A 2025-ben már nem túl PC versikét nem mertem megosztani kollégáimmal, amikor az éppen aktuális értekezletre készültünk. Tombolt a kánikula, és a nyitott ablakokon át a kabócák harsogó ciripelése hallatszott be.

– Mióta van a harmadik kerületben kabóca? – vonta fel a szemöldökét a főszerkesztőnk. A választ én sem tudtam pontosan.

Az már korábban feltűnt, hogy a Velencei-tó környékén talán már tíz éve hallani a kabócák énekét, a fővárosban pedig az utóbbi két-három évben váltotta le a tücsökzenét a kabócadal. A kabócák terjeszkedése egyébként csak egy része annak a folyamatnak, amely az utóbbi években egyre több új állatfaj megjelenését hozta magával Magyarországon. Pribéli Levente humánökológust, a Greenpeace munkatársát kérdeztük a változás okairól és következményeiről.

– A kabócafélék között több száz őshonos fajunk is van. Néhány azonban újonnan jelent meg, vagy sokkal gyakoribbá vált, köztük nagytestű fajok is, amelyek feltűnő hangjukról ismerhetők fel, gyakran a fákról szólnak – mondta Pribéli. Hozzáteszi, hogy nem csak kabócák jelennek meg újonnan, hanem más fajok, köztük rovarok és madarak is, amelyek eddig csak Dél-Európában éltek. Vagy éppen itt is, csak sokkal ritkábban fordultak elő. A szalakóta például terjed, a mesterséges odúk kihelyezésén túl feltehetően a klímaváltozás miatt is.

A klímaváltozás hatása egyre szembetűnőbb:

– Sok esetben mediterráneum felől terjedő fajokról van szó – erősíti meg a szakértő. Példaként említi a délvidéki és mediterrán poszméhet, a sisakos sáskát, valamint madárfajokat, mint a füleskuvik vagy a kucsmás sármány, amelyek ma már rendszeresen felbukkannak, illetve gyakoribbá válnak hazánkban is. A rovarok között évről évre új fajokat jeleznek az ország területéről.

A változás nem mindig veszélytelen. A szúnyogfélék között ugyanis olyan fajok is felbukkannak, amelyek új kórokozókat is hordozhatnak – ezek már komolyabb közegészségügyi kérdéseket is felvetnek. És rávilágítanak: az újonnan megjelenő fajok egy része nem spontán terjed a klímaváltozást követve, hanem emberi közvetítéssel érkeznek:

– Az egyik fő út az élelmiszerimport – például a zöldségek, gyümölcsök szállítmányaiban érkeznek rovarok –, a másik pedig maga az emberi utazás: egy nyaralás során ruházatra, csomagokra tapadva is hazajuthat egy-egy faj.

Kapcsolódó: Így formálja át az emberi testet a klímaváltozás

De a véletlen behurcolások mellett komoly gondot jelenthet a szándékos betelepítés is, különösen a kertészetben vagy az erdészetben, ahol gazdasági céllal próbálnak új növényfajokat meghonosítani.
– Ez egy nagyon-nagyon problémás dolog – mondja Pribéli Levente. Szerinte a szabályozás és az alapos kockázatelemzés kulcsfontosságú annak érdekében, hogy az új fajokkal ne új problémák sorát idézzük elő.

Magyarország nem lesz mediterrán

A 2022-es aszály nyara sokak számára volt megrázó élmény. Júliusban már őszies látvány fogadta az erdőjárókat: megbarnult, hulló falevelek, kiszáradt aljnövényzet: olyan volt, mintha október lett volna. Egy botanikus barátom megnyugtatott ugyan, de ez azért aggasztó dolgot is mondott:

a fák akár öt ilyen évet is kibírnak sorozatban – utána viszont már nem biztos.

Felmerül a kérdés: mennyire alakul át a magyar flóra a jövőben? Narancsba borulnak-e a pálmafák a kertekben? Pribéli Levente válasza egyértelmű: nem lesz mediterrán éghajlatunk.

kabóca füge Magyarországon éghajlatváltozás mediterrán Canva

– Nincs a közelünkben tenger. A mediterráneumban gyakran sok csapadék hullik, míg nálunk egyre inkább az extrém szárazság lesz a jellemző várhatóan – magyarázta, hozzátéve, hogy a tavaszi fagyok is komoly gátat szabnak a mediterrán növények terjedésének.

Míg van olyan gyümölcs, ami visszaszorulóban van – ilyen például a hűvös időt és a párás levegőt igénylő málna –, néhány délebbi faj már jól boldogul Magyarországon is.

– Füge, gránátalma, babérlevél, pisztácia, olajfa, sőt Zalában már kivit is termesztenek – sorolja Pribéli.

Ugyanakkor arra is figyelmeztet: az enyhe telek miatt sok növény gyakran idő előtt kezd virágozni, amit egy késői fagy könnyen tönkretehet.

