A mostanra másfél éve tartó ukrajnai háború első heteiben százezrek érkeztek Magyarországra a háborús övezetből. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának becslése szerint közülük mintegy 150-160 ezren a tavalyi év végén is Magyarországon tartózkodtak, a jelenleg is nálunk lakó családok gyerekei pedig már iskolába, óvodába, szüleik dolgozni járnak. Ahhoz, hogy a menekülő családok átmeneti illetve tartós segítséget és menedéket kapjanak, a szociális területen tevékenykedő civil szervezetek és az önkormányzatok összefogására, emberfeletti munkájára volt szükség, mivel az állami szerepvállalás esetlegesnek és nehezen átláthatónak bizonyult. A hazai civil és egyházi szervezetek a hozzánk érkező, háborúból menekülő emberek számára étkezést, orvosi és szociális ellátást, a maradóknak iskolai és óvodai ellátást igyekeztek intézni, segítették a felnőttek munkakeresését, és igyekeztek gondoskodni a speciális szükségletű emberekről is. Bár az ide érkező emberek igényei rendkívül sokfélék, méltó és biztonságos lakhatásra mindenkinek szüksége van.
A Habitat for Humanity törekvése világszerte az, hogy mindenki számára elérhetővé váljon az emberhez méltó és megfizethető lakhatás. A Habitat for Humanity Magyarország (a továbbiakban HFHH) más civil és önkormányzati szervezetekkel együttműködve jelentős részt vállalt a háborúhoz kapcsolódó lakhatási problémák kezelésében, a hozzánk érkezőnk rövid-és hosszú távú lakhatási szükségleteinek kielégítésében, az igényfelmérésben, és a beérkező adományok közvetítésében is. Az elmúlt másfél év tapasztalatairól Hoffer Eriket, a HFHH Ukrajna projektjének koordinátorát kérdeztük a projekthez kapcsolódó sajtótájékoztató után.
Úgy képzelem, hogy egy lakhatással foglalkozó nemzetközi szervezet dolgozói számára a háború első pillanatától egyértelmű volt, hogy hamarosan addig nem látott kihívásokra kell választ találniuk. Te hogy emlékszel 2022 februárjára?
Tavaly tél végén én még nem voltam a HFHH munkatársa, így az, hogy projektmenedzser lettem, pont olyan viharossággal történt, mint ahogy a háború kitört. Korábban már dolgoztunk együtt Zsolttal (Szegfalvi Zsolt ügyvezető igazgató – a szerk.), tudtam, hogy a HFHH lakhatási szegénységgel, a méltó lakhatás ügyével foglalkozik, és azt is, hogy segíteni szeretnék. Ezért megkerestem őt, hogy megkérdezzem, miben és hogyan tudnék a hasznukra lenni. Zsolt rövid gondolkodás után azt mondta, hogy a legjobb az lenne, ha én vezetném az akkor még csak alakuló kampányt. Rövid gondolkodás után eldobtam minden mást, és onnantól ezt tekintettem elsődleges feladatnak.
Mit kellett először megszervezni?
Mindent: az első napok, hetek a káoszról szóltak mindenkinek, és azt is látni lehetett, hogy az események később sem lesznek sokkal kiszámíthatóbbak. Ezért felépítettünk egy vázlatot, ami mentén el tudtunk indulni, és aztán ezt próbáltuk a folyamatosan változó körülményekhez igazítani. Azt rögtön tudtuk, hogy nekünk dolgunk nem az étel vagy ruhaosztás területén lesz. Nemcsak, mert más szervezeteknek ebben nagyobb tapasztalata van, de azért is, mert a mi támogatóink kifejezetten lakhatási célú adományokkal (lakásfelszereléssel, háztartási géppel, pénzadománnyal, önkéntes munkával és rengeteg mással) segítenek minket,
a háborús időszak elején ráadásul hatalmas mennyiségű felajánlás is jött, valóságos támogatási láz tört ki.
A kihívás az volt, ezeket a támogatásokat a megfelelő helyre tudjuk csatornázni. Előfordult például olyan, hogy kaptunk 300 szett ágyneműt, de arra épp nem volt rálátásunk, hol van rá a legnagyobb szükség. Ekkor kezdtünk kapcsolatba lépni azokkal az ellátási központokkal, szervezetekkel, ahol viszont óriási hiányok voltak, és akiknek így mi tudtuk azt biztosítani, amit más szervezetekről vagy magánszemélyektől nem kaphattak meg. Volt, ahol az általunk gyűjtött eszközökkel régi, korszerűtlen eszközöket lehetett leváltani, máshol hiányt tudtunk pótolni.
