Figyelem! A cikk egyes olvasók számára érzékeny vagy felkavaró tartalmat és képeket tartalmazhat.

1947. január 15-én reggel Los Angeles külvárosában egy fiatal anya sétált gyerekével. Egy üres telek mellett haladva megdöbbentő dolgot vett észre. Kitekert női test feküdt a fűben.

A szemtanú először próbababának hitte a testet, mert a póz, a sápadt bőrszín és a mozdulatlanság annyira valószínűtlenné tette a látványt, amiről később azt mondta, örökre beleégett emlékezetébe. Közelebb érve rájött: brutális gyilkosság áldozatát találta meg.

A bűn városa

A második világháború utáni Los Angeles vonzotta azokat, akik színészi karrierről, zeneipari áttörésről vagy egyszerűen csak jobb életről álmodoztak. Az elképesztő tempójú népességnövekedés egyúttal komoly veszélyeket is magával hozott: nemcsak a munkákért és szerepekért volt óriási verseny, de a bűnözés és a korrupció is virágzott, ráadásul a rendőrség gyakorlatilag összefonódott a helyi alvilággal.

A háború után rohamosan növekvő nagyváros határvidékein eközben többnyire üres telkek álltak, építkezések folytak. Az ilyen környék nappal poros és zajos, éjjel pedig sötét és kihalt, azaz tökéletes terep volt egy olyan tettesnek, aki nem akart szemtanúkat. Nem is akadt egy sem.

Hírnév helyett horrorisztikus sors várt rá

Az áldozat a 22 éves Elizabeth Short egy fekete hajú és – a feljegyzések rendre visszatérnek rá, hogy – porcelánbőrű fiatal nő volt. Sok kortársához hasonlóan maga is színészi ambíciókat dédelgetve érkezett Los Angelesbe.

Elizabeth Short egyik portfólióképe 1946-ból (Fotó: Getty Images)

Az áttörés még nem jött el neki, így rövid ismeretségekből, alkalmi munkákból tartotta fenn magát, és otthonosan mozgott a helyi klubok és bárok világában. 

Az ügy kegyetlensége sokkolta a közvéleményt. Short testét deréknál, sebészi pontossággal, a belső szervek károsítása nélkül kettévágták, szája sarkait „széles mosolyra” vágva torzították el. A helyszínen nem voltak vérnyomok, így hamar kiderült, hogy az áldozattal máshol végeztek, és már megcsonkítva cipelték a helyszínre.

A sajtó pillanatok alatt felkapta a történetet, és sokak szerint ez volt az első olyan ügy, amiben a média (mára alapértelmezett) szenzációhajhász, érzékleten, gyakran áldozathibáztató oldalát mutatta.

Shortot a lapok és a közvélemény is „Black Dahlia” vagyis Fekete Dália néven kezdte emlegetni – elsősorban egy akkor népszerű bűnügyi film, a 1946-os The Blue Dahlia (A Kék Dália) című film nyomán. A mából visszatekintve bizarrnak tűnik, de a sajtó narratívájának a történet elejétől kezdve központi eleme volt Short „porcelánfehér” bőre is.

Mivel Hollywood 1940-es évekbeli szépségideáljának megfelelően a világos, hibátlan bőr a státusz, ápoltság és ártatlanság jelképe volt, a sajtó ezt kiemelve könnyen beleillesztette Shortot a „feltörekvő fiatal színésznő” archetípusába.

A tett színhelye 1947 január 15-én (Fotó: Los Angeles Times, Getty Images)

A gyilkosság utáni leírásokban a hófehér bőr és a meggyötört test kontrasztja filmszerű, sokkoló hatást keltett az olvasóban, erősítve a drámai hangulatú „ártatlan külső, veszélyes élet” kettősséget.

A korabeli fotó- és nyomdatechnika tovább fokozta a vizuális drámát, a beszámolók pedig a nő tragédiáját a „veszélyes szépség” keretezéssel tálalták. 

Nyomozás Fekete Dália gyilkosa után

Néhány nappal a gyilkosság után a Los Angeles Examiner szerkesztőségébe egy boríték érkezett, amelyben Short személyes tárgyai, iratai, fényképei voltak néhány újságpapírból kirakott, fenyegető üzenettel. A küldemény ujjlenyomatokat nem tartalmazott, minden felületet gondosan megtisztítottak. A boríték nem vitte előre a nyomozást, ugyanakkor a közvéleményben hisztériát váltott ki: a gyilkos köztünk jár és a rendőrségtől sem fél.

