- A freudi elszólás kifejezést viszonylag sokszor használjuk.
- Kísérletek szerint elszólásainkat épp aktív gondolatainkat is befolyásolják.
- Más néven szólítani valakit kínos lehet, de önmagában nem bizonyít titkos vágyakat vagy hazugságot.
A freudi elszólás egy véletlennek tűnő nyelvi hiba, ami viszont Freud szerint rejtett gondolatot is kifejezhet.
A freudi elszólás Freud szerint
Sigmund Freud A mindennapi élet pszichopatológiája című, 1901-ben megjelent művében a nyelvbotlások mellett névfelejtésekkel, elírásokkal és más hétköznapi tévedésekkel is foglalkozott. Úgy vélte, bizonyos hibák mögött olyan gondolat vagy szándék is állhat, amit az ember nem akart kimondani, esetleg önmaga előtt sem ismert fel. Az elszólás az ő értelmezésében több egyszerű nyelvi baklövésnél.
Az egyik, általa idézett történetben az osztrák képviselőház elnöke a megnyitás helyett véletlenül bezártnak nyilvánított egy ülést. Freud szerint ebben akár az is kifejeződhetett, hogy az elnök szívesebben lett volna túl a várhatóan kellemetlen tanácskozáson.
Sigmund Freud érdeklődése a tudattalan iránt az álmokról alkotott elképzeléseiben is megjelent, ehhez kapcsolódóan korábbi cikkünk az álomfejtés mai értelmezéseit is körüljárja.
Freud tényleg a vesénkbe látott? (Forrás: Library of Congress/Corbis/VCG via Getty Images)
Mi okozhat elszólást, ha nincs mögötte titkos vágy?
Mai kutatások szerint viszont nem eszik ilyen forrón a kását.
Beszélni, bár egyszerűnek tűnik, nagyon komplex folyamat. Beszéd közben egyszerre választjuk ki a mondanivalót, a szavakat és azok hangjait. Egy közelgő szó hangja tervezés közben előreszaladhat, két hasonló kifejezés összekeveredhet, vagy a helyzet miatt könnyen eszünkbe jutó, esetleg oda nem illő szó kerülhet a tervezett helyére.
Az ismerős nevek felcserélése ezért önmagában semmit nem mond arról, hogy kit szeretünk jobban.
Freud maga is leírta a hangzás és a mondat többi szavának szerepét az elszólásokban, bár sok esetben ezek mögött további lelki okot keresett.
Egy 1979-es kísérletben a résztvevők olyan beszédfeladatot kaptak, aminek során könnyen elszólhatták magukat. Az egyik csoport figyelmét az áramütés lehetőségére irányították, a másikét szexuális témára, a harmadik csoport pedig semleges helyzetben dolgozott.
A feladat mindhárom csoportnak ugyanannyi alkalmat kínált az egyik vagy a másik témához kapcsolódó nyelvbotlásra. Mégis, az áramütésre hangolt résztvevők gyakrabban ejtettek ezzel kapcsolatos hibát, a szexualitásra hangoltaknál pedig a szexuális témájú hibák voltak gyakoribbak. A semleges csoportnál nem mutatkozott ilyen különbség.
Vagyis az éppen fejünkben járó, akár szorongást okozó téma jelentősen befolyásolhatja elszólásainkat és egyáltalán nem biztos, hogy valamilyen elfojtott vágyat, vagy titkot leplezne le.
A freudi elszólás leleplezi a hazugokat?
Nem. Egyetlen elszólásból nem lehet megállapítani, hogy valaki hazudik-e, vagy hogy mire gondol valójában. Ha valaki a főnöke helyett a tanárát említi, lehet, hogy a két szerep között talál kapcsolatot; de az is lehet, hogy aznap mindkettővel beszélt.
Érdemes azzal is számolni, hogy a feltűnő hibákat megjegyezzük, a több száz jó időben, jó helyen kimondott szót pedig nem. Hasonló óvatosságra van szükség a hazugságot állítólag leleplező jelek értelmezésénél is: egyetlen mozzanat ritkán ad biztos választ.
Ráadásul az emlékezetünk sem őrzi meg változatlanul a történteket, így utólag könnyű túl nagy jelentőséget tulajdonítani egy félrehallott vagy rosszul felidézett szónak. Freud kérdése ettől még jó kérdés maradt. Miért pont ezt mondtuk? Egy elszóláson lehet nevetni, sőt tartalmas beszélgetés is indulhat belőle, akár az önismeret eszköze is lehet, vallomásnak tekinteni azonban jókora túlzás volna.
Kapcsolódó: Freud a humort is szívesen elemezte
Kiemelt kép: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!