• A kiégés nem mindig túl sok munkából fakad; néha az időbeosztás a gond.
• Miért nem működik már a klasszikus 8-4 modell?
• Így működik a microshifting.

A munka és a magánélet egyensúlya jól hangzó jelszó: beszélni róla könnyű, de annál nehezebb megvalósítani. Egyensúly helyett a mindennapokban rendszeres kibillenést tapasztalnak. A munka egyszerűen túlnő rajtunk, egészen addig, míg mindenből elegünk nem lesz, és a lovak közé nem dobjuk a gyeplőt.

Nem véletlen, hogy a kiégés ma már nem egy szűk réteg problémája. Érinti az irodai dolgozókat, a szabadúszókat, a vezetőket és azokat is, akik papíron rugalmas munkarendben dolgoznak. A folyamatos elérhetőség, az időhiány és az a kimondatlan elvárás, hogy mindig hatékonyak legyünk, sokaknál vezet mentális és érzelmi kimerüléshez. Miközben egyre többet beszélünk önismeretről és jóllétről, a munkanap szerkezete sokszor változatlan marad.

Pedig a probléma nem feltétlenül az, hogy túl sokat dolgozunk. Inkább az, ahogyan dolgozunk. A klasszikus nyolctól négyig tartó munkarend egy olyan világra lett szabva, amelyben az élet kiszámíthatóbb volt, a munkahely és az otthon élesen elkülönült, és kevesen próbáltak egyszerre több szerepben helytállni.

Ma viszont sokan lavíroznak munka, család, saját projektek, egészség és társas kapcsolatok között – gyakran ugyanazon a napon belül.

Ebben a közegben egyre erősebb az igény arra, hogy ne az életet próbáljuk a munkához igazítani, hanem fordítva. Innen indul a microshifting gondolata.

Mi az a microshifting?

A microshifting egy olyan munkamodell, amelyben feladatainkat nem egyetlen hosszú idősávban végezzük el, hanem rövidebb, tudatosan megtervezett munkablokkokban, a nap folyamán elosztva. A hangsúly így nem a folyamatos jelenléten, hanem az elvégzett munkán van – azon, hogy mikor vagyunk igazán fókuszáltak, és mikor van szükségünk egy kis szünetre.

Ez jelenthet egy intenzív munkával töltött órát kora reggel, majd időt sportolásra, ügyintézésre vagy családi feladatokra. Máskor azt, hogy a nappal inkább a magánéleté, az este pedig a munkáé. A microshifting nem a szétesettségről szól, hanem arról, hogy tudatosan igazítjuk a munkát az energiaszintünkhöz és az élethelyzetünkhöz.

Több mint rugalmasság

Bár elsőre hasonlíthat a rugalmas munkavégzésre vagy a home office-ra, a microshifting ennél tovább megy. Nemcsak a helyet, hanem az időt is újragondolja, sőt, részben újradefiniálja, mit jelent egyáltalán a munkanap.

Ez a működésmód különösen azoknak lehet ismerős, akiknek a napja eleve nem lineáris. Kisgyerekes szülőknek, több állásban dolgozóknak, szabadúszóknak vagy azoknak, akik egy főállás mellett saját projektet is építenek. Nem véletlen, hogy a hibrid munkavállalók jelentős része ma már nem egyetlen bevételi forrásra támaszkodik.

Nem érdemes megvárni a kiégést (Fotó: Getty Images)

Produktivitás és kiégésmegelőzés?

A microshifting egyik legnagyobb ígérete, hogy segíthet csökkenteni a kiégés kockázatát. Nem azért, mert kevesebb munkát jelent, hanem mert megszünteti a látszatjelenlétet és a felesleges időkitöltést. Ha nem kell bent ülni akkor is, amikor már rég elfáradtunk, nagyobb eséllyel marad energiánk a valóban fontos feladatokra – és az élet többi részére is.

Persze ez a modell nem minden munkakörben és nem minden szervezetben működik zökkenőmentesen. De egy dolgot világosan jelez: a munka-magánálet egyensúlya épp újrarajzolódik, és elsősorban a Z-generációs, vagy még fiatalabb munkavállalók révén.

A microshifting nem lustaság, nem fegyelmezetlenség, hanem annak felismerése, hogy az emberek nem egyforma ritmusban működnek. Ha ezt a munka világa is hajlandó figyelembe venni, az nemcsak egyéni, hanem szervezeti szinten is hosszú távú nyereséget hozhat.

Kapcsolódó: Tudtad, hogy szülőként is ki tudsz égni? 

Kiemelt kép: Getty Images