Gyereknevelés: ebben voltak ügyesebbek a 80-as évek gyerekei

Aki a 80-as években volt gyerek, olyan hétköznapi helyzeteket oldott meg egyedül, amelyektől ma sok szülő összerezzenne.
De mi történik akkor, ha egy gyerek unatkozik, eltéved, hibázik – és nincs ott senki, aki azonnal megoldja helyette?
A válasz sokat elárul arról, miért működnek másképp a 80-as években felnőttek ma is.

Alig néhány évtizede, a gyerekek gyakran magukra voltak utalva. Mai fejjel talán veszélyesnek gondolt helyzetekben kellett egyedül megállniuk a helyüket. Nem volt állandó felnőtt jelenlét, folyamatos ellenőrzés vagy azonnali beavatkozás, ha valami nem sikerült elsőre.

Hibák, amelyekből tanulni lehetett

A feledékenység, az unalom vagy egy rossz döntés nem váltott ki azonnali szülői mentőakciót. Ezeket a helyzeteket a gyerekeknek kellett kezelniük. Ez a szabadság nem volt kockázatmentes, mégis hozzájárult ahhoz, hogy később magabiztosabban, rugalmasabban reagáljanak a váratlan helyzetekre.

Az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult a gyereknevelésről való gondolkodás. Ma digitális naptárak, értesítések, helyzetmegosztás és folyamatos egyeztetéssel tartjuk kézben a mindennapokat. A 80-as években ezzel szemben a gyerekek jóval nagyobb mozgástérrel rendelkeztek, és ezzel együtt nagyobb felelősséget is kaptak.

Kapcsolódó: 1950: A gyerekek címkézése régen sem volt menő

Más rendszer, más tanulási út

Kutatások szerint a túlzottan strukturált, állandóan felügyelt gyerekkor csökkentheti a problémamegoldó képességet és a stressztűrést. A kontrollált kockázatvállalás (például az egyedüli közlekedés vagy a döntések következményeinek megtapasztalása) viszont hosszú távon erősítheti az önbizalmat.

A 80-as évek gyerekei nem voltak edzettebbek vagy keményebbek más generációknál: egyszerűen egy olyan közegben nőttek fel, amely más módon tanította meg őket eligazodni a világban.

Kattints a galériára, és lapozd végig, miben voltak különösen jók a 80-as évek gyerekei!