Varga József – vagy Savanyú Jóska, ahogy sokan nevezték – összetéveszthetetlen hangja, finom iróniája és elegáns megjelenése egy korszak ikonikus alakjává tette. Negyvenöt éve távozott, akik azonban a hangján, közvetítésein nőttek fel a televíziózás aranykorában, ma is élénken emlékeznek rá.
Amikor még a bemondó volt az este házigazdája
A mai néző számára talán nehéz elképzelni, milyen szerepet töltöttek be egykor a televíziós bemondók. Nem csupán felkonferálták a műsorokat, hanem megteremtették az est hangulatát. Jelenlétük biztonságot, bizalmat és folytonosságot sugárzott egy olyan időszakban, amikor a televíziózás még különleges, és nem mindenkinek, mindig elérhető eseménynek számított.
Ha megjelent a képernyőn Varga József, a nézők tudták: hamarosan kezdődik az esti program.
Mély, bársonyos hangja, nyugodt modora és kifogástalan megjelenése miatt több generáció emlékezetében élénken él.
Abonyból a képernyőre
Takács Marika, Lénárd Judit, Tamási Eszter, Varga József tévébemondók. (Forrás: Fortepan/Rádió és Televízió Újság)
Varga József 1929. december 21-én született Abonyban. A vidéki gyerekkor után Budapesten érettségizett, majd újságíróként kezdte pályáját a Friss Újságnál. Környezete már fiatalon felfigyelt kivételes orgánumára, amely végül meghatározta az egész életét.
1952-ben a Magyar Rádióhoz került bemondónak. Akkor még aligha sejthette, hogy néhány év múlva az ország egyik legismertebb televíziós személyisége lesz. A televíziózás még gyerekcipőben járt, amikor 1958-ban Tamási Eszter és Takács Marika után ő lett a Magyar Televízió harmadik állandó bemondója, egyben az első férfi ezen a poszton.
Több volt egyszerű műsorvezetőnél
Kezdetben hírolvasó volt, később azonban egyre összetettebb feladatokat kapott. Dolgozott a TV Híradóban bemondóként és kommentátorként, műsorokat vezetett, és sajátos stílusával új színt vitt a képernyőre. A legenda szerint ő teremtette meg a televíziós jegyzet műfaját. Úgy beszélt a hétköznapok eseményeiről, hogy a néző egyszerre kapott gondolatébresztő kommentárt és finom humort. Nem harsányan viccelődött, inkább egy-egy félmondattal, elegáns iróniával mosolyogtatta meg közönségét.
Ez is érdekelhet: Kedves nézőink, adásunkat megkezdjük! – A Magyar Televízió születése
Ma már talán meglepő, de szilveszteri műsorokban énekelt, fellépett a Táncdalfesztivál és a Sztárparádé produkcióiban, szerepelt a Parabolában és a Fórumban, valamint a Mikroszkóp Színpad műsoraiban is. A képernyőn nemcsak tekintélyes hírolvasóként, hanem szórakoztató előadóként is otthonosan mozgott.
Miért lett Savanyú Jóska?
Varga József hosszúkás arca, komoly tekintete és visszafogott mimikája miatt sokaknak szigorú embernek tűnt. Aki azonban hallotta beszélni, hamar rájött, hogy a komor külső mögött rendkívül szellemes, intelligens és önironikus személyiség rejtőzik.
A becenév így inkább szeretetteljes ugratás volt, mint kritika vagy gúnynév. Kollégái tudták, hogy a látszólag mogorva arckifejezés mögött mindig ott lapult egy jól időzített megjegyzés vagy egy finom poén.
A képernyőn túl
A nézők elegáns televíziós személyiséget láttak benne, a közeli ismerősök viszont egy sokoldalú, hétköznapi örömöknek élő embert. Állítólag szenvedélyesen horgászott, szeretett főzni, sőt varrni is. A kifogott halból gyakran maga készítette a vacsorát, és a családi beszámolók szerint legendásan pedáns ember volt.
Utolsó nagy szerelme Ajtai Magdi volt, akivel a hetvenes évek elején a televízióban ismerkedett meg. Kapcsolatuk lassan alakult ki, hónapokig közösen ebédeltek, mire eljutottak az első randevúig. A színésznő később úgy emlékezett rá, mint megbízható, következetes és szeretetre méltó társra. Miközben az ország egyik legismertebb arca volt, Varga József magánéletét féltve őrizte.
Ott érte a halál, ahol a leginkább otthon volt
Varga József 1981. május 28-án is ugyanolyan lelkesedéssel érkezett a munkahelyére, mint annyi más alkalommal korábban. Elmondta a műsorajánlót, nyugodtan és fegyelmezetten, ahogyan azt a nézők megszokták tőle. Kollégái már észrevették, hogy nincs jól, ő azonban befejezte az adást.
Nem sokkal később súlyos szívinfarktust kapott. Az orvosok már nem tudtak segíteni rajta. Mindössze 51 éves volt. Halálának körülményei különös módon összefonódtak egész életével. A televízió volt a hivatása, a szenvedélye, sokak szerint élete nagy szerelme is. Végül ugyanott érte a végzet, ahol évtizedeken át nap mint nap a nézőket szolgálta: a stúdióban.
Kiemelt kép: Fortepan/Kotnyek Antal
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!