Emlékszel, milyen volt az a néhány perc az iskolai szünetben, amikor csak álltatok az udvaron a többiekkel, és… semmi nem történt? Nem pörgettetek hírfolyamot, nem checkoltátok az üzeneteket. Csak úgy voltatok. Ez a látszólag banális képesség – az unalom elviseléséé – mára szinte luxussá vált a gyerekek számára. Egy berlini tanárnő, bizonyos Emily Horbach egy Instagram-bejegyzésben osztotta meg erről a gondolatait – és akkora visszhangot keltett, hogy a Frankfurter Rundschau is felfigyelt rá, és egész cikket szentelt a témának, ezt szemézzük most.
Az algoritmus lett a tanár legnagyobb ellensége
Horbach Y generációs (1981–1996 között születettek), saját maga is a 90-es években járt iskolába, amikor a tábla, kréta, fóliás vetítő volt az iskolai technológia csúcsa. Amikor a tanórákat legfeljebb egy kis sutyorgás, egy cetli vagy egy köpőcsőből kirepülő nyálas papírgalacsin zavarta meg. Ma viszont ott vannak az okostelefonok, amelyek az azonnali jutalmazásra épülő alkalmazásokkal folyamatosan lekötik a gyerekek figyelmét. Az okostelefon algoritmusa pillanatok alatt kielégíti az ingerlési igényt – szemben a tanulással, amely fáradságos és lassú.
Ez is érdekelhet: Lehet, téged is érint már a popcorn agy
A szünetekben is ugyanez a kép: a gyerekek nem fociznak, nem csevegnek – görgetnek. Horbach szerint épp ezek a „holt percek” lennének a legértékesebbek: az ablakon kibámulás, a semmit-csinálás, ami alatt a fantázia és az önálló gondolkodás elkezd dolgozni.
A látszólag banális képesség – az unalom elviseléséé – mára szinte luxussá vált a gyerekek számára (Fotó: Getty Images)
Mit mond erről a tudomány?
Horbach tapasztalatait a tudomány is alátámasztja. A német lap megkérdezte Paula Bleckmann médiatudóst, oktatáskutatót is, aki szerint a szabad játék és az unalom „rendkívül kedvező feltételeket teremtenek az egészséges fejlődéshez, különösen az egészséges agynövekedéshez”. Szerinte a 90-es évek visszafogott médiafogyasztása összességében jobb volt a gyerekeknek, mint a mai digitális dömping.
Ez is érdekelhet: Unatkozik a gyerek a nyáron? Örülj neki!
Az idegtudomány is ugyanezt mondja: amikor egy gyerek unatkozik, az agyában bekapcsol az úgynevezett default mode network, vagyis az alapértelmezett üzemmód hálózata – ez az a rendszer, amely az álmodozásért, a képzeletért és az önreflexióért felelős. Ilyenkor az agy nem pihen, hanem dolgozik: emlékeket rendez, összefüggéseket keres, kreatív megoldásokat talál. Dr. Sandi Mann kutatásai szerint az unalom kifejezetten kreativitásra serkenti az agyat – a strukturálatlan idő alatt az elme elkezd kalandozni, és új ötletek születnek.
Mondhatni az unalom az a tér, amelyben a kreativitás és a képzelet megszületik.
A folyamatos képernyős inger ugyanis egy rafinált csapdát rejt: „Ha minden egy mozdulattal, szinte varázsütésre azonnal elérhető, azzal a gyerek türelmetlenségét kielégítjük ugyan – de a kíváncsiságát nem” – summázta Paula Bleckmann a Frankfurter Rundschaunak. Ez a különbség pedig hosszú távon óriási, hiszen aki sosem unatkozik, az sosem kénytelen kitalálni, mit szeretne igazán.
Egy hamburgi iskola visszahozta a 90-es éveket
A cikkből az is kiderült, hogy a Hamburg melletti Wentorfi Gimnáziumban a 2025/26-os tanévtől egészen különleges kísérletet indítottak el: azok a gyerekek, akiknek szülei írásban vállalták, hogy 5. és 6. osztályban – tehát kb. 7. osztályig – nem adnak nekik saját okostelefont (otthon sem, szabadidőben sem), külön osztályba kerülnek. (A külön osztály hivatott, hogy egyes gyerekek kirekesztve érezzék magukat, miközben társaik már digitálisan össze vannak kötve egymással.)
Az ötlet lelkes szülőktől indult, és akkora érdeklődést váltott ki, hogy végül nem is tudtak mindenkit felvenni az osztályba.
És nem a technológiaellenesség insipirálta – a gyerekek laptopokat és tableteket ugyanúgy használnak, tanulnak digitális tartalomkritikát is, csak épp nem lapul állandóan egy saját, internetkapcsolatos eszköz a zsebükben. A cél a túlingerlés, a kiberbántalmazás és a függőség megelőzése, miközben a közösségi életet is visszaadják a gyerekeknek. És hogy mi lett az eredmény? „Koncentráltabb, figyelmesebb órai légkör” – számolt be Alexandra Schweiger, az intézmény orientációs tagozatvezetője a lapnak. És az, hogy a szünetekben egymással beszélgetnek az udvaron.
A pilot sikerén felbuzdulva a 2026/27-es évfolyamra is terveznek ilyen osztályt – úgy tűnik, egyre több szülő szeretné, ha gyereke kicsit később találkozna az okostelefon valódi terhével.
A tanulság pedig? Az unalom nem ellenség. Ha legközelebb a gyereked azt mondja, hogy unatkozik, lehet, hogy épp a legjobb dolog történik vele és az agyával.
Kiemelt kép: Getty Images és Fortepan/Kölcsényi Zoltán
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!