Sokan élnek úgy, mintha egy láthatatlan kút alján rekedtek volna. A munka már nem ad örömet, a párkapcsolat érzelmileg kiüresedett, a barátságok egyoldalúvá váltak. Mégis maradunk. Nem azért, mert jó nekünk, hanem mert úgy érezzük, nincs más választásunk.

Ez a csapdaérzés nem magából a helyzetből fakad, hanem abból, ahogyan azt értelmezzük. Amikor az agyunk úgy érzékeli, hogy nincs menekülési útvonal, veszélyüzemmódba kapcsol: nő a szorongás, csökken az energiaszint, megjelenik a depresszív hangulat, és egyre nehezebb bármilyen változást elképzelni.

4 lépés, hogy kitörj a csapdából

A legrosszabb helyzetbe is könnyű beleragadni, ezért érdemes hátralépni néhány lépést, hogy objektívebbek legyünk.

1. A maradás is egy döntés

Még ha nem is tudatos minden esetben. Ha benne maradunk egy párkapcsolatban, barátságban, munkahelyi szituációban, az is egyfajta megoldásnak számít. Lehet, hogy az anyagi biztonság tart vissza, a gyerekek miatti aggodalom, a bűntudat, a lojalitás, vagy az az érzés, hogy már túl sok időt, energiát fektettünk bele ahhoz, hogy kiszálljunk.

Ez a veszteségminimalizálás jelensége: jobban félünk attól, amit elveszíthetünk, mint amennyire vágyunk arra, amit nyerhetnénk.

Ez a mechanizmus evolúciósan hasznos volt, de a modern életben gyakran tart olyan helyzetekben, amelyek lassan felemésztenek minket.

Ha azonosítjuk a félelmet, könnyebben fogunk megküzdeni vele (Fotó: Canva)

2. A félelem megnevezése

A változás egyik kulcsa az, hogy ne egy homályos, mindent átható félelemmel próbáljunk megküzdeni, hanem nevezzük meg pontosan, mitől tartunk. Mi az, amitől valójában félünk, ha lépnénk? Anyagi összeomlástól, jogi harcoktól, attól, hogy a gyerekeink sérülnek, vagy attól, hogy valaki örökre megutál minket?

A kutatások szerint már önmagában az is csökkenti a félelem erejét, ha szavakba öntjük, és konkréttá tesszük. Amint kimondjuk, már nem egy amorf szörnnyel állunk szemben, hanem egy vizsgálható problémával.

3. Tájékozódás

A szorongást gyakran az információhiány táplálja. A múltbeli rossz tapasztalatok és gyerekkori sérülések ráerősítenek a legrosszabb forgatókönyvekre, miközben a realitás sokszor árnyaltabb.

Ezért kulcsfontosságú a valóság ellenőrzése.

Egy beszélgetés a HR-rel, egy pénzügyi tanácsadóval, jogásszal vagy egy pszichológussal gyakran drámaian csökkenti a félelmet, mert kiderül, hogy a helyzet nem fekete-fehér.

4. A bátorság gyakorlása

Sokan azért nem lépnek, mert úgy érzik, nincs elég bátorságuk. Pedig a bátorság nem velünk született személyiségjegy, hanem tanulható készség. Ez olyannyira így van, hogy a komfortzónán kívüli apró lépések valóban új idegi kapcsolatokat hoznak létre.

Egy nehéz mondat kimondása, egy határ felállítása, egy segítségkérés vagy egy őszinte nem mind olyan kis kockázat, amely edzi az agyat a nagyobb változásokra. Ezek a mikro-lépések fokozatosan növelik az önbizalmat, és felkészítenek arra, hogy egyszer valóban ki tudjunk lépni a csapdából.

Idős emberek visszaemlékezéseiben újra és újra ugyanaz a tanulság tér vissza: ritkán bánják azt, amit megtettek, sokkal inkább azt, amit a félelem miatt nem mertek meglépni. A tanácsuk egyértelmű: mivel az időnk véges, nem érdemes azt pazarolni, legyünk bátrak, és ne hagyjuk, hogy a félelem irányítsa az életünket.

Kapcsolódó: Fura, de működő szokások, hogy újrahuzalozd az agyad

Kiemelt kép: Canva