Teljesen átírhatja az alkoholizmus kezelését egy új szemlélet

• A WHO szerint évente mintegy 2,6 millió ember hal meg világszerte az alkoholfogyasztással összefüggő okok miatt.
• Kutatások szerint azoknál, akik gyermekkorukban súlyos traumát éltek át, többszörösére nőhet a későbbi alkohol- vagy más szerhasználati zavar kialakulásának kockázata.
• A szakemberek szerint a jövőben a traumák korai felismerése legalább olyan fontos lehet a kezelésben, mint maga az absztinencia.

Az alkoholizmus jóval több mint statisztikai adat. A betegség nemcsak a májat károsítja vagy a várható élettartamot rövidíti meg, de lassan felőrli a párkapcsolatokat, tönkreteszi a családi biztonságot, generációkon átívelő sebeket hagy maga után.

A függő ember egy idő után elveszít munkáját, elszigetelődik, hazudni kezd, ígéreteket szeg meg. A családtagok pedig folyamatos készenléti állapotban élnek. Vajon ma milyen állapotban érkezik haza a másik? Lesz veszekedés? Elmarad-e megint a rég megbeszélt családi program? A gyerekek egészen kis korban megtanulják, hogy alkalmazkodniuk kell egy kiszámíthatatlan felnőtthöz, ami egész életükre kiható lelki terheket jelenthet.

Miért lesz valakiből alkoholbeteg?

Erre nincs egyetlen válasz. Szerepet játszhat benne a genetikai hajlam, ahogy a környezet, a családi minták és a stressz is. Az utóbbi évek kutatásai azonban egyre világosabban mutatják, hogy sok esetben a függőség hátterében valamilyen feldolgozatlan trauma áll.

Ez lehet gyermekkori bántalmazás, elhanyagolás, szülő elvesztése, családon belüli erőszak, súlyos baleset, háborús élmény vagy akár hosszan tartó érzelmi bizonytalanság is. A trauma ugyanis nem feltétlenül egyetlen drámai esemény.

Trauma hatására az idegrendszer folyamatos készenléti állapotba kerül, és az alkohol ilyenkor nem egyszerű élvezeti szer, hanem megküzdési stratégia.Átmenetileg csökkenti a szorongást, tompítja a fájdalmat, segít elaludni vagy éppen elfelejteni azt, amit az ember józanul nem tud elviselni.

De ez nem azt jelenti, hogy az alkohol valódi megoldás lenne. Épp ellenkezőleg: idővel maga lesz a probléma.

Az alkoholizmus árnyékot vet a családi életre is (Fotó: Getty Images)

A hagyományos szemlélet: előbb tedd le 

A legtöbb addiktológiai kezelés hasonló logikát követ. Az első cél az absztinencia, vagyis hogy a beteg teljesen hagyjon fel az alkoholfogyasztással. Csak innen indulva következhetnek a pszichoterápiás foglalkozások, a trauma feldolgozása vagy a személyiség mélyebb rétegeinek megismerése.

Ennek megvannak a szakmai okai. A rendszeres alkoholfogyasztás jelentősen befolyásolja az agyműködést, a gondolkodást és az érzelmi szabályozást, ezért a terápiás munka sokkal nehezebb aktív függőség mellett.

Mégis egyre több szakember teszi fel a kérdést, hogy vajon nem éppen a legfontosabb kapaszkodót veszik-e el attól az embertől, aki számára az alkohol – bármennyire romboló módon is – eddig a túlélés eszköze volt. Ha valaki húsz éven keresztül alkohollal csillapította a szorongását vagy a traumái okozta lelki fájdalmat, reális elvárás, hogy egyik napról a másikra tegye le az italt, miközben a fájdalom változatlanul ott marad?

Egy új megközelítés: gyógyítsuk meg a sebet

Az elmúlt években világszerte egyre nagyobb figyelmet kap a traumaorientált addiktológiai kezelés. Ennek alapgondolata egyszerű, mégis radikális tűnik. A szemlélet szerint a függőség nem a betegség gyökere, hanem egy alkalmazkodási stratégia. Egy rossz, önpusztító stratégia, de mégis valamiféle kísérlet arra, hogy az ember együtt tudjon élni a feldolgozatlan fájdalmával. Épp ezért a traumaközpontú kezelés nem azt veti fel, mi a baj a pácienssel, hanem hogy mi történt vele.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az alkoholfogyasztás ne lenne veszélyes, vagy hogy ne kellene megszüntetni. Viszont a kezelés fókusza eltolódhat, ha nem csak  az alkohol elhagyása lesz a cél, hanem annak mielőbbi megértése, hogy miért volt rá szükség.

Nem mindenki tud egyensúlyt kialakítani az alkohollal (Fotó: Getty Images)

Nem arról van szó, hogy inni kellene a terápia alatt

Ez a szemlélet könnyen félreérthető, miközben senki sem állítja, hogy az alkoholbetegnek nyugodtan tovább kellene innia. A szakemberek inkább arról beszélnek, hogy a traumakezelést nem feltétlenül kell addig halasztani, míg valaki készen áll az absztinenciára, vagy a teljes alkoholmentességet feltétellé tenni. Egyre több terápiás modell próbálja biztonságosan összehangolni a függőség kezelését és a trauma feldolgozását.

Annál is inkább, mert a tapasztalatok szerint, ha kizárólag az alkoholfogyasztást próbáljuk megszüntetni, miközben a kiváltó ok érintetlen marad, sokaknál nagy a visszaesés veszélye. Nem azért, mert gyengék vagy motiválatlanok, hanem mert ugyanazzal a lelki fájdalommal maradnak egyedül, amely elől korábban az alkoholba menekültek. Erről a jelenségről, azaz a száraz alkoholizmusról korábban mi is írtunk.

A szégyen helyett megértés

Az alkoholizmust még ma is rendkívül erős stigma övezi. Sokan erkölcsi hibának vagy jellemgyengeségnek tartják, miközben a modern idegtudomány és pszichológia más képet fest. Noha a trauma nem mentség a romboló viselkedésre, és nem csökkenti a felelősséget sem, segíthet megérteni, hogyan jutott el valaki odáig, hogy egy ön- és kapcsolatpusztító szerhez nyúljon.

Ez a különbség pedig nem csak elméleti jelentőségű. Meghatározza azt is, hogyan viszonyulnak a családtagok, az egészségügyi dolgozók, sőt maga a beteg saját magához.

A jövő kezelése talán egészen más lesz

Ha a jövő terápiái valóban a trauma feldolgozását helyezik a középpontba, akkor az alkoholizmus kezelésének alapfilozófiája is megváltozhat. A kérdés nem az lesz, hogyan vegyük el valakitől rövid úton az alkoholt, hanem az, hogyan segítsünk neki úgy meggyógyítani a lelki sebeit, hogy egyszer már ne legyen szüksége rá.

Ezzel a módszerrel nem pusztán a poharat csavarjuk ki az ember kezéből, hanem megpróbáljuk begyógyítani azt a láthatatlan sebet is, ami miatt egyáltalán felemelte.

Kapcsolódó: A nők alkoholizmusa másképp, de ugyanannyira pusztít

Kiemelt kép: Getty Images