- A 2016-os bohócpánikban reklámfogások, utánzók, fenyegetések és igazolatlan történetek keveredtek.
- Több bejelentés mögött nem találtak bizonyítékot, a félelemnek mégis komoly következményei lettek.
- Mit mondanak az egykori szemtanúk, rendőrök és érintett családok?
Ha egy gyerekzsúron látunk bohócot, talán ügyet sem vetünk rá. A másik véglet a coulrofóbia, azaz a bohócoktól való beteges félelem, ami egyáltalán nem ritka, különösen a Stephen King-regény alapján készült Az című film táncoló bohóca, Pennywise után. Ha egy bohócalak este, egy elhagyatott útszakaszon áll mozdulatlanul, nincs ember, akinek a gyomra tájékára ne kúszna be a félelem. Különösen akkor, ha előtte napokig arról olvastunk, hogy hasonló figurák bukkannak fel a környéken.
2016-ban pontosan ilyen történetek lepték el az amerikai közösségi oldalakat. Aztán már nemcsak az Egyesült Államokból, hanem Nagy-Britanniából és Ausztráliából is érkeztek furcsa bohócokról szóló hírek. Volt, ahol csupán egy különös alakot láttak, máshol támadásról beszéltek. Egy idő után már lehetetlen volt megállapítani, mikor volt valódi veszély, és melyik esetben öltözött be valaki csak azért, hogy bekerüljön a hírekbe.
Az egyik leghíresebb bohóc valójában reklám volt
A wisconsini Green Bayben 2016 augusztusában készült fotók különösen gyorsan terjedtek. A képeken egy baljós külsejű bohóc álldogált fekete léggömbökkel. Gagsnek hívták, és hamarosan kiderült róla, hogy egy rövidfilm népszerűsítésére találták ki.
Adam Krause filmes elismerte, hogy a felvételek a Gags című munkájához kapcsolódtak. Egy részük ráadásul már jóval azelőtt elkészült, hogy az interneten felbukkant volna.
Az egész Amerikán, sőt, később más angolszász területeken is végigsöprő bohócpánik azonban nem volt már része ennek a kampánynak. A különböző városokban történtek nem alkottak bizonyítottan összefüggő eseménysort.
Gyerekeket csalogató bohócokról beszéltek, de bizonyíték nem került elő
A dél-karolinai Greenville környékén ennél jóval fenyegetőbb történetek kezdtek terjedni. Lakók azt állították, hogy bohócok rejtőznek a közeli erdőben, és pénzzel próbálják odacsalogatni a gyerekeket.
Az amerikai bohócpánikról készült később egy egész dokumentumfilm. Ennek egyik megszólalója, Nat Arnold úgy emlékszik, hogy kosárlabdázás közben egy fa mögül bukkant elő egy bohóc. Mások különös hangokról, csörömpölésről és fegyveres alakokról számoltak be.
A rendőrök kivizsgálták a bejelentéseket, de nem találtak olyan bizonyítékot, amely alátámasztotta volna a legsúlyosabb állításokat. Máig nem tudják biztosan, hogy valóban megtörténtek a baljós bohócészlelések, vagy csak a tömegpszichózis hatott az emberekre úgy, hogy már mindenhol bohócot láttak.
A pánikhoz már egy internetes fenyegetés is elég volt
A történetek terjedésével újabb jelmezes alakok jelentek meg, és bohócnevek mögé bújó felhasználók kezdtek fenyegetőzni a közösségi oldalakon. Egyes ügyekben rendőrségi intézkedés, iskolai lezárás és büntetőeljárás lett a következmény.
Alabamában például egy Flomo Klown nevű profilhoz kapcsolódó fenyegetések miatt intézkedtek. Az ügy egyik érintettje, Makayla Smith később öt év próbaidőt kapott. Ő a dokumentumfilmben arról beszél, hogy az egészet tréfának szánta.
Csakhogy amikor valaki egy iskolát fenyeget, nem biztos, hogy egy tömeghisztéria közepén értik a viccet az emberek – nem lehet azt feltételezni sem a rendőrségnek, sem a közösségnek, hogy ártalmatlan, de rosszízű tréfa az egész csupán.
Ugyanebben az időszakban hamis bejelentés miatt is történt letartóztatás: volt, aki kitalálta, hogy bohóc kopogtatott az ablakán. De a bohócpániknak ez sem tudott gátat szabni.
Egy kamasz halála is összekapcsolódott a bohócmaszkkal
A történet legsúlyosabb fejezete a pennsylvaniai Readinghez kötődik. A 16 éves Christian Torres 2016 szeptemberében egy bohócszerű maszk körül kialakult vita során vesztette életét.
A korabeli rendőrségi beszámoló szerint azért késelték meg, mert a fején volt a bohócmaszk. Még az sem mentette meg a tinédzsert, hogy nem is az arca elé volt húzva, hanem a feje tetejére tolta. A dokumentumfilmben megszólaló húga azt mondja, a fiú nem akart bántani senkit, egyszerűen csak rajta volt egy álarc.
Avery Valentin-Bairt , a késelőt, később harmadfokú emberölés miatt ítélték el, és húsztól negyven évig terjedő börtönbüntetést kapott. Édesanyja azzal magyarázta tettét, hogy régóta betegesen rettegett a bohócoktól, és pánikba esett, amikor meglátta Christian Torrest a bohócmaszkban.
Mi volt ez az egész bohócpánik?
Azóta sem derült ki pontosan, mi is történt tíz évvel ezelőtt. Annyi bizonyos, hogy a bohócpánik inkább többféle eseményből állt össze: egy filmes reklámfogásból, jelmezes ijesztgetésekből, internetes fenyegetésekből, támadásokról szóló beszámolókból és bizonyíthatatlan állításokból, melyek egyre csak gerjesztették az őrületet.
A közösségi oldalak közben fenntartották ugyanazt a fenyegető képet. Egyre több ember hallott a leselkedő bohócokról, és egyre többen kezdtek figyelni rájuk. Az újabb hírek pedig azok figyelmét is felkeltették, akik maguk is szívesen ráijesztettek volna másokra.
A bohócok mellett legalább annyira a félelem és a közösségi média táplálta az egész bohócpánikot.
Kapcsolódó: Ha nem elég félelmetesek a bohócok, nézd meg, mik a horror alapművei – ezen borzongtak a 19. századi lányok
Fotó: Unsplash
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!