A párkapcsolat kezdő szakaszában rengeteg mérföldkő vár ránk: az első csók, első vita, első nyaralás, első duzzogás és persze az első találkozás a másik szüleivel. Az ajtóban állva óhatatlanul eszünkbe jut Ben Stiller és Robert De Niro kettőse az Apádra ütök című filmből. De vajon miért ekkora kihívás a párunk szüleivel való kapcsolat? És mit tehetünk azért, hogy ez első találkozás ne váljon egy roppant kínos sitcom jelenetté?

Családok, elvárások, határok

Amikor belépünk a társunk életébe, gyakran azt hisszük, hogy „csak egy embert választunk”. De valójában egy zsákbamacska csomagot is kapunk vele, tele különböző szokásokkal, szabályokkal, múltbéli traumákkal, és persze ünnepi menüsorral, amiben valami mindig kötelező. Amit nálunk soha nem csináltak (például a naponta kétszeri telefon a mamával), ott alapelv lehet. Ami nálunk természetes (például hogy nem szól bele senki a másik életébe), ott hallgatólagos elvárás.

A szülők megnyerése nem csupán udvariassági kör: gyakran mélyebb lelki és családi dinamika húzódik meg a háttérben. És miközben mi csak igyekszünk „normálisan viselkedni”, a másik oldalon ott vannak az elvárások, a féltékenység, a remények – meg néha egy tányér rosszindulattal sütött rakott krumpli.

Sok családban már eleve létezik egy ideális kép arról, hogy milyen legyen a gyerekük párja, ez azonban gyakran nem tudatosul. Olykor kiélezett helyzetben derül ki, hogy milyen eltérő világképek húzódnak egy beszélgetés mögött. Egy visszautasított étel, ital vagy egy rosszul időzített mondat soha nem látott árkokat teremthet. Egy kritikus sóhaj, egy rosszalló pillantás vagy egy passzív-agresszív mondat (például „De aranyos, hogy ilyen kis csöndes!”) mélyebben tud érinteni, mint hinnénk.

Jó benyomás, de milyen áron?

Szintén egy másik nézőpont a szülők összevetése a sajátjainkkal. Sokan vágynak például új családra – különösen, ha a sajátjukkal nem volt felhőtlen a viszony. Mások pedig pont az ellenkezőjét érzik: már eleget láttak családi játszmákból, nem kérnének belőle még egy kört. Bármelyik verzió is igaz ránk, mindannyian hajlamosak vagyunk előre gyártott érzelmi narratívákat ráhúzni a helyzetre ahelyett, hogy hagynánk azt szervesen alakulni.

Kapcsolódó: Két dolog, amit egyáltalán nem várhatunk el a partnertől

Természetes, hogy szeretnénk jó benyomást tenni párunk szüleire. Hiszen ők gyakran kulcsszereplők partnerünk életében, de ha nem, akkor is nyomás van rajtunk, hogy jól szerepeljünk az első találkozón. A gond ott kezdődik, amikor az eltérő családi normákat megpróbálják ráhúzni a mi világunkra, és hirtelen Ben Stillernek érezzük magunkat az Apádra ütök című filmből.

Természetes, hogy szeretnénk jó benyomást tenni párunk szüleire (Fotó: Getty Images)

4 tipp, hogy jó benyomást tegyünk a szülőkre

A szülő-gyerek kapcsolat önmagában is sokrétű, ne akarjunk tökéletesen szerepelni, legyünk egyszerűen önmagunk. Az alábbi gyakorlati tippek segíthetnek abban, hogy a találkozás ne olyan legyen, mint a Jóbarátok egyik epizódja.

1. Őszinte kommunikáció

A fejünket ugyan nem veszik, de a szülőkkel való találkozás sokak számára vizsgahelyzet, amire nem árt egy kis felkészülés. Bátran kérdezzük meg a partnerünket: Mit szeretnek? Mi számít tabunak, milyen a humorérzékük? Esetleg van-e bármilyen múltbéli dinamika, amit jobb előre ismerni? Visszás helyzetből rengeteg adódhat: kellemetlen lehet például, ha az absztinens szülőknek bort viszünk, de azzal is meglepő szembesülni, ha az ex még mindig ott van a családi viber csoportban.

Mindent ugyan nem tudunk kiküszöbölni, de már néhány kérdés is segíthet abban, hogy könnyedén menjen a találkozás. Az érdeklődésünk ráadásul a partnernek is azt jelzi: fontos számunkra a kapcsolat és a családja.

2. Önazonosság

Közhely, de a legfontosabb szabály. Természetes, hogy önmagunk legjobb verzióját szeretnénk nyújtani, de hamar kimerülünk, ha túlzásba visszük a megfelelést. Hosszú távon úgyis kiderül, milyenek vagyunk, érdemes tehát hagyni, hogy már az elején megismerjék a valódi énünket. Felesleges hozni a kifogástalan vendég szerepét: ha vegetáriánusok vagyunk, ne tunkoljuk a kenyeret a pörköltbe, ha introvertáltak vagyunk, ne csináljunk úgy, mintha mi lennénk a család bohóca.

3. Elvárások mérséklése

Nem minden első találkozás végződik összeborulással és családi fotóval a kandalló előtt, de ez rendben is van. Jó ötlet lehet mérsékelni az elvárásainkat, mielőtt egy Hallmark-filmbe képzelnénk magunkat. Minden kapcsolat alakul, nem pedig varázsütésre történik. Lehet, hogy évekbe telik, mire elfogadnak minket, de az is előfordulhat, hogy mindig steril marad a viszony. A lehetséges képzeletbeli forgatókönyvek megírása helyett bőven elég, ha udvariasak és nyitottak vagyunk, abból baj nem lehet.

4. Ők is emberből vannak

Ne felejtsük el, hogy ez egy kétirányú folyamat, és bizony a szülők is izgulhatnak. Félnek attól, hogy elveszítik a gyermeküket, hogy nem találják a hangot velünk, vagy hogy „kívülállók” leszünk a családjukban. Ha innen nézzük, már nem is tűnnek olyan félelmetesnek, igaz?

Amikor mégse megy minden simán

Néha minden erőfeszítés ellenére sem működik a kémia, és ez fájdalmas lehet. Fontos azonban felismerni: nem a mi dolgunk mindent megoldani, és nem kell, hogy mindenki kedveljen minket. Ha a partnernek például bonyolult kapcsolata van a családjával, nem érdemes se a terapeuta, se a békebíró szerepében tündökölni. Támogassuk őt, de közben ne váljunk áldozattá!

Másokat nem tudunk megváltoztatni – csak azt, ahogyan hatnak ránk.

Ne hagyjuk, hogy a negatív dinamika rombolja a párkapcsolatunkat vagy az önértékelésünket. Néha a határok felállítása a legnagyobb szeretet, amit adhatunk – saját magunknak és a másiknak is.

Unalmas már egyedül? Ne várd ölbe tett kézzel, hogy a nagy Ő bekopogtasson az ajtódon – küldj neki személyre szabott meghívót! A Nők Lapja és a Randivonal most közösen segít társra találni. Kattints a linkre, és készülj a randira!

Kiemelt kép: Getty Images