• Van, amikor a szomszéd új Teslája már nemcsak egy autó, hanem fájdalom forrása.
• A versengő személyiségű emberek fokozottabban szenvednek mások sikerétől.
• Underdog-lét: miért szurkolunk a kisebbnek, és hogyan fordíthatjuk ezt a saját javunkra?

Nem érted, miért bánt, ha a szomszéd új autót vett? Ha szebb a kerítése, újabb a háza, több a kerti játéka? Nem vagy egyedül. A kutatások szerint a szociális összehasonlítás az agyban ugyanazokat az területeket aktivizálja, mint amelyeket a fizikai fájdalom. Azaz szó szerint fájdalmat okozhat, amikor valaki közelünkben ér el sikert, mi pedig irigykedünk.

Miért pont a szomszédra vagyunk irigyek?

Alapvetően nem a gazdagok és híresek sikere irritál minket – ők túl távoliak – hanem főként azok bosszantanak, akiket ismerünk, és akikkel összehasonlíthatjuk magunkat. Leon Festinger már 1954-ben megfogalmazta, hogy az önértékelésünket nem elszigetelten, hanem másokhoz mérten határozzuk meg. Még itt sem állunk meg: azokat keressük, akik életkorban, háttérben, státuszban hasonlítanak ránk. Így ha valaki közeli ismerősünk előrébb jut, az bennünket visszalök.

A versengő, A típusú személyiségeknél ez az érzés különösen erős lehet.

Az irigység, amit érzünk, nem erkölcsi hiba, inkább egy figyelmeztető jel, ami arra emlékeztet, mi számít nekünk igazán. Evolúciós szempontból például a másik sikeres párkapcsolata azt jelenti, hogy mi kiszorultunk a versenyből. ha az illető bármilyen módon tovább növeli az esélyeit a párkeresési piacon, miközben mi szinglik vagyunk, tovább mélyülnek a negatív gondolataink.  Úgy érezzük, tőlünk vesznek el valamit. Ekkor jön az underdog-effektus.

A féltékenység, irigység természetes érzések, főleg ha a szomszédunkról van szó

Mi az az underdog-effektus?

Paradox módon ahol irigység van, ott ez a jelenség is felüti a fejét. A negatív érzelmeket gyakran ellensúlyozzuk azzal, hogy a gyengébbnek szurkolunk. Az underdog-effektus tipikus pszichológiai jelenség:

hajlamosak vagyunk szimpatizálni a vesztesnek tűnő, esélytelen szereplőkkel,

legyen szó sportcsapatról, politikusról vagy épp a harmadik szomszédról. Ez egyfajta evolúciós túlélési taktika is: aki nem a jelenlegi nyertest, alfahímet vagy alfanőstényt támogatja, könnyen jó pozícióba kerülhet, amikor a domináns ereje megroppan.

Hogyan tudjuk kezelni az irigységet?

Ha meg tudnánk fojtani a szomszédot, amiért sikeresebb életet él, álljunk meg és gondolkozzunk el. Semmi baj azzal, ha féltékenyek vagyunk, egészen addig, amíg ismerjük annak okát, és hajlandóak vagyunk felnőtt módjára kezelni azt.

Először is nem árt az agyunkba vésni, hogy másokban hajlamosak vagyunk az irigylésre méltó dolgokat látni, azt viszont már nem képzeljük hozzá, milyen áldozatokat hoztak a jólét vagy a siker érdekében.

Irigységünkbe merülve azt képzeljük, az csak úgy az ölükbe hullott, pedig ez jellemzően nem igaz. Minden embernek megvannak a saját problémái, és csak addig tűnnek bagatellnek, amíg nem kell a helyükbe lépnünk. 

Mi a bajunk valójában?

Az irigység gyakran visszajelzés a saját önértékelésünkről és a világról alkotott elképzelésünkről. Azt gondoljuk, hogy nekünk minden jár, ami a másiknak is? Mennyire értékeljük sikeresnek a saját életünket?

Mit tudunk tenni azért, hogy a számunkra fontos dolgok elérhetővé váljanak?

Vajon megérik-e a rájuk fordított energiát? Egy pillanatra (vagy sokkal többre) fordítsuk el a szemünnket a szomszédról és vizsgáljuk meg a saját életünket, énképünket, a helyünket a világban. Lehet, hogy kiderül, hogy mások meg minket irigyelnek titokban. 

Kapcsolódó: Te milyen gyakran vagy irigy másokra?

Kiemelt kép: Getty Images