Amikor az 5 éves Miklóstól nevelőszülei megkérdezték, mit szeretne karácsonyra, azt válaszolta, egyszerűen csak maradni szeretne. A második és a harmadik kívánsága is ez volt. Hosszas gondolkodás után bukott csak ki belőle: ha ez megvalósul, azért örülne egy új focilabdának is.
Az SOS Gyermekfalvak több száz gyereknek ad családot nevelőszülőknél. Szinte mindegyikük megélte az éhezés, elhanyagolás, bántalmazás valamelyik formáját. Ezek a súlyosan traumatikus élmények kiölik a gyerekekből a kívánságokat. Vannak, akik sokáig nem tudják elképzelni, hogy lehetnek vágyaik és csak az alapvető szükségletek biztosítására vágynak, mint az otthon, a fűtött lakás, meleg étel. Ez történt Miklóssal is.

Miklós 2 évesen alig volt 7 kiló, amikor az SOS-be került nevelőszülőkhöz. „Majdnem megállt a szívem, amikor először megpillantottam. Még soha nem láttam ilyen rossz állapotban lévő gyereket. Keze-lába cérnavékony, csak a pocakja volt nagy. Rögtön tudtam, hogy ez a súlyos fehérjehiány jele, ilyenkor folyadék gyűlik fel a hasüregben” – emlékszik vissza Tünde, a kisfiú SOS-anyukája. Miklós pont úgy nézett ki, mint az éhező gyerekek a fényképeken. De nemcsak úgy nézett ki, éhező gyerek volt maga is.

2019-ben legalább 55 ezer 0-5 éves kisgyerek élt szegénységben, kitéve az éhezésnek. Összehasonlításképp: épp ennyien laknak Eger városában. A világon hat másodpercenként hal meg egy éhező gyermek, Magyarországon az időszakosan éhezőgyerekek száma a százezret is üti. Advent alatt nekik nem lesz ünnepi étel az asztalon.
„Az első nap láttam, hogy Miklós letérdel a konyhakőre és elkezdi felcsipegetni a lepotyogott morzsákat. De nem úgy, mint a kíváncsi kisgyerek, aki mindent a szájába akar venni, hanem mohón, mint aki kincset talált. És akkor megértettem, hogy ez a gyerek eddig azt tanulta meg, hogy a szemétből kell kikeresgélnie a néhány falatot, ami életben tartja” – meséli a nevelőanya.

„A számunkra legtermészetesebb dolgok, minthogy meleg ebédet eszünk, feltekerjük a termosztátot, ha fázunk, karácsonykor fát állítunk és megajándékozzuk egymást, ezeknek a gyerekeknek egy álomvilágnak tűnik, amikor bekerülnek a nevelőszülői családba – mondja Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője. – Fokozatosan tanulják meg azt, ami nekünk automatizmus, és lépésről lépésre engedik bele magukat ebbe a valóságba. Talán a legtalálóbb szó rá, hogy nálunk tanulják meg a gyerekkort. Ha biztonságban érzik magukat, megjelenik a vágy a játékra, a játékkal teli gyermekkorra. És lassan a focilabda is előkerül.”

Kiemelt kép: SOS Gyermekfalvak – AI illusztráció