Pax et bonum. Béke és áldás. Különös emberek címmel egy kötetben adták ki Puskás Ferenc P. Hugolin (írói álnevén Remetei Ferenc), az 1993-ban elhunyt ferences szerzetes, erdélyi magyar író négy kisregényét. December 9-én az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum díszterme adott otthont a rendhagyó kötetbemutatónak.

Jonica Xénia, az Erdélyi Ferences Gyűjtőlevéltár levéltárosa, Daczó Katalin szerkesztő, újságíró, a kötet szerkesztője, Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere, Bagossy Norbert és Tatár Attila, a Bagossy Brothers zenészei beszélgettek Juhász Anna irodalmár moderálásával a kisregények világáról és Puskás Ferenc szerteágazó életművéről. A ferences szerzetes életművének összegyűjtését és kötet kiadását a szülőfalu, Gyergyóremete Polgármesteri Hivatala és az Erdélyi Ferences Rendtartomány vállalta fel.

Puskás Ferenc: Haza hív a föld

„Nagyon vártam ezt az estét: olyan dolgokról fogunk beszélgetni, amelyek mindannyiunkat összekapcsolnak, hiszen Puskás Ferenc időtálló írásai mindamellett, hogy

közvetítik az 1930-as évek, erdélyi világát, elmélyült olvasmányélményt és alapvető fogódzkodókat nyújtanak számunkra”

– emelte ki Juhász Anna az est kezdetén.

Daczó Katalin ezt követően a Puskás Ferenc: Haza hív a föld novellájából olvasott fel egy részletet, mely alapvetően meghatározta a könyvbemutató hangulatát, meghitté, családiassá, ünnepi hangulatúvá varázsolva a teret.

Puskás Ferenc P. Hugolin szerzetesi szolgálatát a szerénység, a fegyelmezettség, az alázat és a jóság hatotta át. Lelkigyakorlat-vezetőként és misszionáriusként is tevékenykedett, emellett folyamatosan írt, alkotott. A kommunista diktatúra miatt szövegeit nem közölhette – ezért is különleges a kiadvány, mely fennmaradt szépirodalmi műveit gyűjti össze. S hogyan leltek rá ezekre az írásokra?

Juhász Anna szerint az időtálló írások elmélyült olvasmányélményt nyújtanak (Fotó: Bach Máté / Petőfi Kulturális Ügynökség)

„Az Erdélyi Ferences Rendtartomány nyolcszáz éve van jelen Erdélyben. A gyönyörű és gyümölcsöző hitbéli, kulturális virágzás azonban negyven évre megszakadt a kommunista diktatúra következtében. 1949-ben (idén pont 75 éve) az államosítás jegyében

elvették a ferencesek épületeit, ingóságait, majd igyekeztek teljességgel ellehetetleníteni őket.

A Ferences Rendtartomány 1990-ig nem működhetett nyilvánosan és nem élhettek közösségben” – osztotta meg a hallgatósággal Jonica Xénia.

Ennek következtében a hagyatékgondozás számtalan nehézségbe ütközött az elmúlt évtizedekben. A kolozsvári Ferences Rendtartomány kolostorát 2016-ban kezdték el felújítani: ekkor került elő néhány doboznyi iratanyag a huszadik századból, ami arra sarkallta a kutatókat, hogy Erdély-szerte elinduljon a keresés. 1949-ig ugyanis 26 helyen szolgáltak a ferencesek: az itt megbúvó iratok felkutatása napjainkban is zajlik.

Az, hogy így számtalan iratot összegyűjtöttek „az maga a gondviselés, az maga a csoda”

– emelte ki Jonica Xénia. Így leltek rá Puskás Ferenc P. Hugolin néhány írására is.

Daczó Katalin ismertette Puskás Ferenc életét és jelentőségét. „1931-ben szentelték pappá. Az irodalmi munkássága is ekkor vette kezdetét. 1931-től kezdve már folyamatosan publikált a katolikus erdélyi lapok hasábjain. Elsősorban novellákat, karcolatokat írt, de egyéb lelkiségi műfajokkal is foglalkozott. Az írás központi helyen volt az életében. Ő írni akart, ő szeretett írni. Többször feljegyezte a naplójában, hogy mennyire vágyott írógépre, amit végül 1935-ben tudott megvásárolni” – mondta.

