Nőnappal indulva hat héten át koncentráltunk a női erőre, ami attól rendkívüli, hogy együttérzéssel, gyengédséggel és kitartással párosul. Különleges interjúalanyaink ezekre hoznak személyes példákat, amivel mindnyájunkat motiválni, mozgósítani tudnak. A sorozat egy korábbi részében Halász Judit is megosztotta már velünk életének nagy vészhelyzeteit, de Illés Fanni is mesélt nekünk arról, hogyan sikerült felvennie a harcot a szülés utáni depresszióval.
Ebben a részben Almási Kitti világít rá szakmai oldalról a női erő titkos tartalékaira, és arra, mit is adhatnak nekünk a váratlan krízisek.
A beszélgetés rövid összefoglalója a videó alatt található.
Almási Kitti: Bontsuk le a korlátokat!
– A pszichológusszakmában több a nő, a férfiak mégis kedvező helyzetben vannak. Kevés a férfi terapeuta, de többször tapasztaltam, hogy sorban állnak náluk a páciensek, mert sokan előre eldöntik, hogy férfihoz akarnak menni. Előadói pályám elején hátránynak éltem meg, hogy nő vagyok.
– Nem volt igazán befogadó a közeg, az alapvetően nőkből álló közönség. Abban az időben kezdtem, amikor még Popper tanár úr, Ranschburg Jenő, Vekerdy Tamás praktizált. Nehéz időszak volt. Előfordult, hogy valaki elmondta, nem is akart eljönni az előadásomra, hiszen egy fiatal nő mit is tudna mondani, ám végül kellemes meglepetést szereztem neki. Komolyan meg kellett küzdenem azért, hogy elismerjenek. Annak örülök, hogy bár egy nőnek nem mindig könnyű megélni az életkorát, ez pont az a szakma, amelyben az elfogadásnak jót tesz a kor.
Aki színpadon áll, ki van téve a kéretlen visszajelzéseknek, névtelen trolloknak, nap mint nap. Vannak, akik nem tudnak ehhez hozzászokni, megtörnek, visszavonulnak a rivaldafénytől, mert agyonnyomja őket a rengeteg külső visszajelzés.
– Amíg nem vagy biztos abban, hogy valamit jól csinálsz, nem stabil az önbizalmad, erősebb benned a szorongás, még nem magadról hiszel el valamit, hanem nekik hiszed el, hogy milyen vagy. A kritikák nagyobb súllyal mennek a bőröd alá, jobban fájnak. A személyeskedésről beszélek, a testszégyenítésről, tényleg igazságtalan dolgokról. Egy idő után elkezdünk ütésállóvá válni. Szomorú folyamat, hogy hozzászokunk a bántáshoz, de ez történik az online felületeken.
– Régebben nagyon rosszulesett jó pár komment. Bár hozzáteszem, néhányból tanultam is. Volt, hogy fájt, emésztgettem, és végül változtattam valamin, mert úgy éreztem, az illető különösen bántón fogalmazott, de talán lehet valami abban, amit mondott, mert még hetek múlva is foglalkoztat a dolog.
Néha az a legnagyobb segítség, ha nem segítenek
Dr. Almási Kitti (fotó: Nők Lapja)
– Erősebbek vagyunk, mint gondolnánk. A nőknek van egyfajta ősi anyai megoldáskészletük, ami – amikor baj van – aktiválódik. Ha egy nő gyerekével történik valami, hirtelen tudja a megoldást, és nem azért, mert gyakorolta, hanem mert ösztönből jön. Mindig sok nő volt magára hagyva a gyereknevelés során, egyedül kellett megoldaniuk mindent, így nagy eszköztárat tudtak kialakítani.
– A „nem ismerünk lehetetlent” jól hangzik, bár inkább úgy fogalmaznék, hogy a legtöbb ember csak a lehetetlent ismeri. Óriási lehetőség van abban, ha ráébredünk, hogy ezt a lehetetlent – ami tulajdonképpen saját magunknak állított korlát – le is lehet bontani. Hatalmas tudás, erő van bennünk, ami legtöbbször csak krízis hatására jön elő, de nem kellene azt a nehéz időszakokra tartogatni. Álmodjunk nagyot, erősek vagyunk, bontsuk le ezeket a korlátokat!
Fotó: Falus Kriszta
