Vannak, akiket nem hoz lázba az űrutazás, de idén nyáron hazánkban biztosan ők voltak kevesebben. A legtöbb honfitársunk ugyanis izgatott figyelemmel kísérte Kapu Tibor mérnök-kutatóűrhajós felkészülését és bejelentkezéseit, hiszen negyvenöt év után fordult elő újra, hogy Magyarország embert küldhetett az űrbe.

Ráadásul a technikának köszönhetően ennek az űrutazásnak olyan apró részleteibe is bepillanthattunk, amelyekbe még soha, így nem csoda, ha egyre többet és többet szeretnénk tudni róla. Élőben nézhettük, ahogy Kapu Tibort az egységük parancsnoka, a legendás NASA-veterán, Peggy Whitson a Nemzetközi Űrállomáson fejjel lefele forgatja, hogy szemléltessék a mikrogravitáció csodáját egy amerikai tévéműsorban.

Láthattuk, ahogy Tibor speciális eszközökkel issza a kávéját, hogy a kávécseppek ne terítsék be a kollégáit. Megfigyelhettük, miként borotválkoznak vagy vágnak hajat az űrben – egy, a géphez erősített porszívóval, ami beszippantja a haj- és szőrszálakat. Megnézhettük azt is, ahogy Tibi kirak egy Rubik-kockát az űrben, vagy éppen retket, búzát és muslincát nevel a kísérletek részeként.

Amikor a Dragon kapszula visszafele a tengeren landolt, a családommal épp úton voltunk, de a lányommal az autóban élőben követtük, ahogy az űrhajósok visszaérkeztek, majd hosszas procedúra után újra a lábuk alatt érezhették a Földet. Azaz az őket fogadó hajó padlóját. Hihetetlen, hogy innen, a távolból, de részesei lehettünk az álmuk beteljesülésének.

Kapcsolódó: Kapu Tibor a Nők Lapjának először interjút, miután visszatért a Földre

A „nem hivatalos” második

Ahogy Kapu Tibor, úgy a Budapesten, 1948-ban Simonyi Károlyként született kisfiú szintén mert nagyot álmodni. Ő amerikai állampolgárként, híres szoftverfejlesztőként, Charles Simonyi néven kétszer is kijutott a világűrbe. Sőt, mindkét alkalommal, 2007-ben és 2009-ben űrturistaként hosszabb időt töltött el a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén.

Simonyi Károly – egy Kossuth-díjas mérnök-fizikus fiaként – már középiskolás korában komolyan érdeklődött az űrkutatás és az informatika iránt. Miután 1966-ban leérettségizett, elhagyta Magyarországot, hogy egy dán számítástechnikai cégnél dolgozhasson. Két évre rá az Egyesült Államokban folytatta tanulmányait, majd az ország egyik legnevesebb egyetemén, a Stanfordon szerzett doktori fokozatot. Simonyi a ’80-as évek elején csatlakozott a Microsofthoz, ahol olyan máig széles körben használt, legendás szoftverek fejlesztését vezette, mint a Word és az Excel.

Charles Simonyit székében ülve a Szojuz TMA-9 űrhajó közelében található orvosi sátorba viszik, ahol a mentőcsapat tagjai 2007. április 21-én, Karaganda délnyugati részén, Kazahsztánban végzik el a leszállás utáni orvosi vizsgálatokat (Fotó: Bill Ingalls/NASA via Getty Images)

2002-ben saját vállalatot alapított, amit 2017-ben a Microsoft felvásárolt. Óriási vagyona lehetővé tette számára, hogy valóra váltsa gyerekkori álmát: az elsők között jelentkezett egy, a civilek űrutazását lehetővé tevő programba. 2007 áprilisában a világ ötödik űrturistájaként juthatott el a világűrbe. Egy Szojuz TMA-10 űrhajó repítette fel a Nemzetközi Űrállomásra, ahol összesen tizenegy napot töltött el.

Kapcsolódó: Nők az űrben – tényleg Tyereskova volt az első?

Ezalatt négy tudományos küldetést teljesített, rádióamatőrökkel létesített kapcsolatot, és diákok kérdéseire válaszolt. Április 21-én tért vissza a Földre, űrhajója Kazahsztán sztyeppéin landolt. 2009 márciusában másodjára is ellátogatott a Nemzetközi Űrállomára, ahonnan április 8-án tért haza. Ezzel több űrutazási rekordot is felállított: ő volt első űrturista, aki kétszer is járt a Nemzetközi Űrállomáson, és összesen csaknem huszonhét napot töltött a világűrben – többet, mint Kapu Tibor és Farkas Bertalan összesen.

