Gyakran az ellenkezőjét gondoljuk, de fehér cápák valójában a magyarok kedvenc üdülőhelyén, az Adriai-tenger partvidékein is előfordulhatnak – bár az egyedszámuk jelentősen alacsonyabb, mint a múltban. A nemrég kifogott, fiatal példány az elmúlt 30 évben a harmadik, az elmúlt 2 évben pedig a második megerősített észlelés a térségben, ami kisebbfajta csodának számít a tengerbiológusok szerint. Az említett állat körülbelül 2 méter hosszú volt, és feltehetően még nem érte el ez ivarérett kort. 

A legtöbb mediterrán országban, beleértve Montenegrót és Horvátországot is, szigorúan tilos a nagy fehér cápa célzott halászata. Jól tudta ezt Gojko Mitrović halász is, aki visszaengedte a tengerbe a véletlenül kifogott egyedet. Néhány évvel ezelőtt egy ilyen fogás gyakran végzetes lett volna, tehát nagy előrelépésnek számít, ha ma egy halász úgy dönt: visszaengedi az állatot a tengerbe.

A túlhalászás, a klímaválság és a tengerek szennyezettsége súlyos csapást mérnek a vízi élőlényekre is, ezért minden olyan egyéni (és aprónak tűnő) pillanat, amikor az ember az élővilág védelmét választja, különösen fontossá válik.

A mostani eset jól példázza, hogy a fajok védelme túlmutat a jogszabályokon, és nagyon sok múlik a személyes döntéseken is. A montenegrói halász példamutatóan járt el, amit a Montenegrói Egyetem Tengerbiológiai Intézetének is jelentett – szemben egy másik halásszal, aki 2023-ban eladta egy étteremnek a Horvátország partjainál kifogott példányt.

„A nagy fehér cápák ritka vendégek errefelé, bár az Adriai-tenger középső részén több is lehet belőlük, hiszen itt viszonylag nagyobb számban fordulnak elő tonhalak is. Tehát valójában a táplálékért jönnek. A cápának nincs szüksége vízumra, oda megy, ahol a táplálék van – az ember pedig nem szerepel az étlapján.

Kapcsolódó: Miért támadnak a cápák?

A cápák ok nélkül nem támadnak, alapvetően kerülik az embereket, és ritkán úsznak a part közelébe. Hamarabb zuhan a fejünkre egy repülőgép, mint hogy cápa támadna ránk az Adrián” – mondta az eset kapcsán Vladimir Onofri, a Dubrovniki Tenger- és Partvédelmi Intézet tengerbiológusa.

A valódi fenyegetés nem a vízben úszik 

A nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) a világ egyik legveszélyeztetettebb tengeri ragadozója. Az Oscar-díjas klasszikus, A Cápa című film emberevő szörnyetegként ábrázolta a ’70-es években, a Hollywood táplálta cápafóbia pedig igencsak heves indulatokat váltott ki a fürdőzni vágyó közönségből – ami napjainkra sajnos a kihalás szélére sodorta a tengeri csúcsragadozókat. 

Legyen szó páni félelemről vagy puszta szórakozásról, az ősi, porcos halat évtizedekig vadászták. A nagy fehér cápa azonban nem érdekelt a megtámadásunkban, és nem emberevő szörnyeteg, hanem egy intelligens, lenyűgöző, ökológiai szempontból is fontos állat, amely az embernél is ősibb élőlény a Földön: a faj legelső képviselői körülbelül 16 millió évvel ezelőtt, a miocén időszak végén jelentek meg a Csendes-óceán északkeleti részén.  

Az óceánjainkban végbemenő változások túl gyorsak ahhoz, hogy a tengeri élővilág alkalmazkodni tudjon – ami különösen igaz az olyan lassan fejlődő állatokra, mint a cápafélék (fotó: Oleksandr Sushko/Unsplash)

Csúcsragadozóként a cápák szabályozzák számos tengeri állat populációját, fenntartva ezzel az ökológiai egyensúlyt és az óceánok egészségét. Ha teljesen eltűnnének, a már egyébként is sérülékeny tengeri ökoszisztéma végleg felborulna, ami súlyos következményekkel járna – nemcsak a vízen, de közvetetten a szárazföldön is.

Ezért is fontos, hogy a közvélemény és a döntéshozók ne félelmetes szörnyként, hanem a tengeri ökoszisztéma kulcsszereplőjeként tekintsenek a cápákra

 – akikkel meg kell tanulnunk körültekintően, emberre és állatra nézve is biztonságosan együtt élni. Ez az üzenet szerencsére ma már egyre több fórumon kap figyelmet, és egyre több kezdeményezés igyekszik lebontani a javarészt mozifilmek keltette előítéleteket.

Ezt erősíti a Cápákkal suttogó című, nemrég bemutatott dokumentumfilm is (Netflix), melyben Ocean Ramsey tengeri természetvédő és közösségi média-aktivista extrém és formabontó szemszögből mutatja be munkásságát, illetve azokat a tudósokat és helyi közösségeket, akik a cápaellenes narratíva ellen dolgoznak.  

Ez is érdekelhet: A cápáknak rossz a hírük és a sajtójuk – Cápasuliban jártunk

Kiemelt kép: Gerald Schömbs/Unsplash