Balto

Valóságból rajzfilm: a szánhúzó Balto (és a többiek) igaz története

100 évvel ezelőtt, január 27. és február 2. között zajlott a szérumfutás néven elhíresült esemény, melynek során 20 önkéntes kutyaszános szállított életmentő szérumot Nenanából a hóvihar miatt megközelíthetetlen, diftériajárvány sújtotta Nome városába. Az utolsó, 55 mérföldes szakaszt Gunnar Kaasen tette meg kutyájával, Baltóval az élen. Történetükről sokunk gyerekkori kedvence, a Balto című animációs kalandfilm emlékezett meg 1995-ben.

A (bizonyos mértékig fiktív) rajzfilm szerint a félig farkas, félig husky Balto nem tudja, hová tartozik igazán. Minden vágya, hogy bebizonyítsa: ő is képes arra, amire bármelyik szánhúzó kutya. Csakhogy félvérként sehol nem látják szívesen. A kutyák és a farkasok kitaszítják, az emberek pedig tartanak tőle. Egyedül egyetlen barátja, Borisz, a kotnyeles hólúd, és Genna, a gyönyörű huskylány ismerik Balto szelíd és nemes jellemét.

Amikor diftériajárvány tör ki Alaszkában, és gyerekek százai esnek ágynak a halálos kórral, óriási hóvihar zárja el az utakat. Az életmentő gyógyszerekkel ezért egy csapat szánhúzó kutyát indítanak útra, melynek élén nem más kap helyet, mint Balto. Mert „Egy kutya nem tudja megtenni ezt az utat, de egy farkas talán igen” – mondja Borisz a mesében. 

Az 1995-ös rajzfilm történetét jól ismerjük: a félig farkas, félig husky Balto – akit a farkasok, a kutyák és az emberek világa is kitaszított – végül megmenti a város gyermekeit. A történetnek ugyanakkor nem ő az egyedüli hőse, hiszen a valóságban rengeteg kézre és mancsra volt szükség ahhoz, hogy az oltóanyag Nome városába jusson. A szérumfutás 100 éves évfordulójára emlékezve körbejárjuk a rajzfilm mögött húzódó valóságot.

Futás az életért

1925 januárjában a nyugat-alaszkai Nome kisvárosát és környező településeit járvány sújtotta. Curtis Welch, a környék egyetlen orvosa kezdetben mandulagyulladásra gyanakodott, ám miután több gyermek is életét vesztette, világossá vált számára, hogy diftériával (magyarul torokgyíknak is szokták nevezni) állnak szemben. A rendelkezésre álló ellenszerek szavatossága lejárt, Welch pedig hiába rendelt új oltóanyagokat, a zord időjárás miatt lehetetlenné vált a szállításuk.

Nome több száz mérföldre feküdt Anchorage-tól, attól a legközelebbi várostól, ahol életmentő szérumkészletek is voltak. Azonban a hőmérséklet -70 Celsius-fokig, a széllökések pedig 60 km/óráig terjedtek, ami lehetetlenné tette a közlekedést. A diftéria ráadásul rendkívül fertőző, gyorsan terjedő – kezeletlenül gyakran halálos – betegség, így nagy nyomás nehezedett a teljesen elszigetelődött lakosságra. A repülőgépek nem tudtak felszállni, a kikötő megközelíthetetlen volt, az egyetlen járható útvonalat pedig a vadon jelentette egy közel 1000 kilométeres szakaszon.

Kapcsolódó: Ilyen fajtájú volt Fekete István híres kutyája, Bogáncs

Mivel nem maradt más lehetőség, a hatóságok úgy döntöttek, hogy a szérumkészletet vonattal szállítják Anchorage-ból Nenanába, ahonnan önként jelentkező kutyaszánosok egymást váltva viszik tovább a gyógyszert Nome városába.

Leonhard Seppala és Togo

A szállítást több szakaszban szervezték meg: a két város közötti ösvényen összesen 20 csapat dacolt a hóviharral, a jéggel és a mínuszokkal. Január 27-én Bill Shannon felvette a szérumcsomagot Nenanában, és azonnal elindult kutyáival. A hőmérséklet -52 Celsius fokra zuhant azon az éjszakán, és mire Shannon elérte az 83 kilométeres szakaszt, arcán fagyási sérüléseket szenvedett, három kutyája pedig életét vesztette.

De más csapatok útja sem volt könnyebb. Edgar Kallands fogathajtó kezei úgy ráfagytak a szánra, hogy csak forró vízzel leöntve lehetett kiszabadítani. A csapatok átlagosan 50 kilométert tettek meg az életveszélyes terepen, kivéve az utolsó szakasz egységét, Leonhard Seppala díjnyertes szánhajtót, aki kutyáival összesen 418 kilométert utazott a legnagyobb fagyban. A férfi és kutyái nemcsak a leghosszabb távot tették meg, hanem az ösvény legveszélyesebb szakaszát is a befagyott Bering-tenger jegén, ami bármelyik pillanatban beszakadhatott alattuk.

balto igaz tortenete

Leonhard Seppala és Togo (fotó: Getty Images)

Seppala csaknem háromszor akkora utat teljesített egyedül, mint a többiek.