Laczkó-Albert Elemér felelevenítette élményeit és kapcsolódásait Puskás Ferenc Hugolin atyához, hiszen személyesen is találkozott vele: látta a teret, ahol élt, alkotott és írt. „Nagy öröm számunkra, hogy felfedezhetjük ezeket az írásokat. Érdemes és lehet tőle tanulni.”

Tatár Attila és Bagossy Norbert székelyföldi kisvárosból indultak, így személyes élettapasztalatukkal tudtak kapcsolódni a kisregények univerzumához. „Nagyot álmodtunk, és bejártuk az egész Kárpát-medencét, és még azon is túljutottunk. Soha nem fogunk sem lélekben, sem fizikailag eltávolodni attól a vidéktől, ahonnan jöttünk” – mondta Tatár Attila. Bagossy Norbert úgy vélte, hogy

„az a legfontosabb, hogy mi magunkban, a saját lelkünkben tudjunk otthon lenni.

Nem gondoltam volna, hogy valaha lesz honvágyam, de nem kellett sok időnek eltelni: amikor az ember újra hazatalál, akkor egy kicsit más emberként tér haza” – mondta.

Puskás Ferenc írásai nemcsak szeretettel, hanem humorral és vidámsággal vannak tele (Fotó: Bach Máté / Petőfi Kulturális Ügynökség)

Juhász Anna a haza képzetéhez kapcsolódva elmesélte édesapjának, Juhász Ferenc költőnek gondolatait, aki barátjával, Nagy László költővel együtt, Tamási Áron temetésén így fogalmazott: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.- mondtad könyvedben. Otthon kell lennünk valahol a világban s önmagunkban. S az otthont-építeni-nem-tudóknak otthont kell építenünk… szavainkból. Ez a föladatunk. Erre tanítottál.”– emelte ki Juhász Anna.

A fordított Ábel

Balázs Imre József irodalomtörténész azt írja a kötet utószavában, hogy A különös ember ‒ a kötet címadó kisregényének főszereplője, Martos Elek ‒ valóban egy »fordított Ábel«, hiszen bejárja az országot, de míg a környezete fejlődik, ő nem változik: „Elek bácsi ugyanúgy bejárja a rengeteg 412 magányának, illetve az országban lefolytatott kalandoknak az útját, mint Ábel ‒ ismerős is lehet számunkra Tamási felől a székely önérzet, illetve a kalandok pikareszk kanyargása. Csakhogy Elek bácsi kevésbé formálódik már ezekben a helyzetekben ‒ nem az ő nevelődéséről szól a történet, hanem

sajátos ajándékokról, amelyeket vándorló, álruhás szent emberként mások életében hagyhat.”

Daczó Katalin szerkesztő megosztotta: Martos Elek valóban keresi a helyét, próbál változtatni, így próbálja meg Puskás Ferenc eljuttatni az olvasókhoz a jóhiszemű, bölcs tanácsokat adó embert, de civil személyként, aki akárki lehetne közülünk. „Az írásai nemcsak szeretettel, hanem humorral és vidámsággal vannak tele. Ez a könnyedség is nevel, sugároz” – állapította meg.

Ehhez kapcsolódóan Laczkó-Albert Elemér a kötet borítójára mutatott rá: „a borítóterv Csillag István munkáját dicséri. Feltűnik rajta a szárhegyi kolostor, valamint a szerzetes, akinek az árnyéka egy kalapos, székely figurát idéz fel. Így játszik egybe a civil és a szerzetes, a szent és a profán” – emelte ki.

A felolvasásokkal, zenei betéttel színesített alkalom a személyes történeteken és kapcsolódásokon keresztül megelevenítették Puskás Ferenc kisregényeit, olyan alapvető hívószavakra reflektálva, mint a honvágy, a példamutatás, a család, a szeretet, amelyek által – éljünk bárhol is a világon – mi is otthonosságra tudunk lelni.

„Nem az a probléma, ha fáj. Hanem, ha nem érzel semmit” – Juhász Anna Háy Jánossal beszélgetett. 

Kiemelt kép: Bach Máté / Petőfi Kulturális Ügynökség