Csenge pszichológia szakra készült, de lelke mélyén a gyógytorna is érdekelte. Érezte, hogy szoros lesz a verseny, és talán nem lesz meg a pontja az első helyen megjelölt szakhoz. Nem omlott össze. Már hetekkel a ponthatárok kihirdetése előtt elkezdte magát ráhangolni a B-tervre, a szülei pedig ebben is mellette álltak.

Volt, aki azzal nyugtatta: hosszú távon talán még jobban is járt, hiszen a gyógytornász munkáját aligha veszi majd át a mesterséges intelligencia.

A B terv nem bukás, hanem lehetőség

Bíró Ágota, az Engame Akadémia vezetője és oktatási szakértő is elsősorban a B tervek fontosságát hangsúlyozza. „Megrázó tud lenni, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna, azonban ha már korábban megteszünk egy fontos lépést, és van B tervünk, akkor elkerülhető ez a sokk – mondja. –

Én azt látom, hogy a diákoknak kell segíteni ebben, és ezt az iskolák nem feltétlenül adják meg.

Mi is mindig azt tanácsoljuk, mindenki több helyre adja be a jelentkezését. Legyen prioritási listája, és ne csak az egyetlen vágyott cél szerepeljen rajta. Viszont szerintem az is csodálatos B-terv, ha egy évig nem folytatunk tanulmányokat. Mégpedig azért, mert az iskolában számos olyan készséget nem tanulnak meg a gyerekek, amelyek a munkaerőpiacon nagyon fontosak lesznek számukra.

Ilyen a csapatmunka, a felelősségvállalás a saját dolgokért,

de akár az is, hogyan főzzenek meg egy ebédet és hogyan mossák ki a ruhájukat, hogyan gondolkozzanak kritikusan, hogyan osszák be ők maguk a napjukat, és még sorolhatnám. És erre kiváló lehetőség az úgynevezett gap year. Ebbe bele lehet tenni mindenféle mást, ami elmaradt. A jogosítvány megszerzését, a nyelvi készségek fejlesztését, külföldre utazást, akár egy első diákmunkát, amire korábban nem volt idő vagy nem volt szükség.

Rengeteg mindenre lehet használni ezt az évet, nem beszélve olyan dolgokról, mint az önismeret fejlesztése. Azt is látom, hogy sok diák úgy vág neki a felsőoktatási intézmény kiválasztásának, hogy valamelyik szülője például orvos, úgyhogy szinte természetesnek veszi, hogy ő is az akar lenni. Vagy csak néhány helyet ismer, amit jónak tart, és eszébe sem jut, hogy léteznek más intézmények. Ha nem veszik fel őket, nekik különösen jó alkalom lehet ez az egy év, hogy körülnézzenek, mi van még.”

Fontos megtervezni az üres évet

Oktatási szakértőnk azt is hozzáteszi, hogy ebben az évben fókuszáltabban lehet tanulni is. A diákok a középiskola utolsó évében elképesztő stressznek vannak kitéve, ott a szalagavató, a ballagás, és az összes többi tantárgy. Ebben az évben ezekkel már nem kell foglalkozni. 

Ágota azonban hangsúlyozza, hogy ezt az „üres” évet fontos nagyon jól megtervezni. „Egy 18-19 éves nem nagyon tud mit kezdeni a hirtelen jött szabadsággal, hiszen ez idáig egész életében órarendszerűen meg volt szabva, hova kell menni, mit kell csinálni. Ebben érdemes támogatást kérni, akár intézménytől, akár egy magántanártól, hogy legyen valami keret.”

Az üres év kiválóan alkalmas egyéb készségek elsajátítására (Fotó: Canva)

Vanda nagyon erős gimnáziumban végzett tavaly, és elsőre felvették a vágyott egyetemre. Már az érettségikor jelezte a szüleinek, hogy rettenetesen elfáradt. A szülei megértették, és támogatták abban, hogy legyen egy szabad éve, viszont azt kérték, a felvételit csinálja meg, legyen meg a helye, ha meglehet.

Édesanyja beszámolója szerint az első három hónap kicsit ijesztő volt, mert a lányuk nagyjából végig aludta, aztán amikor kipihente magát, elkezdett bulizni, viszont nem is kellett unszolni, saját maga mondta ki egy ponton, hogy ebből elég volt, és elkezdett dolgozni egy szoftverfejlesztő cégnél.

Hét hónap alatt nagyon értékes munkatapasztalatot szerzett, ami egyrészt jól mutat a CV-jében, másrészt sokkal letisztultabb lett a végére, hogy valóban akar egyetemre járni. A munkahelyen felismerte, hogy igenis kell a diploma ahhoz, hogy előrébb juthasson. Tehát tapasztalatot szerzett egy valódi céges közegben, aztán elment Ázsiába egy hónapra a barátaival abból a pénzből, amit keresett. Erre másképp nem lett volna lehetősége.