Kapcsolódó: Igaz történet alapján – két újságírónő eredt a hírhedt bostoni fojtogató nyomába

A rendőrség hónapokig hajszolta a nyomokat, de minden út végül zsákutcába torkollott. Mivel a gyilkos láthatóan értett ahhoz, amit csinált, a rendőrség először orvosi vagy sebészi háttérrel rendelkező tettest keresett. A nyomozás során vügül több mint 150 gyanúsított neve merült fel, köztük színészek, ismert közéleti személyiségek és hozzátartozóiké is. 

A rendőrségre érkezett titokzatos csomag tartalma (Fotó: INTERNATIONAL NEWS PHOTO/Getty Images)

Gyanúsított: Mark Hansen 

Hansen ismert figurája volt a Los Angeles-i éjszakai életnek, és Short is ismerte őt. Rövid ideig a férfi vendégházában lakott, mígnem összevesztek, és a nő elköltözött. A rendőrség azért gyanakodott rá, mert állítólag Hansen hívta utoljára telefonon Shortot a halála előtt. Az ügyét végül azért vetették el, mert több tanú is megerősítette, hogy Hansen a gyilkosság idején nem volt a városban, és nem találtak nála semmilyen fizikai bizonyítékot.

Gyanúsított: Leslie Dillon 

Dillon maga fordult a rendőrséghez, hogy elmondja, szerinte ki ölhette meg Shortot: a férfi egy ismerősét vádolta. A gyilkossággal kapcsolatos információi azonban olyan pontosak voltak, hogy a nyomozók egy idő után rá kezdtek gyanakodni. A vizsgálat közben azonban kiderült, hogy több információt nyilvánosan elérhető újságcikkekből és pletykákból szedett össze, és mivel a helyszínnel vagy a holttesttel kapcsolatos, nem publikált részleteket nem tudott felidézni, elengedték.

Gyanúsított: Robert (Red) Manley 

Manley utazóügynök volt, aki rövid ideig ismeretségben állt Shorttal. Ő vitte Los Angelesbe közvetlenül a gyilkosság előtt, majd elmondása szerint egy szállodában hagyta. A férfi átment a poligráfos vizsgálaton, alibijét több tanú is alátámasztotta, és semmilyen nyom nem kötötte a holttesthez. Érdekesség viszont, hogy a szóban forgó hotel később azért vált hírhedté, mert lakói szerint Short szelleme kísértett benne. 

Robert (Red) Manley hazugságvizsgálata (Fotó: Getty Images)

Gyanúsított: George Hodel

Hodel ellen több tényező is szólt: orvosi képzettsége volt, ismerték különféle szexuális devianciáit (korábbi egyetemi munkáit is ilyenek miatt kellett otthagynia), és a fia szerint be is vallotta neki a gyilkosságot. A rendőrség titokban lehallgatta a házát, és rögzített egy mondatot, amelyet nem volt nehéz beismerésként értelmezni. „Bizony, megöltem a Dáliát…”.

Azonban a felvétel rossz minőségű volt, így a mondatot lehetett másként is magyarázni, és nem volt közvetlen bizonyíték sem, amely a gyilkossághoz kötötte volna. Hodel ekkorra ráadásul külföldön tartózkodott, így az ügyet lezárták.

A közvélemény gyanúi

A közvélemény a kezdetektől úgy érezte, hogy a nyomozás túl lassan halad, és valaki „fentről” akadályozza a valódi elkövető felelősségre vonását. Sokan George Hodelt tartják a legvalószínűbb tettesnek, főleg a 2000-es években nyilvánosságra került lehallgatási jegyzőkönyvek miatt, amelyeket a fia, Steve Hodel nyomozó nemrég könyvben dolgozott fel. 

Mások a „rejtélyes idegent” keresik azóta is: egy ismeretlen, a klubokban mozgó férfit, akit állítólag Shorttal láttak a halála előtti éjszakán. A hollywoodi körökben élők körében pedig máig él a pletyka, hogy az ügyben érintett lehetett egy befolyásos filmes vagy politikus, és a botrány elkerülése érdekében tüntették el a nyomokat.

Szenzációhajhászás és áldozathibáztatás a sajtóban

A Fekete Dália-ügyben a sajtó új szintre emelte a bűnügyi történetek tálalását. Az újságok nemcsak a gyilkosság részleteit írták meg szenzációhajhász és explicit módon, hanem Elizabeth Short feltételezett szexuális életét is kiteregették, elsősorban pletykákra és meg nem erősített információkra alapozva.

