Mindannyian ismerünk valakit, aki azonnal témát vált, amikor a beszélgetés komolyabbra fordul. Elhallgat, odavet egy gyors ez kemény lehet mondatot, vagy finoman más irányba tereli az beszélgetést. A másik oldalról ez könnyen tűnhet elutasító hozzáállásnak, különösen akkor, ha épp támogatásra lenne szükségünk. Pedig az ilyen reakció mögött legtöbbször nem az illető közönyössége áll.

Érzelmi határaink, stressztűrő képességünk és személyes múltunk mind befolyásolják, hogyan reagálunk mások fájdalmára. Vannak, akik egyszerűen nem tudnak több negatív terhet befogadni, mert már így is többet cipelnek, mint amennyit kifelé mutatnak.  A rossz hírek kerülése számukra az egyensúlyuk megőrzésének eszköze. Ez a mintázat életük más területein is megjelenik – gyakran érthetőbbé válik a jelenség, ha közelebbről megnézzük.

5 ok, amiért nem bírjuk mások rossz híreit

1. Tudatos érzelmi szabályozás

Azok, akik kerülik mások rossz híreit, gyakran a médiafogyasztásukat is szűrik. Átlapozzák a nyomasztó híreket, kihagyják a felkavaró dokumentumfilmeket, vagy lenémítják az érzelmileg megterhelő online tartalmakat.

Ez nem tudatlanság, hanem az idegrendszer védelme.

A negatív információknak való tartós kitettség bizonyítottan növeli a szorongást és az érzelmi kimerültséget. Vannak, akik tudják magukról, hogy mélyen magukba szívják mások érzelmi energiáját, ezért tudatosan ehhez alakítják a környezetüket. Számukra az érzelmi bevitel éppoly fontos, mint az étrend vagy az alvás minősége.

2. Túlterhelődés

Amikor valaki nehéz hírt oszt meg velük, a testük gyakran hamarabb reagál, mint a gondolataik. Felgyorsul a pulzusuk, megfeszülnek az izmaik, beszűkül a figyelmük. Az érzelmi átvétel – amikor átragad ránk mások hangulata – jól ismert jelenség, és egyesek különösen érzékenyek rá.

Kapcsolódó: Figyel rád vagy csak úgy tesz? Így buktathatod le a másikat

Ők intenzíven átélik mások fájdalmát, és nehezen választják el azt a saját érzéseiktől. A hallgatás ilyenkor nem kapcsolódást, hanem kimerülést jelent. A témaváltás ösztöne nem kegyetlenség, hanem önvédelem. A hosszabb ideig tartó érzelmi terhelés ugyanis akár órákra is leszívhatja az energiájukat.

Aki nem bírja a rossz híreket, nem feltétlenül közömbös, csupán másképp kezeli az érzelmeket (Fotó: Canva)

3. A látszat csalóka

Akik nem szívesen veszik át mások problémáit, gyakran maguk is komoly belső terheket hordoznak. Lehet, hogy stresszel, családi gondokkal, anyagi nyomással vagy más, kívülről nem látható nehézségekkel küzdenek.

Egy újabb rétegnyi feszültség könnyen kibillentheti őket az egyensúlyukból.

Az érzelmi kapacitás véges, és ők pontosan érzik a határaikat. Tudatosan beosztják az energiájukat. Ez nem az empátia hiányát jelenti – hanem annak felismerését, milyen gyorsan válhatnak túlterheltté. A hallgatás néha inkább védelem, mint elutasítás.

4. Hangulati egyensúlyra törekvés

Számukra a hangulatszabályozás fontos. Tudják, milyen gyorsan megváltozhat az érzelmi állapotuk, ha átveszik valaki más feszültségét. Az egyensúly megőrzése segíti őket abban, hogy produktívak és stabilak maradjanak.

Kapcsolódó: Mit tegyünk, ha a párunk nem beszél velünk?

Gyakran előnyben részesítik azokat a rutinokat, amelyek nyugalmat adnak – például a mozgást, a csendes időt vagy a strukturált munkát. A nehéz beszélgetések ezt az egyensúlyt hosszabb időre is felboríthatják. A kerülés számukra megelőző lépés, de a céljuk nem az eltávolodás, hanem a stabilitás.

5. Nehezen viselik a tehetetlenség érzését

A rossz hírek gyakran olyan problémákról szólnak, amelyeket nem tudnak megoldani. Egyesek számára a tehetetlenség kifejezetten kellemetlen érzés. Ha nem tudnak segíteni vagy változást elérni, inkább hátrébb lépnek.

Ez a reakció a kontroll iránti belső igényből fakad. Ha nincs ráhatásuk a helyzetre, az növeli bennük a stresszt. Hallgatni úgy, hogy közben nem tudnak cselekedni, nyugtalanságot szül. A távolságtartás visszaadja számukra az érzelmi kontroll érzését.

Számukra az önrendelkezés fontosabb, mint a hosszan tartó együttérzés.

A felszínes reakciók tehát félrevezetőek lehetnek, ugyanis sokszor előfordul, hogy aki kerüli a rossz híreket, később mégis sokszor eszébe jut, amit hallott. Van aki, magában dolgozza fel a történéseket, a külvilág teljes kizárásával. Ez azonban véletlenül se jelenti azt, hogy az illető ne aggódna, ám pontosan tudja, hogy hosszas beszélgetések helyett milyen módon támogathatja a másikat.

Kapcsolódó: Ezért jobb idegennel beszélni, mint családtaggal 

Kiemelt kép: Canva