A filmes szuperhősök aranykorát éljük – a franchise-ok csak úgy ömlenek ránk a képernyőről. A bőség zavarában már rég elveszítettem a fonalat, és ha mégis megpróbálok felzárkózni, abszolút hidegen hagynak a látottak.

Bár továbbra is akadnak figyelemre méltó alkotások, a legújabb szuperhősfilmek többsége részemről a középszerű és felejthető akciófilmek kategóriájába esik. Úgy tűnik, kimerülőben van a műfaj teljes egésze – beleértve az alkotókat és a nézőket is –, ami nem a filmek hibája, hanem egy hosszabb, iparági folyamat következménye, melyben a tömeggyártás felőrli a minőség és eredetiség szerepét. 

Ezért is üdítő néha visszatérni a korai szuperhősfilmekhez – azokhoz az időkhöz, amikor a történetmesélés nagyobb előnyt élvezett az univerzumépítésnél. Ilyen alkotás nekem az 1978-as Superman, ami gyerekkorom egyik legkedvesebb filmélményét jelentette a ’90-es években.

Minden generációnak van egy kedvenc Supermanje – az enyém Christopher Reeve, akiről tényleg elhittem, hogy képes megmenteni a világot. Reeve repülés iránti szeretetét használta inspirációnak a karakter megformálásához: mozdulatait és mimikáját arra az érzésre alapozta, amit a levegőbe emelkedve tapasztalt. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a kaszkadőr szerepét is magára vállalta.  

Élete során kétszer is átrepülte az Atlanti-óceánt – több repülőgép tulajdonosa volt –, de szeretett továbbá vitorlázni, síelni, focizni, teniszezni, baseballozni és lovagolni is. Tragikus módon ez az életigenlő, örökmozgó ember sorsa fordult meg egy pillanat alatt. 1995-ben egy lovasbaleset során súlyos nyaki- és gerincsérülést szenvedett, és nyaktól lefelé teljesen lebénult – az ember, aki milliók számára egyet jelentett a bátorsággal és a repüléssel, élete végéig mozdulatlanságra kényszerült.

Egy centin múlik az élet

Az orvosai később elmondták; ha a nyaki törés egyetlen centivel arrébb következik be, vagy ha a gerincvelő teljesen átszakad, azonnal meghalt volna. A baleset következtében kockázatos életmentő műtétetek sorát hajtották végre rajta, és többé már lélegezni sem tudott segítség nélkül.

Sérülései olyan súlyosak voltak, hogy édesanyja könyörgött az orvosoknak: kapcsolják le fiát a lélegeztetőgépről.  

Christopher Reeve a baleset után maga is fontolgatta az öngyilkosságot. A tragédiát követő három évben mindennaposak voltak számára a halálközeli élmények: 11 alkalommal került kórházba, anafilaxiás sokkot kapott egy gyógyszertől, rendszeresen küzdött csontig hatoló felfekvésekkel, fertőzésekkel, vérrögökkel, magas vérnyomással és tüdőösszeomlással. Egyik lábát majdnem elveszítette egy fertőzés miatt, és szinte folyamatos félelemben élt, tartva attól, hogy egyszer meghibásodik a lélegeztetőgépe. Később azt mondta, felesége, Dana Reeve hite és szeretete miatt döntött úgy, hogy nem adj fel, és megpróbál értelmet találni az életében.

Szuperhős a képernyőn

Christopher Reeve 1952-ben született New Yorkban, ahol már fiatalon kitűnt kiváló tanulmányi eredményével. Diplomáját a Cornell Egyetemen szerezte, majd a Juilliard School művészeti iskola hallgatója lett, ahol életre szóló barátságot kötött Robin Williamsszel. Karrierje elején főként Broadway-darabokban tűnt fel, színpadi munkája azonban közel sem volt jövedelmező, így fontolóra vette, hogy felhagy a színészettel, hogy apja mellett dolgozhasson. Ekkor értesült egy ígéretesnek tűnő meghallgatásáról, ami mindent megváltoztatott.

Christopher Reeve a Superman egyik jelenetében (fotó: Keystone/Getty Images)

Kapcsolódó: Paralimpikonként és orvosként bizonyítja be John McFall, hogy végtaghiánnyal is lehet teljes életet élni

Reeve Richard Dooner rendezőnél azonnal sikert aratott. Az 1978-as Superman a premiert követően pikk-pakk globális jelenséggé vált – nem túlzás kijelenteni: a film megteremtette a modern szuperhősfilmek hamisítatlan prototípusát. A kritikusok és nézők egyaránt méltatták Reeve hiteles játékát, a színész legfontosabb öröksége azonban nem csupán a képernyőről köszönhet vissza ránk.

Szuperhős a valóságban

Bár az elhatározás nem egyről a kettőre született, Reeve végül a baleset után is megőrizte kitartását és hitét – sőt, új értelmet adott a hősiesség fogalmának. Tudományos kutatásokat támogatott, szorgalmazott, és rendszeresen kampányolt a mozgáskorlátozott emberek jogaiért. Bejárta a világot, hogy tudósokkal találkozzon, felgyorsítva ezzel a gerincvelő-sérülések okozta bénulások innovatív kutatási ütemét. Sőt, 2005-ben a Kaliforniai Egyetemmel együttműködve nagy sikereket ért el az őssejtterápia területén is.

„Hangot adott a sorstársainak, és a remény fényjelzőjévé vált mindazok számára, akik bénulással élnek”

 – nyilatkozta róla Peter Wilderotter, a Christopher and Dana Reeve Foundation elnöke.

Christopher Reeve felesége, Dana, fia, Will és legjobb barátja, Robin Williams társaságában 2004. május 7-én (fotó: Evan Agostini/Getty Images)

Feleségével közösen létrehozott alapítványukon keresztül több mint 130 millió dollárt gyűjtöttek össze különböző kezelések kutatására, és több mint 30 millió dollár támogatást ajánlottak fel helyi szervezeteknek, ami jelentős hatással volt a gerincsérültek és családtagjaik életére. Az alapítvány életminőséget támogató, érdekérvényesítő – és nem mellesleg ingyenes – programjai napjainkban több mint 3 millió embert érnek el az Egyesült Államokban.

„Az öcsém, Will hároméves volt a baleset idején. Apa volt az, aki később megtanította őt biciklizni, pusztán azzal, hogy útbaigazította”

 – mondta Matthew, Reeve legidősebb fia, aki átvette az alapítvány irányítását édesapja és Dana halála után.

Reeve állapota ellenére tovább dolgozott: tévéfilmeket rendezett és különböző produkciókban szerepelt – feltűnt többek között a Smallville című sorozatban is, ahol újra találkozhatott a fiatal Clark Kent karakterével. A világ leghitelesebb szuperhőse 21 évvel ezelőtt, 2004. október 10-én hunyt el. Röviddel halála előtt súlyos vérmérgezést kapott egy sebfertőzés szövődményeként, ami gyorsan legyengítette a szervezetét. Felesége, Dana 17 hónappal később, tüdőrák következtében vesztette életét.

Ez is érdekelhet: Az első női szuperhős története

Kiemelt kép: Christopher Reeve (Jones/Evening Standard/Getty Images)