A fészken kívül talált fiókák többsége nem árva, a legnagyobb segítség számukra az, ha nem visszük haza őket – hívja fel a figyelmet közleményében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). Hasonló a helyzet a kirándulások során talált, mozdulatlanul, fekve rejtőzködő, szüleikre váró őzgidákkal, nyúl-, nyest- és mókuskölykökkel, vadmalacokkal – ezeket az állatokat jó szaglású szüleik miatt megfogni sem szabad.

A kis és közepes testű madárfajokra általánosan jellemző, hogy fiókáik a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a környék sűrű aljnövényzetében bujkálva hívják magukhoz etető szüleiket. Az emberek többnyire ilyen tollas, nem menekülő, gyakran hangosan csipogó, magányosnak tűnő fiókákkal találkozhatnak az utcákon, a parkokban és a kertekben.

Kezeljük helyén a dolgot

A látszat ellenére azonban ezek a fiatal madarak nem árvák:

a táplálékot kereső szüleik valahol a közelben vannak, ezért szükségtelen, sőt, kifejezetten káros is számukra, ha hazavisszük őket.

Mi ugyanis nem tudjuk megtanítani a fiókákat a túlélésükhöz nélkülözhetetlen viselkedési formákra. Ráadásul a szülők által hordottnál sokkal gyengébb minőségű élelemmel táplálva maradandó egészségkárosodást is okozhatunk nekik.

Kapcsolódó: Vadkacsától a kolibriig – Szabó Judit, a madarak védelmezője

Ezért ilyen helyzetben az a legjobb megoldás, ha a nyílt helyen üldögélő fiókát óvatosan megfogva a legközelebbi sűrű aljnövényzetfoltba, bokor alá tesszük le. A hazai madárfajok nem szagolnak, így az érintésünk nem okoz problémát (a vadonban talált emlősök kölykeit viszont éppen jó szaglású szüleik miatt nem szabad megérinteni sem). Leszakadt fiókás fészek, viharos időben kiesett fiókák esetén a legjobb mentési megoldás a szülők segítése a pórul járt fiatalok vesszőkosárba történő telepítésével, illetve az ágak közé helyezésével.

Kapcsolódó: Fontos, hogy tudjuk, mit szabad, mit nem szabad tennünk az állatvilág megóvása érdekében

Kiemelt kép: Getty Images