A válás az egyik legnagyobb stresszt jelentő életesemény. A pszichológiai kutatások évtizedek óta ugyanarra mutatnak rá: amikor egy pár felbomlik, nem csak a közös élet omlik össze, hanem a körülöttük lévő társadalmi háló is meglazul. Átalakulnak a kapcsolatok, ismeretségek, a válás óhatatlanul kihat tehát a környezetre is.

Ne vetítsük ki a saját szorongásunkat

Barátként ilyenkor fontos feladat hárul ránk, empátiával kell fordulnunk a másik felé, hogy érzelmileg támogassuk őt. Még akkor is, ha esetleg nem kedveltük a partnert, vagy sosem gondoltuk, hogy jó a házasságuk.

Az ítélkezés nélküli együttérzés azonban nehezebb, mint gondolnánk, egy, a környezetünkben lévő válás ugyanis megkérdőjelezi a világ rendjét: „Ha náluk megtörtént, nálam is megtörténhet.”

Ezzel óhatatlanul kivetítjük a saját félelmünket, a rejtett szorongás azonban nem tesz minket empatikusabbá, sőt!

Ha nem válogatjuk meg a szavainkat, olyan nem kívánt tanácsokat adhatunk, ami súlyosbíthatja a lelkileg sérült barát közérzetét. A rossz kérdés vagy pikírt megjegyzés szintén kellemetlen helyzetet eredményezhet mindkét fél számára. Egy rossz mondat nem csupán kínos, de sért, bűntudatot kelt, szégyent hoz, vagy felerősíti a magány érzését.

A 6 legrosszabb mondat váláskor

A baráti vigasztalás messze túlmutat az illemtan kérdésén, hiszen ebben a nehéz élethelyzetben elsősorban mi biztosítjuk az érzelmi elsősegélyt. Az alábbi mondatokat ezért messziről kerüljük, ha támogatni szeretnénk a barátunkat.

1. Hogy történhetett?

Ez a kérdés elsősorban rólunk szól, nem a másikról. A pszichológusok szerint a titkos félelmünk ilyenkor az: „Mondd el, mi ment rosszul, hogy én elkerülhessem.” A válás okai azonban ritkán egyszerűek, és nem lehet egy mindenkire vonatkozó sémát ráhúzni. Akármi volt is az ok, a lelki seb friss, szükségtelen vájkálni benne. Inkább biztosítsuk együttérzésünkről a barátot, és ajánljuk fel, hogy bármikor beszélhet a témáról velünk.

2. De hát olyan boldognak tűntetek!

Elemi vágyunk segíteni a hozzánk közel állóknak, ezért gyakran átgondolatlanul mondunk dolgokat egymásnak. A látszatboldogságot kihangsúlyozni nem szerencsés dolog. Egyetlen pár sem szereti kiteregetni a problémáikat, még a barátod sem fogja feltétlenül elmesélni, hogy például a férje ráhajtott a bébisziterre.

A saját megdöbbenésünket tartogassuk egy másik beszélgetésre, és inkább legyünk támogatók.

Mondjuk azt: „Csodálom az erődet, nagy bátorság kellett ehhez a döntéshez.”

Ha nem válogatjuk meg a szavainkat, súlyosbíthatjuk a barátunk közérzetét (Fotó: Canva)

3. Kezdj el randizni, és máris jobb lesz!

A gyors megoldások illúziójával traktálni egy barátot meglehetősen érzéketlen dolog. A pszichológia világosan fogalmaz: minden veszteség feldolgozása időt igényel. A gyors újrakezdés sürgetése azt sugallja, hogy a barátod érzelmei kényelmetlenek számodra, és mielőbb túl kellene lennie rajtuk.

Mindenki másként éli meg a krízist: van, akinek több időre, másnak inkább társaságra van szüksége a feldolgozáshoz.

Azzal viszont biztosan nem tévedünk, ha megpróbáljuk kissé oldani a másik magányát, vigyük el kávézni, hívjuk el sétálni őt.

4. Legalább lesz időd magadra, amikor a gyerekek nála vannak.

A vigasz teljes félreértelmezése ez a mondat egy friss válás bejelentésekor. A legtöbb szülő számára a gyerektől való távolság nem pihenés, hanem fájdalom. Ez a mondat bagatellizálja az egyik legmélyebb veszteségélményt. Hangsúlyozzuk inkább az újrakezdés lehetőségét, hogy ne tragikusan tekintsen a kialakult helyzetre.

5. Még mindig jobb, mint egy rossz házasságban maradni.

A konyhapszichológia egyik otromba példája, amikor a bennünk élő Coelho megszólal. Ez a mondat azt sugallja, hogy egy fekete-fehér helyzetről van szó. Holott minden párkapcsolat rendkívül bonyolult és árnyalt, egy válással sincs ez másképp. A barátod gyásza jogos: ő úgy érezte, hogy jó házasságban élt, és most meg kell ezt gyászolnia. Okoskodás helyett biztosítsuk róla, hogy számíthat ránk, és ne döntsük el helyette, hogy hogyan érezze magát.

Minden felmerülő érzés valós, engedjük meg neki, hogy átélhesse.

6. Sose bírtam őt.

A múlt átértékelésének kényszerével azt sugalljuk, hogy a barátunk rosszul választott, és ezzel akaratlanul is növeljük a szégyenérzetét. A válás során mindenki rengeteg kérdéssel küzd: mi volt igaz, mit kellett volna másképp. A helyzet súlyosbítása helyett inkább hangsúlyozzuk, hogy mennyi mindent megtett már a barátunk a házasságáért. Majd

ajánljuk fel a konkrét segítségünket: elmegyünk a gyerekért, segítünk bevásárolni vagy beszárítjuk a haját.

Váláskor sokszor magára marad az ember, mert a legtöbben attól félnek, hogy a barátaik már unják a témát, vagy hogy túl sokat panaszkodnak. Ne legyünk restek, ha bajban van a barátunk, mutassuk meg neki, hogy bármi történjék is, ránk számíthat.

Kapcsolódó: 5 jel, hogy a házasságodért még érdemes küzdeni

Kiemelt kép: Canva