• 2019-ben elképesztő bűncselekmény rázta meg a világot.
• Egy mentálisan beteg kamasz majdnem elvette egy hatéves kisfiú életét.
• A szülők végre igazán jó híreket közöltek a sérült kisfiú állapotáról.

Hat év telt el azóta, hogy egy hatéves francia kisfiút egy brit tinédzser lelökött egy londoni múzeum, a Tate Modern kilátóteraszáról. A kisfiú családja arról számolt be, hogy fiuk újra képes futni, ugrani és úszni.

A szülők közösségi adománygyűjtő oldalukon osztották meg a hírt, amelyben arról írtak: a kisfiú hosszú évek óta tartó rehabilitációja végre látványos eredményeket hozott. Bár továbbra is küzd fizikai fájdalmakkal és korlátozott mozgással, már önállóan tud sportolni, memóriája is javul, így egyre több időt tölthet más gyerekek között.

2026 elején újabb műtét vár rá, amelytől az orvosok további fejlődést remélnek.

A fiú családja számára indított gyűjtés eddig több mint 470 000 fontot, azaz nagyjából 210 millió forintot hozott össze. Ez az összeg tette lehetővé, hogy a kisfiú évek óta folyamatos terápiákon, rehabilitációs és mozgásfejlesztő foglalkozásokon vehessen részt.

Sokkoló bűncselekmény

A tragédia még 2019. augusztus 4-én történt. Egy 17 éves brit fiú, Jonty Bravery, minden előzmény nélkül felkapta a szülei mellől épp ellépő hatéves francia kisfiút, és ledobta a londoni galéria tizedik emeleti kilátóteraszáról. A kisfiú mintegy harminc métert zuhant, és bár túlélte, életveszélyes sérüléseket szenvedett: agyvérzése lett, csonttörései, illetve gerinc- és végtagsérülései keletkeztek.

Később a bíróságon kiderült, hogy Bravery előre elhatározta, hogy aznap valakit bántani fog. A kamasz fiú autizmussal, skizofréniával és kényszerbetegséggel küzdött, támogatott lakhatásban élt, de az intézmény lehetővé tette, hogy felügyelet nélkül elhagyja a lakhelyét. Az ügy emiatt komoly kérdéseket vetett fel a brit szociális rendszer felügyeleti gyakorlatával kapcsolatban.

Bravery 2020-ban bűnösnek vallotta magát emberölési kísérletben, és tizenöt év börtönbüntetést kapott.

Vissza az életbe

A kisfiú hosszú hónapokat töltött kórházban, majd éveken át tartó rehabilitáció következett. A család rendszeresen adott hírt a felépüléséről. Először csak néhány mozdulatot tudott önállóan elvégezni, később már kerekesszék nélkül is képes volt rövid távon közlekedni, most pedig újra tud sportolni.

A rehabilitáció hosszú volt és fájdalmas. (Fotó: illusztráció, Getty Images)

A szülők arról is beszámoltak, hogy fiuk sokat fejlődött szellemileg. Bár a memóriája továbbra is korlátozott, már képes új ismereteket elsajátítani, és egyre jobban be tud kapcsolódni az iskolai életbe. Ő maga tűzte ki célul, hogy újra tudjon futni, ugrani és úszni – és mostanra mindhárom sikerült neki.

Megválaszolatlan kérdések

Az eset óta a brit közvélemény többször felvetette, hogy megváltoztak-e a biztonsági szabályok a nagy forgalmú közintézményekben. Bár a galéria belső vizsgálatot indított, a nyilvánosságra hozott információk szűkszavúak voltak, és nem derült ki, történt-e érdemi változtatás a biztonsági rendszerben vagy a felügyeletben.

Sok szakértő szerint a tragédia nemcsak egy intézmény hibájáról, hanem a társadalmi ellátórendszer felelősségéről is szólt. A támadó korábban már mutatott agresszív hajlamokat, de a rendszer nem akadályozta meg, hogy egyedül járjon emberek közé.

Hat évvel a tragédia után a kisfiú története ma már nem csak a borzalomról szól. Az ő küzdelme és a család kitartása megmutatja, hogy a legkilátástalanabb helyzetből is van visszaút — még ha hosszú és fájdalmas is. A szülei által csak „kis lovagnak” nevezett kisfiú (akinek személyazonossága nem került nyilvánosságra) újra mozog, tanul és nevet, és ezzel nemcsak a saját életét építi újra, hanem azt is bebizonyítja: a remény néha tényleg képes legyőzni a zuhanást.

Kapcsolódó: Így beszéljünk gyerekünkkel a terrorizmusról

Kiemelt kép: Getty Images