viktoriánus

Fej nélküli portrék, szellemanyák – így születtek a bizarr viktoriánus fotók

Ha eddig azt gondoltad, a viktoriánus kor emberei nem tudták, hogyan kell szórakozni, vess egy pillantást az alábbi fotográfiai remekművekre.

Széknek álcázott anyák a fekete köpeny alatt, hátborzongató fejetlen portrék, duplán ábrázolt modellek és hallotti képek. Csak néhány, a photoshop előtti idők meglehetősen abszurd képszerkesztési technikáiból, melyek alapjait egy bizonyos Oscar Rejlander, haladó szellemű képalkotó és fotómontázs szakértő fektette le. Az eredetileg portréfestményekben utazó szakember hamar félrerakta ecsetjeit, miután látta, egy fénykép milyen hűen örökíti meg az alany vonásait, sőt, még annál is többet, hiszen egy kis kreativitással valóságos montírozott műalkotás születhet a felvételekből. 

Kísérleteivel tovább tökéletesítette fényképeit, beleértve a kombinált nyomtatás technikáját is – egy alkalommal harminckét képből készített montázst –, melyet bár nem ő talált fel, minden korábbi alkotónál meggyőzőbben alkalmazta azt hátborzongató fényképein. Oscar Rejlander ezzel nem csupán Viktória királynőt nyűgözte le, aki rendszeresen rendelt tőle másolatokat, de úttörő munkájának hála a viktoriánus korszak trükkfotózásának virágkora is beköszöntött.

Lefejezés rendelésre

Egy csúnya szakítás után mindannyian próbáltuk már eltüntetni egykori szerettünk arcát a közös képekről, de a 19. század házaspárjai még ennél is messzebbre merészkedtek, büszkén pózoltak kezükben hitvesük levágott fejét tartva. Persze ez messze nem a valóság, hanem a kombinált nyomtatás csodája, amelyben két vagy több kép negatívjait összemosták, hogy egyetlen meghökkentő fotót hozzanak létre belőlük. Valójában ez a módszer állt minden, további groteszk megoldás mögött, melyek révén furcsábbnál furcsább képmanipulációk kerültek ki a sötétkamrákból hol szükségből, hol művészeti ambícióból, hol pedig egyszerűen csak szórakozásból.

viktoriánus

Fejetlenség. Fotó: Wikipedia Commons

A levágott fejű portrék kétségtelenül a hátborzongató fényképek legnépszerűbb változatai voltak. A két különböző expozíciójú kép összehangolásával születő alkotások keresett megrendelésekké váltak a fényképészek műtermeiben. Még a gazdag polgárok is befizettek a meghökkentő sorozatra, egyedül vagy akár párban egyaránt modellt ülhettek a fotográfusnak. A szokatlan alkotás kizárólag a móka kedvéért született, a szellemanyákat alkalmazó gyerekfotókkal ellentétben, ahol a kép sikere múlott egy ügyes, de kísérteties háttérstatisztán. 

Fényképhorror szellemanyákkal

Ha azt gondoltuk, a fejvesztett modelleknél ma már nem látunk bizarrabbat, a rejtett anyákat vagy szellemanyákat alkalmazó gyerekportrék láttán megváltozik majd a véleményünk. A hajdani bonyolult fényképezőgépeknél előfordult, hogy a kattintást megelőző előkészületek perceket, de rosszabb esetben akár egy órát is igénybe vehettek, mely idő alatt a gyerekeket szinte lehetetlen volt ugyanabban a testhelyzetben tartani.

Ekkor érkezett a segítség egy fekete-fehér lepellel borított édesanya képében, aki titokban hátulról mindaddig mozdulatlanul tartotta gyermekét, mígnem elkészült a kért felvétel.

Az már más kérdés, mai szemmel nézve hogyan sikerült, hiszen a végeredmény sokkal inkább hátborzongató, mint bájos, a korszak magas gyermekhalandóságát figyelembe véve pedig még baljóslatúak is a háttérben meghúzódó kísérteties alakok.

De hála a montázstechnikának, a fényképészek közel végtelen számú kompozícióval kísérletezhettek. Ha a megrendelő úgy kívánta, alakját megkettőzve, duplán is szerepelhetett a képeken, elhunyt társát, mint támogató jelenést állíthatta maga mögé, vagy szeretteit haláluk után külön felvételen is megörökíthette a család és az utókor számára. 

Morbid post mortem fotográfia

A kezdetben festményként, később fényképként is elterjedt halotti portrékon az elhunytakat gyakran olyan helyzetben ábrázolták, mintha csak álomba szenderültek volna, hogy ezzel is emlékeztessék az élőket a halál közelgő valóságára. Máskor épp ellenkezőleg, segédeszközökkel kimerevítették, pózba rendezték a végtagjaikat vagy mint fentebb a gyerekeknél is, láthatatlan tartókat hívtak segítségül a rokonok közül.

Gyakran festett szemeket, különféle maszkokat is alkalmaztak az élethűség kedvéért és hogy elfedjék a halál bőrön kiütköző tüneteit. 

Ebből is látható, hogy a halotti portréfotó készítése sokkal inkább empátiát, mint fotográfiai szakértelmet igényelt, különösen mivel bensőséges szertartásnak minősült a 19. század közepén. Mindenesetre nem hibáztatjuk azokat a filmeseket, akik úgy érezték, horrorfilmért kiáltanak ezek a letűnt, hátborzongató fotózási technikával készült képek, melyeket nézve még ma sem lehetünk biztosak benne, pontosan mit is látunk. 

Kiemelt kép: Wikipedia Commons, Collections – GetArchive, nőklapja.hu