Talán nem volt még egy annyira népszerű nevettetője a 20. századi Magyarországnak, mint Latyi, vagyis Latabár Kálmán, aki alakításaival örökre nyomot hagyott a hazai filmtörténetben – és persze a szívünkben. A komikus azonban mély sebet hordott lelkében, amely talán soha nem gyógyult be igazán.

Latabár Kálmán egy református, kiskunhalasi színészcsaládból származott, szülei színészek voltak – édesapja Latabár Árpád, édesanyja Deutsch Ilona. Testvérével még kisgyermekek voltak, amikor apjuk elhagyta az édesanyjukat, ez pedig komoly sebet ejtett Latyin.

Kálmán Rákosi Szidi híres színiiskolájában végezte tanulmányait, elsőként 1922-ben lépett színpadra a Várszínházban mint táncos komikus. Karrierje hamar lendületet vett: a Fővárosi Operettszínház után öccsével, Árpáddal turnézott külföldön zenés, humoros műsorral. Felléptek Max Reinhardt neves színházában is, ahol a világhírű rendező az európai színjátszás jövőjének tartotta őket. Kritikusai Chaplinhez és Buster Keatonhoz hasonlították a párost.

Ő azonban a hirtelen jött népszerűség ellenére sem vetette bele magát a bohém életbe, mint annyi színésztársa. Hazatért Magyarországra, és ismét budapesti színpadokon játszott, majd 1936-tól egyre több filmben is szerepet kapott. Első mozifilmje 1937-ben készült el, és már ebben megmutatkozott utánozhatatlan humora és komikusi vénája, amely csaknem 100 évvel később is rabul ejti az embert.

A 35 éves színész beleszeret a 17 éves lányba

Ugyanebben az évben nősült meg: egy előadás alatt figyelt fel egy kacagó, fiatal lányra az első sorban. Ő volt Walter Kató, aki szinte még gyerek, 17 éves volt, amikor egybekelt a 35 színésszel. A nagy korkülönbség ellenére is nagyon kiegyensúlyozott volt a kapcsolatuk.

„Édesanyámmal nagyon szerették egymást, boldogságban éltek. Anyu mindent megtett azért, hogy apu elégedett legyen, igazi hátországként állt mögötte. Példásan szépen éltek együtt” – idézte Latabár lányát, Katalint a Story magazin.

Latabár Kálmán színművész és felesége, előttük kisfiuk, ifj. Kálmán, balra id. Latabár Árpád színművész 1940-ben (Fotó: Fortepan/Fortepan)

Rávette apját, hogy ott legyen az esküvőn

Hogy apjának hiánya mennyire erősen élt még a színészben ekkor is, mi sem bizonyítja jobban, hogy már akkor, ünnepelt komikusként, amikor esküvője komoly eseménynek számított a korabeli Budapesten, képes volt felkeresni, és meggyőzni arról, hogy vegyen majd részt a ceremónián.

Állítólag azt mondta neki, élete végéig támogatja anyagilag, ha részt vesz az esküvőn, szóval gyakorlatilag kizsarolta a jelenlétét. Ha már törődését nem is tudta átélni.

Kapcsolódó: Legendás magyarok – Lugosi Béla, aki megteremtette a Drakula-mítoszt

Latabár Kálmán művészi pályája végig töretlen volt. Munkásságát 1950-ben Kossuth-díjjal ismerték el, ugyanebben az évben érdemelte ki az érdemes művész címet, majd 1953-ban a kiváló művész kitüntetést is kapott. Egészségét azonban egyre súlyosbodó cukorbetegsége fokozatosan aláásta. A betegség kezelése különösen nehéz volt a színészi hivatással járó feszített tempó, állandó nyomás és rendszertelen életmód miatt.

Élete utolsó hónapjai már a lakás és a kórház között teltek, az utolsó heteit kizárólag kórházi ágyban töltötte. Állapota 1970 elején válságosra fordult, és január 11-én végleg eltávozott közülünk. Aznap este a televízió ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle: „A pálya lezárult.”

Távozása mélyen megrázta az országot. Egy egész nemzet gyászolta a kivételes komédiást.

Nők Lapja archívum: Szegő András és Bessenyei Ferenc utolsó interjúja

Kiemelt kép: Latabár Kálmán a Dózsa György úti lakásában 1966-ban – fotó: Fortepan/Szalay Zoltán