Ez a hangvétel hozzájárult ahhoz a keretezéshez is, amely az erőszakot részben a nő „életmódjának” számlájára írta. A közvélemény egy része már a gyilkosság idején is úgy vélte, hogy Short „maga kereste a bajt” azzal, hogy éjszakai bárokba járt, alkalmi ismeretségeket kötött, és a szórakoztatóipar peremén mozgott.

Kapxsolódó: Igaz történet alapján – Angelina Jolie filmjét brutális gyilkosságsorozat ihlette

Mindeközben az egyik legismertebb gyanúsítottat (vélhetően annak befolyása miatt) gyakorlatilag futni hagyta a rendőrség. 

A popkultúra is 

A Fekete Dália-ügy azóta hollywoodi noir-kultúra egyik megkerülhetetlen eleme lett. James Ellroy azonos című regénye, majd az abból készült 2006-os film új generációknak mesélte el a történetet – igaz erősen átdolgozott formában. Számtalan dokumentumfilm, true crime podcast és televíziós sorozat is feldolgozta a brutálisan meggyilkolt nő ügyét. 

Részlet Brian De Palma Fekete Dália című filmjéből (Fotó: Rolf Konow/Sygma/Sygma via Getty Images)

A gyilkosság ugyanakkor máig megoldatlan maradt. A hivatalos aktákban több ezer oldalnyi tanúvallomás és bizonyíték található, de a rendőrség soha nem tudott eljutni a végső bizonyosságig. De lehet, hogy mindez megváltozik?

Van új a nap alatt?

2025 júniusában jelent meg Eli Frankel Sisters in Death című kötete, amely új megvilágításba helyezheti az ügyet. A szerző ugyanis feltárta, hogy Elizabeth Short és egy másik gyilkosság-áldozat, Leila Welsh, kapcsolatban álltak egy férfival, akit korábban nem vizsgáltak eléggé a nyomozók. Ez az új összefüggés most ismét kérdéseket vet fel a régi eljárásról. 

A nyugdíjas nyomozó, Steve Hodel, aki régóta állítja, hogy apja, George Hodel volt a gyilkos, nemrégiben szintén új bizonyítékokat tett közzé. Szerinte a Black Dahlia-ügy és a Zodiac-gyilkosságok között (a hatvanas-hetvenes évek fordulóján elkövetett gyilkosságsorozat) vannak közös vonások (kézírás, a sebészeti tudás, névtelen fenyegető levelek). Bár a hatóságok eddig nem reagáltak DNS-összehasonlítási kérésére, Hodel munkája újra felélesztette az érdeklődést.

Mi lenne ma Fekete Dáliával? 

A hosszú ideje megoldatlan, régi bűntények kapcsán rendre felmerül, hogy ma vajon lehetséges lenne-e, hogy megússza a gyilkos. Biztosak nem lehetünk benne, de abban igen, hogy a mindennapi élet és nyomozati munka technikája technikai fejlődése alaposan megnehezítené a dolgát. Gondoljunk csak bele: egy mai „Dahlia” utolsó óráiról legalább mobiltelefon lokátor vagy utcai kamera árulkodhatna. 

Noha a Black Dahlia-ügy közvetlen törvényi változásokat nem eredményezett, ösztönözte a helyi rendőrséget a nyomozói munka modernizálására, például a fotódokumentáció és a bizonyítéklaborok fejlesztésére. Emellett rávilágított arra is, hogy a média és a rendőrség kapcsolatát is át kell gondolni, mivel a szenzációhajhász tudósítás a nyomozás kárára formálhata a közvéleményt.

Ma a modern technika (DNS-vizsgálatok, digitális ujjlenyomat- és bűnügyi adatbázisok) elvileg új lendületet adhatna a Black Dahlia-ügynek, de a korabeli bizonyítékok hiányos vagy szennyezett állapota, valamint a nyomozás megszakadása miatt eddig nem történt áttörés.

Közben Los Angelesben tovább élnek a városi legendák: titkos naplókról, befolyásos tettesekről és „beavatottak” vallomásairól szóló történetek keringenek, amelyek izgalmasak, de sosem sikerült őket hitelt érdemlően igazolni.

Kapcsolódó: Ki rajong egy sorozatgyilkosért? 

Kiemelt kép: Az egyik gyanúsított, Robert Manley azonosítja Short személyes holmiját, korabeli rendőrségi felvétel, Getty Images