Az ok, amiért őt nem emlegetjük magyar űrhajósként, egyszerű. A NASA is amerikai állampolgárként tartja számon, hiszen az volt, illetve nem minősült hivatalos asztronautának, „csak” az űrrepülésen résztvevő személynek, aki ugyan a küldetések hasznos tagjaként dolgozott együtt társaival.

Farkas Bertalan, a hős vadászpilóta

Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan az 1980/22 Nők Lapja címlapján (Fotó: Nők Lapja archívum)

Kapu Tibor a floridai Kennedy Űrközpontból 2025. június 25-én egy Dragon űrhajó fedélzetén indult el a Nemzetközi Űrállomásra. Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós 1980. május 26-án indult a világűrbe, a kilövést a Bajkonuri Űrközpontból hajtották végre. Ő nyolc napot töltött a Szaljut–6 űrállomáson, tehát hivatalosan Tibor az egyetlen magyar, aki a Nemzetközi Űrállomáson járt.

A magyar légierő tisztje, a későbbi mérnöki diplomát is szerző Farkas Bertalan a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén repült a világűrbe a szovjet Valerij Kubaszov parancsnokkal. Az űrállomáson ők is végeztek tudományos kísérleteket: egyebek között az emberi szervezetre gyakorolt súlytalansági hatásokat tanulmányozták, valamint magyar fejlesztésű műszereket és anyagvizsgálati kísérleteket hajtottak végre.

A relaxáció részeként pedig Farkas Bertalan egyik nap a magyar gyerekeknek esti mesét olvasott a kozmoszból. Ez a misszió nemcsak Magyarország, hanem a teljes szocialista blokk számára szimbolikus jelentőséggel bírt. A magyar–szovjet együttműködés az Interkozmosz program részeként valósult meg, amelyet a Szovjetunió azért hozott létre, hogy a baráti országok űrhajósai is részt vehessenek a világűr felfedezésében.

Kapcsolódó: Ilyen állapotban térnek vissza a Földre az űrhajósok, akik sokáig voltak az űrben

Az előzetes kiképzést több magyar pilóta is megkapta, de végül Farkas Bertalant választották ki az utazásra, a tartalékosa Magyar Béla volt (mint Tibor mellett Cserényi Gyula). Az első hazai űrhajóst visszatérése után hősként fogadták, és számtalan protokolláris eseményen kellett részt vennie itthon és világszerte.

Később a Magyar Néphadseregben folytatta a pályafutását, dolgozott a Honvédelmi Minisztériumban is, illetve különböző repüléssel és űrkutatással kapcsolatos programokban vett részt, rendszeresen tartott előadásokat az űrutazásról. Egy interjúban bevallotta, hogy ezek a tevékenységek nem igazán tették boldoggá, mivel vadászpilótaként ő repülni szeretett a legjobban. A „nemzet kincseként” viszont vigyáznia kellett magára, amit a felettesei az íróasztal mögötti munkával láttak biztosítottnak.

A Tévé Maci újra repült

„Az első születésemre nem emlékszem, de a másodikat, a Földre való visszatérést a legapróbb részletekig képes vagyok felidézni – nyilatkozta korábban Farkas Bertalan. – Mert minden űrhajós, mikor visszatér a világűrből, újjászületik. Az űrrepülés, amíg földet nem érsz, kétesélyes küldetés, amelyből nem biztos, hogy visszajössz.”

Tény, hogy Kapu Tibor kilövése kapcsán pont ezen okok miatt is izgulhattunk, és izgult nyilván leginkább a családja. Amikor az anyukája, a küldetés után a houstoni reptéren megölelte, vele együtt könnyezett, aki látta.

Kapu Tibor nyíregyházi születésű, harminchárom éves gépészmérnök, aki tanulmányait a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végezte. Korábban az autóiparban dolgozott, egyebek közt akkumulátor-fejlesztéssel foglalkozott. A HUNOR – Magyar Űrhajós Program keretében több mint kétszáznegyven jelentkező közül választották ki, és több mint két éven át dolgozott azért, hogy ő lehessen a második magyar, aki eljut a világűrbe.

Az Axiom-4 küldetés legénysége: Shubhanshu Shukla pilóta, Peggy Whitson küldetésparancsnok, Sławosz Uznański-Wiśniewski küldetésspecialista és Kapu Tibor küldetésspecialista

Ennek érdekében először az űrszektorral kapcsolatos alapvető ismereteket sajátította el, majd jelölttársaival együtt űrdinamikát, rakétaelméletet tanult, valamint pilótaképzést is végezett. A Semmelweis Egyetem által koordinált folyamatos fizikai és pszichológiai felkészítés, megfigyelés mellett, szárazföldi és vízi túlélő kiképzésen is átesett a Magyar Honvédség szervezésében.

