Előbb-utóbb minden gyereknél eljön az az időszak, amikor bezárkózik – konkrét és átvitt értelemben is. Ilyenkor nagyon nehéz vagy egyáltalán nem lehet nála beszélgetést kezdeményezni, viszont ha készen áll egy kis éjszakai csevelyre, akkor azon nyomban rendelkezésére kell állnunk, hátha megtudunk ezt-azt a gyerek hétköznapjairól, érzéseiről, nehézségeiről.
Amikor a szülő falakba ütközik
Egy szótagos válaszok, orr alatt dörmögés, vállvonogatás, becsukott ajtó. A legtöbb szülő szeretne rendszeresen beszélgetni a gyerekével, de a fogadókészség általában hiányzik. A szülő nem tudja, hogyan kezdje el anélkül, hogy tolakodónak tűnne. Persze, nem mindegy, mikor és hogyan kezdeményezünk, hiszen, ha nem vagyunk elég trükkösek, akkor még jobban eltávolodhat a gyerekünk.
Azt is muszáj megértenünk, hogy nem ez a nagy beszélgetések ideje.
Ha a kamaszunk le is ül velünk beszélgetni, nem feltétlenül megoldásra vágyik, hanem biztonságra, hogy csak elmondhasson valamit. Érezni szeretné, hogy mellette állunk, de ez egyébként akkor is fennáll, ha napokig némaságba burkolózik.
Kapcsolódó: 6 mondat, ami jobbá tehet bármilyen szülő-gyerek kapcsolatot
A kulcs, hogy úgy kezdeményezzük a társalgást, hogy ne legyen benne kényszer, ne helyezzünk nyomást a gyerekre, hogy márpedig most muszáj dumálni. A „Mi bajod van?” vagy „Beszélnünk kell!” típusú indítás egészen biztosan nem kelt jó érzést a gyerekben, és azonnal védekezést váltanak ki belőle.
Ehelyett az olyan mondatok keltenek bizalmat, amelyek nem feltétlenül igényelnek választ, csak felkínálnak egy lehetőséget a csevelyre: „Észrevettem, mostanában hallgatag vagy. Itt vagyok, ha szükséged van rám.”
A zárkózott kamaszoknak a legnehezebb megnyílni, érdemes olyan alkalmat teremteni, amikor könnyebb beszélgetni: menjünk együtt sportolni, kirándulni, sétálni vagy vegyük rá a közös vacsorakészítésre.
7 beszélgetésindító kérdés zárkózott kamaszokhoz:
Kapcsolódó: 5 dolog, amit a gyerekek észrevesznek, miközben a felnőttek nem is sejtik
Kiemelt kép: Getty Images
