Felmerülhet a kérdés: ha a kicsik később úgysem tudják felidézni ezeket az élményeket, akkor vajon van értelme ennyi energiát, pénzt és szervezést beletenni? A válasz meglepőbb, mint gondolnánk.

Bizonyára mindenkinél megtalálható otthon a polcán vagy manapság inkább a telefonján a fiam vagy lányom nevű mappa, ami tele van a gyerekről készült fotókkal. A szülinapi tortáról, a nagyszülőkkel közös labdázásról vagy épp az első tengerparti nyaralásról, ahol még csak kétéves volt a gyerek.

Általában igaz, hogy amíg ezekre az eseményekre a szülők élénken emlékeznek, a gyerekek kíváncsian vizslatják magukról a képeket, mintha egy másik apróságot néznének homokvár építés közben. De vajon tényleg természetes, hogy ennyire nincs emlékünk életünk első éveiről?

A gyerek emlékszik a nyaralásra, csak nem úgy

A jelenséget a pszichológia gyerekkori amnéziának nevezi, amely azt jelenti, hogy nehéz felidézni az élet első éveiben történt autobiografikus eseményeket.

„Az emlékezetnek többféle típusa létezik. Van rövid távú memória, amely rövid ideig tart, és hosszú távú memória, amelynek több fajtája van: az epizodikus memória, amely konkrét élményekből áll; az autobiografikus memória, amely a velünk történt eseményekre vonatkozik; valamint például a szemantikus memória, amely az általános tudásunkat, a mozgáskészségeket és szokásokat segít rögzíteni” – magyarázza Marta García gyermekpszichológus.

Kapcsolódó: Teremts én-időt a gyerekek mellett nyáron is!

A legtöbb ember a 3–4 éves kora előtti eseményekre alig emlékszik. Ennek egyik oka az agy fejlődése. Az emlékek rögzítésében kulcsszerepet játszó hippocampus már születéskor jelen van, de még éretlen. Az évek során fejlődik ki teljesen, és csak ekkor válik igazán képessé tartós emlékek tárolására.

Ennek ellenére vannak, akik 2-3 éves korukból is őriznek emlékeket, de ezek nagyon törékenyek.

A gyerekkori családi emlékek nagyon is fontosak a felnőttkori kapcsolatok szempontjából (Fotó: Getty Images)

Egy 2025-ben a Science folyóiratban megjelent kutatás meglepő eredményt hozott. A tanulmány szerint a csecsemők

már az első életévükben képesek emlékeket létrehozni, csak felnőttként nem tudják előhívni őket.

Ehhez az is hozzájárul, hogy a kisgyerekek még nem rendelkeznek azzal a nyelvi képességgel, amely segítene történetté formálni a tapasztalataikat. Márpedig a narratíva az egyik legfontosabb eszköz az emlékek rögzítésében.

Akkor mi értelme a közös élményeknek?

Ha a gyerek később úgysem emlékszik a nyaralásra, felmerül a kérdés: miért érdemes mégis elmenni? A szakértők úgy vélik, hogy a gyerek szempontjából nem az emlékek fontosak. A konkrét eseményt ugyan nem tudják felidézni, de megőrzik az érzést, hogy biztonságban vannak, mert valaki törődik és játszik velük. 

Ez az élmény alapozza meg a biztonságos kötődés kialakulását, amely később meghatározza az emberi kapcsolatokat.

Stabil érzelmi háttér hiányában felnőttkorban különböző problémák jelenhetnek meg, például szorongás vagy depresszió.

A közös élmények megosztása a kisgyerekekkel – még ha később nem is emlékeznek rájuk – erősíti a szülő és gyermek közötti érzelmi köteléket, és támogatja a társas, érzelmi és kognitív fejlődést. Éppen ezért nem is az adott esemény emléke számít, hanem az, amit a gyerek közben megtanul.

Ha azt érzi, hogy a jelen lévő szülei figyelnek rá, miközben ő épp felfedezi a világot, a biztonságos kapcsolódás lesz az alapélménye. A szülők pedig azért lehetnek ilyenkor elégedettek, mert tudják, hogy mindent megtettek a gyerekük boldogságáért és biztonságáért.

Kapcsolódó: Hogyan legyen a családi nyaralás tényleg csoda?

Kiemelt kép: Getty Images