Zoli egy egyszemélyes szobában fogadott. Éppen gitározott, miközben kapta a kemót egy infúzióból. Meg voltam illetődve és kerülgettem a témát, de olyan természetességgel beszélt a betegségéről, hogy hamar nekem is könnyebb lett erről kérdeznem. A lelkemre kötötte, hogy az egészségi állapota és a betegséggel való küzdelme is szerepeljen a cikkben. Tudja meg mindenki, hogy ez nem tabu téma, és igenis, eredményesen lehet küzdeni a rák ellen.
Zoli végül elvesztette a csatát – de élete minden percében élni tanított. És azt, hogy nem szabad feladni.
Többet kellene beszélni a betegségről
Magyarországon még mindig tabu a rák: félve-suttogva mondjuk ki. Talán azért van ez, mert leginkább csak a veszteségekről értesülünk. Arról, hogy valaki nyert: ritkán. Holott nem kellene ennek így lennie. A rákról, a kezeléséről és a megelőzésről beszélnünk kellene. Mint ahogy egyre többen meg is szólalnak róla. Szentesi Éva rákkal való küzdelmes éveiről megdöbbentően őszinte kötetekben olvashatunk. Grecsó Krisztián írói munkássága is más fénytörést és perspektívát kapott, miután túlélte a betegséget.
Idén a Nők Lapjában is megszólalt Rubint Réka, aki szintén rákbeteg, Kovács Ákos pedig az összes fellépését lemondta, miután daganatos betegség miatti műtétből lábadozik. Éppen utóbbiak kapcsán pörgettem a Facebookot, és szörnyülködtem egy sort.
(Fotó: Getty Images)
Kommentek százai írják, hogy „minek házalnak a betegséggel, miért nem a négy fal között rákosok, ki kíváncsi erre…” Aztán meg van, aki nem gyógyulást kíván, hanem valami egészen mást. Tényleg megdöbbentő. Attól, hogy a Schóbert család tevékenysége nem rokonszenves vagy Ákos mást gondol a világról, mint a kommentelő, még nem kellene a nyakukba zúdítani a világ mocskát.
Ez is érdekelhet: „Egy bántó komment elolvasásakor ugyanaz az agyterület aktivizálódik, mint amikor valaki pofont kap” – Gyurkó Szilvia
A rákot nem a karma okozza
Nincs oka, nem „érdemli meg” senki, nem a korábbi tetteink miatt bűnhődünk általa, és nem is az Úr küldi ránk próbatételként. A rák egy betegség, ami ma már sokkal jobb hatásfokkal gyógyítható, mint akár csak néhány éve. És ha hihetünk az orvostudomány híreinek, már nem kell sokat várni rá, hogy a legtöbb fajtája ne okozzon nagy galibát. Emlékezzünk a nyolcvanas évek AIDS-járványára: mennyien meghaltak akkor. Ma már az AIDS gyógyszerekkel egészen jól kordában tartható.
Mindenki, aki megszólal a saját rákbetegségével kapcsolatban, alkalmat ad arra, hogy beszéljünk ezekről dolgokról. Például a rák megelőzéséről is. Hogy fogyjunk pár kilót, hogy dobjuk el a cigit, hogy ne piáljunk ész nélkül, és ne hajtsuk szét magunkat. Mert mindez természetesen hajlamosít a rákra. És hogy menjünk el időről időre azokra a nyomorult szűrővizsgálatokra.
Ha pedig olyan mázlisták vagyunk, hogy egészségesnek mondhatjuk magunkat, akkor a rosszindulatú daganatban szenvedőkkel kapcsolatban – ők az embertársaink! – tanúsítsunk egy kis jóindulatot. Már az is elég, ha nem szapuljuk őket a közösségi oldalakon.
De kívánhatunk akár gyors gyógyulást is. Nem kerül semmibe – ám jobb hely lesz tőle a világ.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!