagy részét belátjuk.
- Indulás előtt ellenőrizzük a helyi felhőzetet; borult ég alatt a jó időzítés sem segít.
Ha október 22-én nem sikerül elcsípni a jelenséget, a környező hajnalokon is próbálkozhatunk. A raj november 7-ig aktív, bár a maximum utáni napokban a későbbi holdnyugta egyre rövidebb holdfénymentes időszakot hagy.
Hullócsillag, műhold vagy repülő? Így különböztessük meg
- A meteor gyors, rövid fénycsíkként villan fel; a mögötte esetleg megmaradó világító nyom lassabban halványulhat el.
- A műhold általában folyamatosan haladó fénypontnak látszik, amely hosszabb ideig követhető; fényessége közben változhat.
- A repülőgépet rendszerint ismétlődően villogó fényei árulják el.
A hullócsillagles civilként igazi türelemjáték. Előfordul, hogy hiába pásztázzuk az égboltot, a következő fénycsíkot nem lehet siettetni. Közben szinte észrevétlenül gyakoroljuk a tudatos jelenlétet, vagyis a mindfulnesst: félretesszük a telefont, figyeljük a sötét eget, és élvezzük, hogy egy kis időre sehol máshol nem kell lennünk. Feltéve, ha hajnalban nem riaszt újra a munkába szólító ébresztő hangja…
Ez is érdekelhet: Menedék a város közepén – A Sas-hegy rejtett kincsei
Kiemelt kép: Canva
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!