A Csendes barát, Enyedi Ildikó legújabb filmje három történelmi korszakon át kísér egy botanikus kertben álló ginkgo biloba fát és a környezetében élő/dolgozó embereket. A fa – egyfajta külső szemlélőként – összeköti a különböző idősíkon zajló történéseket, miközben a szereplők életét, kapcsolatait és belső világát is tükrözi. Kifejezetten lírai módon mutatja be ember és természet együttélését.

Csendes barát látványvilágért a Testről és lélekről, A feleségem története, A besúgó, és a Terápia díszlettervezője, Láng Imola felelt. Imolával érzelemközvetítő tárgyakról, a filmgyártás demokratikus hierarchiájáról és arról is beszélgettünk, hogy befolyásolja az atmoszférateremtést a digitalizáció.

Hogy lesz valakiből látványtervező és mi teszi a jó látványtervezőt?
Nincs egyetlen út, ez egy nagyon összetett szakma. Viszont ha a sokféle ideillő készségből az ember legalább egy valamiben igazán erős, kellő alázattal a többi mind megtanulható mellé. Az biztos, hogy nagyon reziliensnek kell lenni.  A filmezés sokszor igényli, hogy váratlan helyzetet oldjunk meg, akár a nulláról újratervezzünk mindent, sokszor villámgyorsan.

Én egyébként a Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán kezdtem, majd belsőépítészetet tanultam, végül a reklámfilmes munka felé sodródtam. Ott derült ki, hogy a díszlettervezés a nekem való feladat. Egy díszletnek ugyanis stabilnak kell lennie, de mégse örökre készül. Ez a fajta ideiglenesség felszabadító és inspiráló a számomra.

Laikusként nehéz elképzelni, hogyan születik meg egy film látványvilága. Mik a legfontosabb lépések?
A látványtervezés kicsit olyan, mint amikor az ember beköltözés előtt fejben berendezi a lakását, vagy amikor olvasás közben erősen használja a képzeletét.

Mindennek jelentősége van: számít, honnan jön majd a fény, hol ülnek majd az emberek, mi kerül egy asztalra. A forgatókönyvet olvasva jelenetről jelenetre állnak össze a terek, a feladat pedig az, hogy a végén a néző azonnal érezni tudja egy helyszín hangulatát és érzelmi töltését.

A díszletnek egy-egy tér berendezésének emellett a karakterábrázolásban is szerepe van.

Egy jellegzetes tárgy azonnal elárul valamit a figuráról, de ugyanígy beszédes a háttér színe, a fény, az évszak, vagy az is, miből isznak a szereplők. Ezek a részletek együtt jelölik ki, hol és mikor járunk, és segítenek abban, hogy a látvány természetesen, észrevétlenül szolgálja ki a történetet.

A Csendes barát esetében különösen nagy jelentősége volt a finomságoknak. A film cselekménye szinte teljes egészében egy szűk, jól körülhatárolt térben bontakozik ki: egy botanikus kertben és az azt körülvevő egyetemi campuson. Ez a visszafogott térhasználat azt eredményezi, hogy kevés vizuális elem kerül a képbe, így minden apró változás, elmozdulás kiemelt jelentőséget kap.

Hol az ember helye a természetben? (Fotó: Mozinet)

A látványért, főleg egy nagyjátékfilm esetében népes csapat felel. Kik vesznek részt a hangulat- és térteremtő folyamatban, és hogyan kapcsolódnak össze a különböző szakmai területek?
Az együttműködés talán a rendezővel a legszorosabb, de az operatőrrel és később a jelmeztervezővel is folyamatos az egyeztetés. Az előkészítés során ki kell találni a koncepciót, kiválasztani a helyszíneket, majd a tereket a közös elképzeléshez igazítani.

Konkrétan az én munkámra fordítva: egy nagy filmes produkciónál az én feladatom elkészíteni egy olyan átfogó vizuális anyagot, ami aztán a film képi bibliája lesz.

Ha ez megvan, belép a díszlet részleg minden stábtagja, először a társtervezők, rajzolók, majd a berendező, építész, aki a díszleteket építi és a speciál effekteket készítő részleg. A kivitelezés és a tervezés során gyakran a többi szakember dönt, hogy hogyan oldjunk meg egy feladatot.

Szeretek önálló tehetséges emberekkel dolgozni, akiknek örömmel elfogadom az ötleteit és javaslatait, hiszen gyakran bizonyos területen sokkal tapasztaltabbak nálam.

Ma, amikor rengeteg fotót, archívumot, adatot elérhetünk, nehezebb  vagy épp könnyebb a nézők számára hiteles látványvilágot létrehozni?
Tény, hogy az információk és archív anyagok bővülése miatt a nézők sokkal kritikusabbak, de számomra ez inkább előny. Nekem ez azt jelenti, hogy lehetőség van magasabb színvonalon kommunikálni velük. A díszlettervezésnél hosszú kutatással biztosítjuk a hitelességet.

A korhűségre most is nagy figyelmet fordítottunk, sok korabeli fényképet, filmet, archív anyagokat néztünk meg. Ezután viszont sokszor intuitív, személyes döntések következnek.

