A múlt héten héten jelent meg interjúnk a Nők Lapjában Tóth Gergellyel, aki a Supermanagement nevű ügynökségen keresztül menedzseli Azahriah-t, a Carson Coma-t – de például a példátlan Pamkutya-koncertsorozatot is. Utóbb formáció életében nem koncertezett korábban, most pedig hétszer töltötték meg egymás után az MVM Dome-ot.
Az interjú során említettük Azahriah-t és a Pamkutyát is, de terjedelmi okok miatt nem fért be ez a szövegrész. Gergelyt arról kérdeztem ebben, hogyan hallgassuk a Z-generációs fiatalok zenéjét, hogy értsük is. Vagy hovatovább: megszeressük.
Azahriah: a szomszéd srác
– Szerintem nem kell olyat hallgatni, ami nem tetszik – még akkor sem, ha rengetegen szeretik – mondta Gergely. – Ugyanakkor Azariah esetében nagyon izgalmas: a három Puskás-koncertet nem a fiatalok töltötték meg. Sőt, kifejezetten a 40–50 éves korosztály jár rendszeresen a koncertjeire.
Ők részben az érdeklődő Z generációs gyerekek szülei: sokan írják, hogy a gyerekük kezdte hallgatni, és rajtuk keresztül ők is megszerették. Azi mostanra viszont egy kicsit olyan, mint a magyar válogatott: valahogy mindenki szurkol neki.
Olyan, mint a szomszéd srác, akit kedvelünk, mert tehetséges, és akire felnézünk, mert ügyes.
A karaktere, a mondanivalója, az egész figurája röpítette ilyen magasba. Ez a „tehetséges szomszéd srác” imázs nagyon működik. Emellett van körülötte egyfajta misztikum is, ami teljesen szervesen épül ki – nem egy erőltetett szerep. Köztudottan introvertált, és ezt az öltözködésével, megjelenésével még erősíti is. Ez ad hozzá egy plusz réteget, amitől még izgalmasabb. Valahogy más, mint a legtöbb előadó.
Profi kutyák
A Pamkutya sikerének megfejtése Gergely szerint nagyon egyszerű.
Tóth Gergely, koncert előtt – fotó: Miskolczi Milán
– A YouTube-ot, mint az utóbbi évek legfontosabb „televízióját”, a mi generációnk sokáig nem vette elég komolyan. Mi még inkább a klasszikus tévéhez kötöttük a sikert és a minőséget. Közben viszont, az elmúlt tíz évben, a YouTube elképesztően megerősödött, és a Pamkutya ennek az új „televíziónak” az egyik első, igazán nagy hatású tartalomgyártója volt.
Azok a gyerekek, akik öt-tíz évesen nézték őket, mára felnőttek, és tiszteletből elmennek a koncertjeikre. A másik oka a sikernek, hogy a Pamkutya tagjai, az Osbáth-testvérek szerethető, normális srácok. A zenéjükön túl – hogy valaki viccesnek találja-e vagy sem, az ízlés kérdése, – nagyon jó döntést hoztak, amikor egy ponton váltottak, és a vicces dalok után elkezdtek olyan ismeretterjesztő tartalmakat gyártani, amelyeket például az én gyerekeim is imádnak.
Sőt, kimondom: én akár az oktatásba is bevonnám őket. Olyan módon tudnak információt átadni, ami egyszerre szórakoztató és tanító.
Így a gyerek a szabadidejében tanul, miközben az iskolában sokszor nehezebben megy ugyanez. Ez az úgynevezett „infotainment” tartalom náluk különösen erős.
Az én kisfiam például nem is a régi paródiák miatt akart elmenni, hanem az új, informatív videók miatt. Ha a Puskásban rendeztük volna a Pamkutya-koncertsorozatot, az is majdnem tripla teltház lett volna.
Kapcsolódó: Fesztivál gyerekkel – Nem árt az elővigyázatosság
Kiemelt kép: Miskolczi Milán
