Miért olyan nehéz a pénzről beszélni? Miért vásárol valaki impulzívan, míg más inkább mindent megvon magától? És miért halmozódnak egyes otthonokban a bontatlan számlák, miközben bőven lenne miből fizetni őket? A válasz ritkán rejlik az aktuális pénzügyi helyzetünkben. Sokkal inkább abban, amit gyerekként átéltünk – állítja a brit Vicky Reynal, akit a világ első pénzügyi pszichoterapeutájaként szoktak emlegetni. 

Hétéves korra kialakul a pénzhez való viszonyunk?

A kutatások is alátámasztják mindezt. Ezek rendre arra jutnak, hogy a pénzhez való viszony jóval korábban kialakul, mint azt sokan gondolnák. Egy, a Cambridge University által 2013-ban végzett kutatás szerint a gyerekek többségének pénzügyi alapmintái már hétéves korra rögzülnek, és ezek a belső működések végigkísérik őket felnőttkorukban is. A felmérés egyik tanulsága az volt, hogy a szülők gyakran alábecsülik, mennyire erősen hatnak a saját – jó vagy épp rossz – pénzügyi szokásaik a gyerekeikre.

Cambridge-ben azt a következtetést vonták le, hogy egy átlagos hétéves már érti, mi a pénz értéke, tud számolni vele, felismeri, hogy munkáért cserébe jár, és hogy döntései következményekkel járnak. Képes előre tervezni, várni, késleltetni egy döntést – ugyanakkor ebben az életkorban még nem mindig tud különbséget tenni szükségletek és luxus között.

Kapcsolódó: 7 jel, hogy anyagilag kiváltságos gyerekkorod volt

A kutatók hangsúlyozták, hogy nem az információ átadása a döntő, hanem az érzelmi minták. Az, hogy a gyerek megtanul-e várni, átgondolni a döntéseit, kezelni a frusztrációt, sokkal fontosabb, mint az, hogy fejből tudja-e a pénzügyi szabályokat.

Miért fontos már gyerekkorban beszélni a pénzről?

Ezek az élmények – amelyeket szülők, gondozók, pedagógusok közvetítenek – alapozzák meg azt, hogy felnőttként valaki tudatosan, vagy épp szorongva és szélsőségesen viszonyul a pénzhez. A szakértők szerint éppen ezért kulcsfontosságú, hogy már gyerekkorban beszédtéma legyen a pénz, ne tabuként, hanem az élet természetes részeként.

A pénz sosem csak pénz: érzelmek és gyerekkori minták

Az említett pénzügyi terapeuta, Vicky Reynal is erre jutott praxisa során. Vagyis hogy a pénzhez való viszonyunk jóval összetettebb annál, mint hogy „jó” vagy „rossz” pénzügyi nevelést kaptunk-e. Nemcsak azt figyeljük gyerekként, hogyan bánnak a szüleink a pénzzel, hanem (főleg) azt is, milyen érzelmi biztonságot kapunk tőlük.

Hozzá olyan emberek járnak, akik anyagilag sikeresek, mégsem érzik magukat elégedettnek. Ennek oka gyakran az, hogy a pénzt arra használják, amire valójában nem alkalmas, vagyis érzelmi hiányok betöltésére. Reynal a Sternnek adott interjújában elmondta, hogy szerint a pénzhez való viszony abból adódik össze, hogy mit tanítottak a szülők a spórolásról vagy a költekezésről, illetve abból, milyen figyelmet, biztonságot és visszajelzést kapott valaki gyerekként. Az, ahogyan a világ reagált a gyermeki énre, később a pénzügyi döntésekben is visszaköszön.

Bűntudat, szégyen és a kóros spórolás pszichológiája

Akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran felnőttként is úgy érzik, hogy nem érdemlik meg a jutalmat. Számukra az önmagukra költés bűntudattal jár. Mások annyira ragaszkodnak a takarékossághoz, hogy az már önmegtagadássá válik. Reynal ezt pénzügyi anorexiának nevezi – ez az, amikor valaki még apró örömöktől is megfosztja magát, holott megengedhetné.

Kapcsolódó: 6 dolog, ami hiányzik a takarékos emberek lakásából

A pénzügyi nehézségeknél különösen erős érzelem a szégyen. Amíg a bűntudat ahhoz kapcsolódik, amit tettünk, a szégyen ahhoz, akik vagyunk. Ha az önértékelés a vagyonra épül, egy anyagi veszteség identitásválságot is okozhat.

Amikor a túlköltekezés érzelmi hiányt próbál pótolni

A túlköltekezés hátterében sem pusztán fegyelmezetlenség áll.

A pénzhez való viszonyunk gyerekkorunkban eldől, de szerencsére sosem késő rajta változtatni (Fotó: Getty Images)

Reynal egyik kliense például gyerekként elveszítette az egyik szülőjét: a válás után megszakadt a kapcsolat. Felnőttként drága designer táskákra költötte a pénzét. A terápiában derült ki, hogy ezek a tárgyak számára a megbízhatóságot jelképezték, mert „jó minőségűek, örökre megmaradnak”. Így válthat a veszteségtől való félelem luxuscikkekbe csomagolt biztonságkereséssé.

Pénzügyi halogatás és önszabotázs: mi áll a háttérben?

Nem minden pénzügyi probléma abból fakad, hogy valaki túl sokat költ. Sokan épp ellenkezőleg viselkednek: igyekeznek nem tudomást venni a pénzügyeikről. Nem bontják ki a számlákat, halogatják a fontos döntéseket, vagy hónapokig nem néznek rá a bankszámlájukra. Rövid távon ez megkönnyebbülést hozhat – hiszen amiről nem tudunk, az nem fáj ugye –, hosszú távon azonban csak tovább mélyíti a problémát.

Kapcsolódó: 5 szokás, ami a szegénység csapdájában tart

Ennek háttérében gyakran nem felelőtlenség, hanem szorongás és szégyen áll. Sokakban él az érzés, hogy érteni kellene a pénzhez, ezért félnek kérdezni, nehogy kiderüljön: bizonytalanok vagy hibáztak. Ha mindehhez olyan gyerekkori minta társul, ahol a pénzről nem volt szabad beszélni, az elkerülés könnyen önvédelemmé válik – még akkor is, ha végül épp ez okozza a legtöbb problémát.

Megváltoztatható a pénzhez való viszonyunk felnőttként?

A pénzügyi szokások mélyen gyökereznek, de szerencsére nincsenek kőbe vésve, tehát képesek lehetünk változtatni rajtuk. Az első lépés az önreflexió: figyeljük meg, mikor költünk érzelemből, mikor félünk a pénztől, és mikor használjuk arra, hogy megnyugodjunk? Mikor jelenik meg a bűntudat vagy a szégyen?

Segíthet a rendszeres pénzidő, amikor tudatosan átnézzük a pénzügyeinket, és az is, ha beszélünk róla valakivel. Ha súlyosnak érezzük a dolgot, bátran forduljunk terapeutához, ő segíthet nekünk felfejteni a pénzhez való viszonyunkat is. A pénz ugyanis nemcsak eszköz, hanem tükör. És minél jobban megértjük, mit mutat rólunk, annál tudatosabban alakíthatjuk a jövőnket.

Kapcsolódó: Így úszod meg a hónap végét – 6 spórolós trükk, ami tényleg működik

Kiemelt kép: Getty Images