A nemzetközi tapasztalat nagy előny lesz

Szakértőnk azt is megerősíti, mennyire fontos egy fiatal életében a nemzetközi tapasztalat. „Sajnos nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy külföldön tanuljanak, de önkénteskedni bárki elmehet, és érdemes szétnézni a még elérhető Erasmusos lehetőségek között is, illetve vannak ilyen-olyan diákcsere programok is” – mondja.

Ágota azt is hangsúlyozza, főleg a szülők számára, hogy ne úgy gondoljanak erre az időre, hogy úristen, mit fog a gyerek egy évig csinálni?! „Bontsuk fel ezt az évet részekre.

Lehet, hogy a fiatal három hónapig fetrengeni fog a szobájában, mert arra van szüksége.

Aztán három hónapot dolgozik, majd ugyanennyit utazik. Nem kell egyben látni ezt a tizenkét hónapot, de szülőként segíteni kell a tervezésben. Kell, hogy legyenek célok, és kicsi célok is elegendőek, pl. a KRESZ vizsga letétele.”

A szülők nyomása és a „kudarc” lélektana

A sikertelen felvételi persze rengeteg családban még ma is kudarcot jelent. Ennek lélektanáról Dr. Koltói Lillát, a Mindwell Pszichológiai Központ szakemberét kérdeztük. „Nem akarom bagatellizálni a továbbtanulást, hiszen a fiatalok jövőjéről van szó, de

borzasztó nyomást tud tenni egy gyerekre, ha már óvodás korától azt hallja, ha nem teljesít jól, nem fog bekerülni.

Tehát ez a folyamat már jóval a felvételi előtt elkezdődik, és olyan szorongást tud kialakítani a fiatalban, ami egy ilyen kudarc esetén teljesen elárasztja őt, nehezen tud vele megküzdeni, és az én képét is romba tudja dönteni.

Gyakran tapasztaljuk, hogy az érettségi előtt álló fiatal semmi más érdeklődést nem kap a környezetétől, csak hogy hogyan sikerült a vizsga, mikor megy nyelvvizsgázni, jár-e előkészítőre. Semmilyen más életterület nem kerül fókuszba.

Fontos, hogy a szülő segítsen megélni a fiatalnak, hogy ő nem csak egy érettségiző, egy felvételiző, hanem az élete ennél sokkal komplexebb. Sokszor egy sikertelen felvételi attól lesz igazán nagy teher a fiatal számára, hogy összeomlanak a szülei és tragédiaként élik meg. A felvételizőnek pont elég ennek a személyes nehézségeit elviselni, ez azonban már kettős nyomást tesz rá.

A szemrehányás, a bűntudatkeltés csak ront a helyzeten, ráadásul sokszor az áll a hátterében, hogy a szülők saját vágyaikat, saját ambícióikat élik meg kudarcosként, azok frusztrálódnak a gyereken keresztül. Egyes szülők azért is feszülnek rá a felvételire, mert ez egy objektív mutatója annak, hogy szülőként jól végezték-e a dolgukat, és ha nem veszik fel a gyereket, akkor ők vallottak kudarcot.”

Nem áll meg a világ, ha nem sikerül

Pszichológus szakértőnk szerint a családnak pont az a feladata, hogy picit ellensúlyozza a rendszert, hiszen az egész iskola a versenyhelyzetre épül, nagyon nagy a nyomás a gyerekeken, és ezt úgy tudja enyhíteni, ha azt képviseli, hogy az életnek bár fontos része a tanulás, de csak egy része. És ha valami nem sikerül, azt újra meg lehet próbálni. Tehát nem áll meg a világ.

Lilla azt is hozzáteszi, hogy a ponthatárok kihirdetése után rengeteg büszke szülő megosztja a közösségi médiában, hova vették fel a gyerekét, ami rosszul érintheti azokat, akiknek nem jött össze. „Fontosnak tartom elmondani, nagyon leegyszerűsítve az egészet, hogy valójában mindenki magával van elfoglalva, és az, hogy a többiekkel mi van, nem mozgatja meg annyira a közösséget.

Tehát sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk ennek az ügynek más szemével, mint ami valójában. Lehet, hogy a külső szemlélő sokkal megértőbb azzal, akit nem vettek föl, és nem szégyennek vagy kudarcnak tartja, hanem kimondja azt, ami az igazság: előfordul az ilyesmi.”

Kapcsolódó: Kvíz: Vajon most is átmennél az érettségin? Tesztünkből kiderül!

Kiemelt kép: Getty Images