• Mi történik, ha a szülő érzelmileg maga is gyerek marad?
• Hogyan épülnek be a láthatatlan minták a gyerekek személyiségébe?
• Öt gyakori érzelmi működésmód, amely hosszú távon hat

A szülői szerepet gyakran ösztönösnek gondoljuk. Úgy teszünk, mintha a gyerek születésével a szülőben automatikusan kialakulna az érzelmi stabilitás, az empátia és az önreflexió is. A valóság azonban jóval összetettebb. Sok szülő úgy nevel gyereket, hogy közben a saját érzelmi fejlődése megakadt egy korábbi szinten. Mindez legtöbbször feldolgozatlan minták, ki nem töltött hiányok és meg nem tanult készségek következménye.

Az érzelmi éretlenség nem mindig látványos, hatása azonban hosszú távon mélyen beépül a gyerek személyiségébe, kapcsolati működésébe és önértékelésébe. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy szülőként felismerjük, ha dolgozni kell saját érettségünkön. 

Lássuk, melyek az érzelmileg éretlen szülő leggyakoribb típusai. 

1. Az érzelmileg elérhetetlen szülő

Az ilyen szülő fizikailag jelen van, érzelmileg azonban távol marad a gyerektől. Ritkán beszél érzésekről, nehezen reagál a gyerek érzelmi szükségleteire, és zavarba jön, ha vigasztalni vagy együttérezni kellene. Gyakran hárít azzal, hogy „ne sírj”, „nincs semmi baj”,  ezzel azt üzenve, hogy az érzelmek nem fontosak vagy nem kívánatosak.

Az ilyen közegben felnövő gyerek megtanulja elnyomni az érzéseit, és később is nehezen kér segítséget. Felnőttként gyakran küzd elköteleződési nehézségekkel, érzelmi elszigeteltséggel vagy azzal az érzéssel, hogy egyedül kell mindent megoldania.

2. A kontrolláló szülő

A kontrolláló szülő nehezen viseli a bizonytalanságot, ezért mindent irányítani próbál: a gyerek döntéseit, érzelmeit, kapcsolatait. Megvan róla győződve,  „tudja, mi a jó”, és kevés teret hagy az önállóságnak. A kontroll mögött sokszor saját szorongása vagy feldolgozatlan félelme áll.

Az ilyen légkörben felnövő gyerek vagy túlzottan alkalmazkodóvá válik, elveszítve az önálló döntéshozás képességét, vagy épp ellenkezőleg: lázadó, impulzív mintákat alakít ki. Gyakori a bizonytalan önkép és az állandó külső visszajelzés iránti igény.

3. Az érzelmileg kiszámíthatatlan szülő

Ennél a típusnál a hangulatok gyorsan és előre nem jelezhetően változnak. A szülő egyik pillanatban kedves és támogató, a másikban elutasító vagy indulatos. A gyerek sosem lehet biztos abban, mire számíthat.

A kiszámíthatatlanság állandó készenléti állapotot hoz létre. A gyerek túlzottan figyelni kezdi a környezetét, egyfajta hangulatolvasóvá válik. Felnőttként ez szorongáshoz, túlzott megfelelési vágyhoz vagy instabil kapcsolatokhoz vezethet.

A szülőség óriási kihívás annak, aki sok szempontból a saját gyerekkorában ragadt (Fotó: Getty Images)

4. A saját szükségleteit előtérbe helyező szülő

Ez a szülő gyakran a gyerektől vár érzelmi támaszt, megértést vagy lojalitást. A szerepek felcserélődnek: a gyerek alkalmazkodik, vigasztal, közvetít, miközben a saját szükségletei háttérbe szorulnak. A szülő nem feltétlenül tudatosan teszi ezt, mégis túl nagy terhet rak a gyerekre.

Az ilyen gyerekek gyakran „koravénné” válnak, túlzott felelősségérzettel. Nehezen ismerik fel és fejezik ki saját igényeiket, és felnőttként hajlamosak túlgondoskodó, egyoldalú kapcsolatokba kerülni.

5. Az érzelmeket bagatellizáló vagy tagadó szülő

Ez a típus elutasítja az érzelmek jelentőségét, különösen a negatív érzéseket. A gyerek szomorúságára, félelmére vagy dühére relativizálással, viccel vagy kritikával reagál. Az üzenet gyakran az, hogy az érzelmek túlzások vagy gyengeség jelei.

A gyerek megtanul kételkedni a saját érzéseiben, és elveszíti a belső iránytűjét. Felnőttként nehézséget okozhat számára az érzelmi önazonosság, gyakran nem tudja megfogalmazni, mit érez valójában.

Mit tehetünk? 

Az érzelmi éretlenség nem feltétlenül tesz „rossz” szülővé valakit, de meghatározza a kapcsolódás minőségét. A gyerekek rendkívül alkalmazkodóak: megtanulnak együtt élni ezekkel a működésmódokkal, ám ennek ára gyakran csak felnőttkorban válik láthatóvá. Az első lépés a felismerés – annak megértése, hogy bizonyos minták honnan erednek.

Innen már elindulhat az a folyamat, amelyben a gyerekből lett felnőtt tudatosabban, érettebben kapcsolódik önmagához és másokhoz.

Kapcsolódó: 5 dolog, amit minden anyának meg kellene tanítania tini lányának a szexről

Kiemelt kép: Getty Images