Kapcsolódó: Furcsa dolgok, amiket az emberiség az űrbe küldött

Műrepülő gyakorlatokat végezett, extrém erőhatásokra készült a centrifuga-tréning során, valamint el kellett sajátítania a tudományos kísérletekhez szükséges ismereteket is. A program végén egy tíznapos amerikai út következett, ahol az Axiom Space szakértőivel folytatták az átfogó elméleti és gyakorlati űrhajósképzést. 

Bár a kilövés időpontját többször elhalasztották, Tibor végül június 25-én elindulhatott a kozmosz felé, a poggyászában helyet kapott ugyanaz a Tévé Maci is, amit negyvenöt évvel ezelőtt Farkas Bertalan szintén felvitt a világűrbe.

Tibor az Axiom-4 misszió legénységének tagjaként a Nemzetközi Űrállomáson – amely egy futballpálya méretű, az űrben száguldó, lakható laboratórium – hazai egyetemek, cégek és kutatóműhelyek kísérleteit végezte el, a súlytalanság és a világűrben tapasztalható sugárzás egyedülálló feltételeit kihasználva.

Július 15-én a visszatéréssel a küldetése lezárult, a misszió alatt gyűjtött adatok elemzése és kiértékelése azonban folyamatosan tart. Az űrutazás utáni rehabilitációt követően – amely során például újra meg kellett tanulnia az izmait a gravitációban használni – augusztus 23-én tért haza.

Mondatok a magasból

Mi volt a legnagyobb élménye az űrutazás során? – kérdezte néhány évvel ezelőtt Szegő András kollegánk a Nők Lapja oldalain Farkas Bertalant. Íme, a válasz:

Az ISS, vagyis a Nemzetközi Űrállomás (Illusztráció: Getty Images)

„Amikor az űrhajó ablakából egymás után le- és felnéztem. A világmindenség volt ott előttem egyetlen pillanat alatt. Lent a Föld, ahol élünk, ami az otthonunk, a jövőnk, ami formál bennünket, és mi formáljuk, építjük és pusztítjuk őt. Ahonnan a minap elindultunk, ahova rövidesen visszatérünk, ahol a rokonaim, szeretteim, embertársaim élnek.

Onnan szemlélve olyan beláthatatlannak, robusztusnak tűnt, és innen a kozmoszból milyen kicsinek és tünékenynek látszik.

Ha pedig felnéztem, akkor a mindenség végtelenségében, felfoghatatlan vadonjában találtam magam. Ezt egyszerűen

nem lehetett se befogadni, se tudomásul venni, legfeljebb megsejteni valamit a lét, az élet lényegéből, átláthatatlanságából,

abból, mit is jelent valójában a felelősség, önmagunk értéke, nagyságrendje, mi adja az emberi méltóságot, és mit kell okvetlenül szerényen tudomásul venni. Ez valóban olyan élmény, olyan tanulság volt, amit a sors kivételes ajándékának tekintek, és feladatomnak érzem, hogy minél többekkel osszam meg ezt az euforikus érzést, és a tanulságot, amit levontam belőle.”

Kapu Tibor így mesélt

„A felbocsátás során főleg az indiai kollégám és én végig mosolyogtunk, sikongattunk – emlékezett vissza Kapu Tibor a kilövés pillanataira. – Bár a gyakorlás során, a centrifugában valamilyen szinten megtapasztalhattuk, mi vár ránk, de élőben sokkal többet adott ez az élmény. Bármelyik nap átélném újra.

Fentről megdöbbentő volt látni, mennyire egyedül vagyunk.

Minden korom sötét a Földön kívül, a bolygónk viszont elképesztően gyönyörű, nagyon fényes és színes. Olyan gyorsan kering az űrállomás, hogy öt percenként a Föld más területére látunk rá az ablakból, és valahol mindig süt a nap, valahol pedig mindig vihar dúl. Ez egyfajta alázatra tanított: ha nekem szebb napom van, attól még más lehet, hogy épp nehézségekkel küzd.”

Charles Simonyi szavai

„Nem pusztán kaland, hanem óriási megtiszteltetés és felelősség is az űrutazás – mondta el Charles Simonyi Budapesten a második útja után. – Nem vakmerőség kell hozzá, hanem felkészültség, és az, hogy az ember ne adja fel az álmait.”

Kiemelt kép: HUNOR-program, Space Adventures, archív