- Tudtad, hogy az önbántalmazás nem mindig jár fizikai sérüléssel?
- Néha az ártalmatlannak tűnő viselkedések is önsértésnek minősülnek.
- Ismerd fel az önbántalmazást.
Az önsértés (önbántalmazás) olyan szándékos viselkedés, amely során valaki szándékosan testi vagy lelki fájdalmat okoz saját magának. A pszichológiai szakirodalom szerint az önsértés elsődleges funkciója az érzelmi feszültség szabályozása. Az érintettek gyakran azért folyamodnak hozzá, mert egyszerűen nem rendelkeznek hatékonyabb eszközökkel az intenzív belső állapotok – például szorongás, ürességérzés, bűntudat vagy düh – kezelésére.
Az önsértés serdülőknél és felnőtteknél egyaránt előfordulhat, és gyakran társul hangulatzavarokhoz, szorongásos zavarokhoz, poszttraumás stresszhez, evészavarokhoz vagy személyiségzavarokhoz. Fontos hangsúlyozni, hogy az önsértés nem egyszerű figyelemfelkeltés. Inkább egy maladaptív megküzdési stratégia, amely rövid távon átmeneti megkönnyebbülést hozhat, hosszú távon azonban fenntartja és súlyosbíthatja a problémákat.
Amikor önsértésről beszélünk, a legtöbben azonnal a fizikai sérülésekre gondolnak. A valóságban azonban számos olyan, társadalmilag elfogadott vagy kevésbé feltűnő viselkedés létezik, amely pszichológiai értelemben szintén önbántalmazásnak minősülhet.
Lássuk az önbántalmazás kevésbé ismert jeleit!
Az önbántalmazás nem mindig látványos, és nem mindig jár fizikai sérülésekkel. Gyakran hétköznapi szokásokba ágyazódik, amelyek hosszú időn át észrevétlenek maradhatnak. A felismerés első lépése annak megértése, hogy ezek a viselkedések nem egyszerű rossz szokások, hanem jelzések. Arra utalnak, hogy az érintett túlterhelt, és nem rendelkezik megfelelő eszközökkel az érzelmei kezelésére.
A pszichológiai segítség igénybevétele – legyen szó terápiáról, tanácsadásról vagy támogató közösségekről – nem a gyengeség jele, hanem annak felismerése, hogy a szenvedésnek vannak biztonságosabb és hatékonyabb alternatívái is.
Kapcsolódó: 5 jel, hogy túlságosan alacsonyra értékeled magad
Kiemelt kép és galéria képei: Canva
