Emlékszel, milyen volt az a néhány perc az iskolai szünetben, amikor csak álltatok az udvaron a többiekkel, és… semmi nem történt? Nem pörgettetek hírfolyamot, nem checkoltátok az üzeneteket. Csak úgy voltatok. Ez a látszólag banális képesség – az unalom elviseléséé – mára szinte luxussá vált a gyerekek számára. Egy berlini tanárnő, bizonyos Emily Horbach egy Instagram-bejegyzésben osztotta meg erről a gondolatait – és akkora visszhangot keltett, hogy a Frankfurter Rundschau is felfigyelt rá, és egész cikket szentelt a témának, ezt szemézzük most.
Az algoritmus lett a tanár legnagyobb ellensége
Horbach Y generációs (1981–1996 között születettek), saját maga is a 90-es években járt iskolába, amikor a tábla, kréta, fóliás vetítő volt az iskolai technológia csúcsa. Amikor a tanórákat legfeljebb egy kis sutyorgás, egy cetli vagy egy köpőcsőből kirepülő nyálas papírgalacsin zavarta meg. Ma viszont ott vannak az okostelefonok, amelyek az azonnali jutalmazásra épülő alkalmazásokkal folyamatosan lekötik a gyerekek figyelmét. Az okostelefon algoritmusa pillanatok alatt kielégíti az ingerlési igényt – szemben a tanulással, amely fáradságos és lassú.
Ez is érdekelhet: Lehet, téged is érint már a popcorn agy
A szünetekben is ugyanez a kép: a gyerekek nem fociznak, nem csevegnek – görgetnek. Horbach szerint épp ezek a „holt percek” lennének a legértékesebbek: az ablakon kibámulás, a semmit-csinálás, ami alatt a fantázia és az önálló gondolkodás elkezd dolgozni.
A látszólag banális képesség – az unalom elviseléséé – mára szinte luxussá vált a gyerekek számára (Fotó: Getty Images)
Mit mond erről a tudomány?
Horbach tapasztalatait a tudomány is alátámasztja. A német lap megkérdezte Paula Bleckmann médiatudóst, oktatáskutatót is, aki szerint a szabad játék és az unalom „rendkívül kedvező feltételeket teremtenek az egészséges fejlődéshez, különösen az egészséges agynövekedéshez”. Szerinte a 90-es évek visszafogott médiafogyasztása összességében jobb volt a gyerekeknek, mint a mai digitális dömping.
Ez is érdekelhet: Unatkozik a gyerek a nyáron? Örülj neki!
Az idegtudomány is ugyanezt mondja: amikor egy gyerek unatkozik, az agyában bekapcsol az úgynevezett default mode network, vagyis az alapértelmezett üzemmód hálózata – ez az a rendszer, amely az álmodozásért, a képzeletért és az önreflexióért felelős. Ilyenkor az agy nem pihen, hanem dolgozik: emlékeket rendez, összefüggéseket keres, kreatív megoldásokat talál. Dr. Sandi Mann kutatásai szerint az unalom kifejezetten kreativitásra serkenti az agyat – a strukturálatlan idő alatt az elme elkezd kalandozni, és új ötletek születnek.
Mondhatni az unalom az a tér, amelyben a kreativitás és a képzelet megszületik.
A folyamatos képernyős inger ugyanis egy rafinált csapdát rejt: „Ha minden egy mozdulattal, szinte varázsütésre azonnal elérhető, azzal a gyerek türelmetlenségét kielégítjük ugyan – de a kíváncsiságát nem” – summázta Paula Bleckmann a Frankfurter Rundschaunak. Ez a különbség pedig hosszú távon óriási, hiszen aki sosem unatkozik, az sosem kénytelen kitalálni, mit szeretne igazán.
Egy hamburgi iskola visszahozta a 90-es éveket
A cikkből az is kiderült, hogy a Wentorf gimnázium Hamburg közelében pilot projektet indított: azok a diákok, akik szülői megállapodás alapján csak hetedik osztálytól kapnak okostelefont, külön osztályba kerülnek. És hogy mi lett az eredmény? „Koncentráltabb, figyelmesebb órai légkör” – számolt be Alexandra Schweiger, az intézmény orientációs tagozatvezetője a lapnak.
Ami pedig ennél is fontosabb, hogy a gyerekek az udvaron egymással beszélnek, nem pedig WhatsApp-csoportokban ismerkednek. A tanulság pedig? Az unalom nem ellenség. Ha legközelebb a gyereked azt mondja, hogy unatkozik, lehet, hogy épp a legjobb dolog történik vele és az agyával.
Kiemelt kép: Getty Images és Fortepan/Kölcsényi Zoltán
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!