Ezért is szeretek Ildikóval dolgozni. Ő – mindamellett, hogy mennyire felkészült és mennyire ki van számolva egy forgatáson minden – nagyon nyitott az improvizációra. Ez a Csendes barát forgatásán sem volt másképp. Nem mindig kellemes, szép tereket kell létrehozni; a lényeg a karakter és a történet hiteles közvetítése. A jó díszlet összefonódik a színészi játékkal, a jelmezzel, a kameramozgással és a világítással, hogy a varázslat természetesen hasson a nézőre.

Lehet, hogy életünk természetes díszletei, a növények is figyelnek bennünket? (Fotó: Mozinet)

A Csendes barát három korszakon ível át, nagyrészt ugyanazokkal a terekkel – ez milyen különleges kihívás volt a tervezés során?
Olyan volt, mintha három filmet készítettünk volna: a három idősíkot például különböző technikával vettük is fel, az 1908-as rész 35 mm-es filmre, fekete-fehérben rögzítettük. A hetvenes évek világát, színeit 16 mm-es film adja vissza, a 2020-as éveket pedig már digitális technika.

A koncepció az volt, hogy olyan azonos tereket látunk, amelyek az időben transzformálódnak és van egy fa, ami összefogja az egészet. Az ő helye fix, de nő, és vele együtt változik a perspektíva is. A tereket folyamatosan úgy kellett alakítanunk, hogy minden korban hitelesek és önazonosak maradjanak. 

Furcsa kimondani, de a Csendes barát egyik főszereplője egy ginko biloba fa. Díszlettervezőként vele volt dolgod? 
Elsősorban meg kellett találnunk 3 különböző életkorú fát egy-egy parkban vagy botanikus kertben. A fa mérete változik, ahogy nő, mi pedig több ginkgo példányt használtuk ennek érzékeltetésére. A fiatalabbakat Alcsúton, az idősebbet Sellyén találtuk meg.

Köréjük helyeztünk aztán olyan elemeket – padokat, lámpákat, kerítéseket –, amelyeket Marburgban (ahol film képzelt terében a fa áll) is visszahoztunk a botanikus kertbe. Elkészítettük egy hatalmas másolatot a legöregebb ginkgo fa törzséről és ezt használtuk Marburgban, hogy a közvetlen kapcsolat létrejöjjön a színész és a fa között. 

Így tudtuk összeilleszteni a különböző helyszíneket, úgy, hogy a fa mindig valóságosnak tűnjön, és a háttérépületek, korszakok váltakozása is hiteles legyen, miközben mindez a néző számára koherens térképet alkot.

Van olyan részlet a filmben, amit a nézőként érdemes lesz majd külön is figyelni, mert a látvány kreatív kihívásaira világít rá?
A forgatás során több olyan kihívással küzdöttünk meg, amik miatt trükkökhöz kellett folyamodunk. A 1908-as részben Marburg külső terei adták az alapot, de a belsőket Magyarországon kellett forgatni műemlékvédelmi okokból.

A korabeli fotóstúdiók üvegablakai magasa voltak, ez a filmezés során problémát jelentett volna, ezért itt csalnunk kellett mind a helyszínnel mind az ablakokkal. Egy meglévő épületet alakítottunk át fotóstudióvá, aminek az arányai illeszkedtek a marburgi kirakat homlokzatához és forgatókönyvben szereplő helységekhez.

Napjainkra egésze megváltozott ember és természet viszonya (Fotó: Mozinet)

A hetvenes évek diákszállásának helyszínét egy használaton kívüli, felújításra váró épületben találtuk meg. Itt a homlokzat és a kert tökéletes volt, a belső tereket úgy kellett átalakítani, hogy minden ablak, szoba és a konyha hitelesen mutassa a diákéletet, miközben a valóságos épületben helyenként már elkezdődtek a felújítások és több helyen lyukak voltak a födémben.

A 2020-as részben egy hosszúkás, magas terekből álló épületben kellett megépíteni a főszereplő lakását. Itt külön engedélyt kellett szerezni egy fal átvágáshoz, hogy a tereket arányosan alakíthassuk: szerencsénk volt, mert kiderült, hogy azon a falon korábban is volt ajtó. 

Minden korszaknál külön kihívást jelentett a természet és a környezet állapotának figyelembevétele is. A fű hossza, a bokrok, virágok állapota, a park részletei mind hatással voltak a jelenetek hitelességére, hiszen egészen másképpen gondolkodtak egy kertről 120 évvel, vagy 50 évvel ezelőtt. A rendezőasszisztenseknek komoly kihívást jelentett folyamatosan összehangolni a színészek, a helyszínek és a természet ritmusát.

Mire számíthat a néző, ha leül megnézni a Csendes barátot?
Rengeteg előkészítés és sok kiváló szakember közös munkájaként egy kifejezetten lírai, viszonylag lassú tempójú, elgondolkodtató filmre, ami reményeink szerint erősen hat majd a nézők érzelmeire. A film ember és természet viszonyában azt a kérdést veti fel: „Mi van, ha ők is figyelnek minket, ahogy mi figyeljük őket?”

Kiemelt kép: Film a mindent érző ginkófáról

Kiemelt kép: Mozinet