- Miért látjuk sokszor csak évekkel később, min aggódtunk feleslegesen anyaként?
- Mely döntések válnak könnyebbé tapasztalattal?
- Hogyan változik meg az anyaságról alkotott képünk az idő múlásával?
Amikor a gyerekeink kicsik, szinte minden döntés életbevágónak érződik. Jól csináljuk? Elég türelmesek vagyunk? Nem teszünk kárt a gyerekben?
Egy nemzetközi felmérés szerint a kisgyerekes anyák több mint 70%-a érzi úgy, hogy folyamatos készenléti állapotban él, még akkor is, amikor pihenhetne.
Ahogy telnek az évek, és már nem a síró baba határozza meg a napjainkat, egészen más perspektívából tekintünk vissza az anyaság kezdetére. Kutatások szerint a szülők többsége utólag úgy érzi, több dolgon aggódott, mint amennyi valóban indokolt volt, és sok feszültség inkább a bizonytalanságból, nem pedig valós problémákból fakadt.
Kapcsolódó: 5 dolog, amitől azt hisszük, jó anyák leszünk – pedig valójában nem ezek számítanak
A tökéletes anya mítosza
Az anyaságról szóló közbeszéd közben régóta is két véglet között mozog. Vagy idealizálja a mindent ösztönösen tudó, kiegyensúlyozott anyát, vagy bűntudatot kelt minden bizonytalanság miatt. Egy felmérés szerint a nők közel fele érzi úgy, hogy a közösségi média inkább ront az anyai önbizalmán, mintsem segítené azt.
A legtöbb szülő nem azért hibázik, mert nem törődik eléggé, hanem mert túl sok elvárásnak próbál egyszerre megfelelni. Ebben a zajban könnyű elveszíteni a saját belső iránytűnket.
Kapcsolódó: „Ezt sosem gondoltam volna a szülőségről” – Anyák őszinte vallomásai
Kiemelt kép: Getty Images