Az expedíció sikeréhez pedig nagyban hozzájárult kedvenc szánhúzó kutyája, a 12 éves Togo jelenléte is, aki kivételes hűségének és teherbírásának köszönhetően került a fogat élére.

Gunnar Kaasen és Balto színre lép 

A szérum Seppalától Charlie Olsenhez került, majd február 1-én Gunnar Kaasen váltóhoz, aki rögvest nekivágott a vadonnak Balto, a szibériai huskykeverék vezette kutyafogattal. Menet közben egy széllökés azonban felborította a szánt, a szérum pedig szétszóródott a hóban – csodával határos módon a készletből egyetlen fiola sem tört össze. Mire Kaasen összegyűjtötte az üvegcséket, mindkét kezén súlyos fagyási sérüléseket szenvedett. Ennek ellenére folytatta útját az utolsó szakasz felé, ahol Ed Rohnnak kellett volna leváltania. Kaasen a vártnál azonban korábban érkezett, ezért döntött úgy, hogy nem vesztegeti várakozással az időt, és tovább halad.

balti igaz története

Balto és Gunnar Kaasen (fotó: Getty Images)

Február 2-án, reggel 6 óra körül érkezett meg Nome városába a szérumokkal. Állítólag első dolga volt megpuszilni Baltót, aki állítása szerint egyszer sem tántorodott el az életveszélyes út során.

„A kutyáimat sem láttam a hóviharban. Balto vezette a szánt, én pedig bátran rábíztam az életemet. Ő volt az, aki irányított, ő a legnagyobb hős”

– mondta akkor.

Hősies tette a bátorság, a kitartás és a remény szimbólumává emelte Baltót. Seppala mindezt viszont nem nézte jó szemmel. Úgy vélte, hamar feledésbe merült a tény, miszerint a futam színtiszta csapatmunka volt, Baltót pedig csak azért ünneplik ennyire, mert ő volt az első kutya, aki a városba ért.

Kapcsolódó: Lendületben a szánhúzó kutyák – Riport egy magyar női kutyafogathajtó udvaráról

Felháborodásában pedig kétségkívül volt némi igazság. Annak ellenére, hogy ők tették meg a táv kétharmadát, az akkori hírlapok nagyrészt figyelmen kívül hagyták a többi csapat hozzájárulását. Mire észbe kapott a sajtó, a résztvevők közül sokan sajnos már nem éltek. 

Méltatlan sors

Balto tiszteletére a New York-i Central Parkban bronzszobrot emeltek 1925 decemberében, és még egy rövidfilmet is forgattak Balto’s Race to Nome címen, melyben a hős huskykeverék saját magát alakította. De hiába volt híres és ünnepelt, Balto és társai nem azt kapták a későbbiekben, amit megérdemeltek volna.

Egyesek úgy tartják, hogy Kaasen hónapokig turnézott kutyáival az Egyesült Államokban, ám mivel nem maradt elég pénze arra, hogy kifizesse visszaútjukat Alaszkába, a huskykat kénytelen volt eladni egy Los Angeles-i múzeumnak, amit soha nem bocsátott meg magának. Mivel Balto eredetileg Seppala almából került ki, és papíron ő volt az eredeti tulajdonos, más nézetek szerint ő adhatott túl a kutyán egy árverésen. Egy a biztos,

Balto – mint híres látványosság – láncra verve, étlen-szomjan töltötte mindennapjait, távol az otthonától.  

Amikor egy helyi üzletember, George Kimble meglátta, milyen körülmények között tartják a kutyát egy cirkuszban, adománygyűjtést indított a megmentéséért. Miután összegyűlt a pénz, Baltót átszállították a Cleveland Metroparks Állatkertbe, ahol immár kényelmesebben teltek a mindennapjai. Balto, a jobb sorsra érdemes hős kutyus végül 1933-ban távozott az örök vadászmezőkre. Preparált testét a Clevelandi Természettudományi Múzeumban állították ki, ahol napjainkban is látható.    

Togónak aranyélete volt

Seppala saját kennelt nyitott évekkel később Maine államban, ahol szeretett kutyája, Togo 1929-ig, halála napjáig kényelemben és boldogságban élt. A nyilvánosság elismerését már nem élhette meg: 2001-ben szobrot mintáztak róla a New York-i Seward Parkban, 2011-ben a Time a történelem leghősiesebb állatának választotta, 2019-ben róla és Seppaláról pedig életrajzi filmet forgattak Togo címen Willem Dafoe főszereplésével. A film külön érdekessége, hogy a címszerepet alakító husky Togo 14. generációs leszármazottja a valóságban.

Kapcsolódó: 5 kutya, akinek szobrot állítottak

Kiemelt kép: Balto és Gunnar Kassen 1925. 12. 15-én (Getty Images)