Kapcsolódó: Vadvirágos rét az udvarban – még a fűnyírástól is megszabadulhatsz

A flóra átalakulása már most is zajlik. A korábban telepített, nem őshonos fenyőfélék – például a lucfenyő – visszaszorulóban vannak. – Ezek sosem voltak igazán a helyükön nálunk – jegyzi meg a szakértő. Ezzel szemben vannak olyan őshonos fafajok – mint a molyhos tölgy, cserszömörce vagy a virágos kőris –, amelyek jól alkalmazkodnak a száraz, meleg viszonyokhoz.

A táj változása azonban nem egységes:
– Egy hegyvidéki északi oldal hosszabb ideig képes megőrizni a hűvös, nedves élőhelyekhez kötődő fajokat, mint a déli – mondja Pribéli Levente, aki szerint sok tényező – vízellátottság, domborzat, kitettség – befolyásolja, hol milyen gyorsan zajlik a változás, és milyen lesz az új helyzet.

A klímaváltozás mellett van egy másik, talán kevésbé látható, de annál veszélyesebb tényező: az idegenhonos és inváziós fajok megjelenése – mint az előbb említett szúnyogok, vagy akár az idegenhonos poloskák esete. Ezek emberi közvetítéssel jutnak el hozzánk, és a klímaváltozással kombinálva gyorsíthatják az élőhelyek átalakulását. – Ezek a fajok gyakran kiszorítják az őshonosakat, és egyszerűbb, kevésbé változatos élőhelyeket hoznak létre – mondja a humánökológus.

A természet mozgásban van

A klímaváltozás nemcsak a fajok számát, hanem azok viselkedését, mozgását is érinti. Pribéli Levente szerint az élőlények különböző stratégiákkal próbálnak alkalmazkodni a változó környezethez. Meglepő lehet, de egy növényfaj is képes egészen messzire eljutni, ha például a magját a szél vagy egy madár viszi tovább. A természetes alkalmazkodási lehetőségeket azonban jelentősen nehezíti, hogy az élőhelyeket felszabdalta számos emberi tevékenység.

Ma már a tájaink nagy részét szántóföldek, városok, utak uralják, ami megakadályozza a fajok szabad mozgását.

A terjedés két fő irányban történik: észak, illetve a magasabb hegyvidéki területek felé. De ahogy Pribéli Levente rámutat:
– Ha egy faj elér a hegy csúcsára, onnan már nincs hová mennie.

Emellett egyre gyakoribb az úgynevezett ökológiai szinkronvesztés is. Korábban virágoznak a növények, de lehet, hogy a velük összhangban élő rovarfajok – például a lepkék – még nem keltek ki, vagy fordítva. Mi lehet a megoldás? A humánökológus szerint a kulcs újra a természetközeli élőhelyek megőrzése és helyreállítása. Ha sokszínű a táj, ha vannak benne tavak, árnyékos zugok, erdők, vizes élőhelyek, akkor több honos faj maradhat fenn a klímaválság ellenére is.

Mit tehet egy hétköznapi ember?

A klímaváltozás és az idegenhonos fajok elterjedése nem csupán tudományos kérdés – hatása a mindennapi életben is érezhető. De mit tehet egy hétköznapi ember, aki nem kutató, nem erdőgazdálkodó, csak egy kerttel vagy balkonládával rendelkező városlakó?

– Szerintem az egyik legfontosabb egyéni lépés a szemléletváltás – hangsúlyozza Pribéli Levente. A megoldás nem az új fajok tömeges behozatala, hanem a meglévő, sokszínű élővilág védelme. Ezért kell közösen kiállnunk, helyben és országos szinten egyaránt. A változatos tájak, erdők, gyepek, vizes élőhelyek mozaikja – úgy általában a biodiverzitás – kiváló védelmet jelent a klímaválság ellen. Nemcsak a fajok száma, hanem az egyedszám is kulcsfontosságú.

Hány beporzó rovar él egy adott területen?

Mekkora kiterjedésűek a természetes élőhelyek? Ezek mind befolyásolják, hogy mennyire tudunk jól reagálni a klímaváltozás kihívásaira. A legfontosabb feladat tehát ezeknek az élőhelyeknek a védelme és helyreállítása.

A gyakorlati tanácsok között szerepel, hogy vásároljunk minél inkább helyi élelmiszert, hiszen az importált termékekkel sok esetben nem kívánt élőlények is érkeznek.

– Törekedjünk a lokalizációra – javasolja Pribéli Levente. Kerttel rendelkezőknek pedig azt tanácsolja, hogy válasszanak szárazságtűrő növényeket, amelyek a beporzóknak is táplálékot nyújtanak. Például az őshonos ligeti zsályát és más vadvirágokat. Bár nem hazai faj, a levendula is jó választás. Nyírjuk ritkán a füvet, legyenek mindig virágos foltok!

Emellett érdemes megismerkedni a természetbarát kerttervezési módszerekkel, mint a permakultúra vagy az erdőkert fogalma, ahol a sokszínűség, az adott helyhez illeszkedő növények kerülnek előtérbe, és az élővilág egészének is menedéket biztosítanak.

Kapcsolódó: Világörökségi helyszínek tűnhetnek el a klímaváltozás miatt

Kiemelt kép: Getty Images