Párkapcsolatban a beceneveknek fontos kommunikációs szerepe van, gyengédséget, szeretetet, meghittséget közvetítenek. Egy érzelmileg egészséges viszonyban megerősítik a köteléket a két fél között, és játékosságot adnak a legegyszerűbb hétköznapi interakciónak is. Egy kedves kicsim azonnal képes lenyugtatni a külvilágtól felborzolt partner idegszálait, amikor hazaér.

A kapcsolatok nyelvezete szorosabban összefügg az érzelmi valósággal, mint gondolnánk. Ezért bár a becézgetés ártatlan gesztusnak tűnhet, olykor nem építi a kapcsolatot, hanem inkább elrejti annak gyenge pontjait.

A különböző cuki elnevezések úgynevezett érzelmi tapétaként működnek, elrejtve a mögöttes problémákat.

Megtévesztő módon teremthetik meg az intimitás légkörét akkor, ha például hiányzik az érzelmi háttér. De abban az esetben is félrevezető lehet, ha olyan partner használja, aki nem tudja megfelelően kezelni a konfliktusokat. Egy jól irányzott cicám ebben az esetben lefegyverezheti a másikat.

3 ok, amiért rossz ötlet a becézgetés

1. A közelség illúzióját keltheti

Az intimitás kialakulásához időre van szükség. Az ismerkedés korai szakaszában, amikor még alig tudunk egymásról valamit, egy kedves becenév könnyen olyan érzelmi mélységet sugallhat, ami még nem is létezik.

Agyunk nem tud különbséget tenni a valódi és a szimulált intimitás között. A becenevek oxitocint – azaz kötődési hormont – szabadítanak fel, így azt hihetjük, hogy mélyebb kapcsolatban vagyunk, mint valójában.

Ez különösen félrevezető lehet, ha például a szorongó vagy elkerülő a kötődési stílusunk.

A témában készült egy tanulmány 2023-ban, amely megállapította, hogy a bizonytalan, félrevezető romantikus jelzések gyakran együtt járnak a becéző nyelvvel. Ilyenkor a szorongó fél kapaszkodik az érzelmi megerősítésekbe, míg a másik, aki inkább távolságot tartana, ezeket az édes szavakat használja pajzsként.

Párkapcsolatban a beceneveknek fontos kommunikációs szerepe van, gyengédséget, szeretetet, meghittséget közvetítenek (Fotó: Canva)

2. Bagatellizálhatja az érzelmeket

„Jaj, ne morogj, macikám!” Ismerős mondat? Ha a beceneveket akkor használják, amikor egy problémát vetünk fel vagy épp kiállunk magunkért, az érzelmi infantilizálás csapdájába eshetünk. Azaz úgy bánnak velünk, mintha túl érzékenyek, túl naivak vagy épp túl fáradtak lennénk ahhoz, hogy komolyan vegyenek.

Ez nemcsak bántó, hanem hosszú távon romboló hatású is lehet. Az érzelmi lekicsinylés egyebek mellett szorongáshoz, depresszióhoz vagy az önbecsülés csökkenéséhez vezethet.

Kapcsolódó: Párkapcsolati undor: miért lesz hirtelen kiábrándító a partner?

3. Manipulációs eszközzé válik

Súlyos esetben a becézgetést érzelmi elterelésként használhatja a partner, amikor a vita hevében bedobja a tudod, hogy imádlak, kicsim választ. Érzelmi csillapítóként átmenetileg enyhítheti a feszültséget, a problémát azonban nem oldja meg, ráadásul felelősségvállalás sincs.

A jelenséget pszichológiai távolságtartásnak nevezik, amikor kellemetlen helyzetben különböző nyelvi eszközöket használunk, hogy eltávolodjunk a konfliktustól.

Ilyenkor kerüljük például az „én” szó használatát, vagy épp becenevekkel dobálózunk, hogy enyhítsük a feszültséget.

Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy a párkapcsolati becézgetés minden esetben káros lenne, hiszen az érzelmileg biztonságos párkapcsolatokban valós gyengédséget tükröz.

Ám ha bizonytalanok vagyunk, érdemes feltenni magunknak néhány kérdést: a név hitelesnek érződik vagy csak pótlékként? Főként konfliktus idején használják vagy a mindennapok során is? Tényleg megnyílunk a másiknak? Megértenek vagy csak meg akarnak nyugtatni?

Unalmas már egyedül? Ne várd ölbe tett kézzel, hogy a nagy Ő bekopogtasson az ajtódon – küldj neki személyre szabott meghívót! A Nők Lapja és a Randivonal most közösen segít társra találni. Kattints a linkre, és készülj a randira!

Kiemelt kép: Canva