Céges felajánlásokból sok háztartási eszközt sikerült elosztani a menekülteket fogadó lakásokban, intézményekben. A képen a HFHM munkatársai (Fotó: Molnár Zsóka // Habitat for Humanity Magyarország)
Kikkel működtek együtt?
Több szervezettel, mellettük pedig cégekkel és magánszemélyekkel is dolgoztunk együtt. Hat szervezetet emelnék ki, akikkel nagyon szoros és sikeres volt a közös munka. A nyíregyházi görög katolikus egyházmegyében működő Katolikus Karitász – a határhoz közel – első kézből tudott információt adni a menekülők aktuális szükségleteiről. A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeiben nemcsak az általunk gyűjtött adományokra volt nagy szükség, de rendelkezésre állt náluk az a szociális területen szerzett óriási gyakorlat is, ami nagyban segítette az aktuális igények felmérését. Együttműködtünk a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezetével, a menekültintegrációval foglalkozó Kalunba Szociális Szolgáltató Nonprofit Kft-vel, a Strázsa Tanya Közhasznú Szociális Szövetkezettel, akik értelmi-, érzék- és mozgásszervi fogyatékossággal élő menekülteknek biztosítanak ellátást, fogyatékkal élő emberek lakhatásával foglalkoznak, az Utcáról Lakásba! Egyesülettel pedig közös szolidáris lakhatási és albérlet-támogatási programunkban tudtunk közreműködni.
Nemcsak a HFHH tevékenysége, de a háború kitörése után a látszólag a semmiből formálódó civil összefogás is hihetetlenül profinak tűnt, legalábbis kívülről. Mire tudtatok támaszkodni, amikor megsokszorozódott a feladat?
Belülről azért nem volt ennyire egyszerű. Rengeteg megkeresés futott be hozzánk adományozói oldalról és adományra váró szervezetektől is, az együttműködés így elengedhetetlen volt, és nagyon fontos feladatunk volt, hogy felkutassuk és összekössük a keresletet és a kínálatot. Nehézség volt ugyanakkor, hogy az elején minden információért iszonyatosan meg kellett harcolni, mert nem volt olyan fórum, ahol ez egyben rendelkezésre állt volna, és előfordult az is, hogy a forráshiány miatti megosztottság miatt akadt meg információ. Ezekben a helyzetekben nagyon jó lett volna, ha lett volna egy olyan központi szervezet vagy csapat, aki azt mondja, hogy akkor mi ezt kezeljük ezt az egészet. Ennek hiányában mind megpróbáltunk a saját korábbi tapasztalatainkra alapozva legjobb tudásunk szerint végezni a munkánkat.
Állami szinten egyáltalán nem működött ennek a koordinációja?
Nem igazán. Mi azóta létrehoztunk egy információs oldalt, de az, hogy valahol meglett volna az információ arról, hogy ebben vagy abban az ügyben ehhez és ehhez a civil szervezethez lehet fordulni, hogy le legyenek tisztázva a feladatkörök, nagyon komoly hiány volt, pedig nem kellett volna hozzá nagyon nagy erőforrás. Pedig
amikor ott áll egy ember egyik kezében bőrönddel, másik karjában egy gyerekkel, már akkor tudnunk kellene, hogy hová irányítsuk őket, és hogyan segíthetünk specifikusan nekik, az egyéni szükségleteik alapján.
Az elmúlt másfél évben nemcsak abban működtetek közre, hogy bútort vagy lakásfelszerelést szereztetek, vagy épp ágyi poloska irtás költségét térítettétek meg, hanem emellett még közösen kidolgoztatok egy szolidáris lakhatási és egy albérlet-támogatási programot az Utcáról Lakásba! Egyesülettel, melyeket utána közösen működtettetek.
Itt olyan lakástulajdonosokkal működtünk együtt, akik ingyen vagy a piaci árnál akár jóval olcsóbban felajánlották lakásukat az Ukrajnából menekülők számára. Együtt terveztük meg és indítottuk el a programot, amit tavaly márciustól idén márciusig közösen vittünk, logisztikai és pénzügyi támogatással segítettünk, illetve a kampány kommmunikációjában is mi vállaltunk főszerepet. 2022 tavaszán ilyen jellegű felajánlásból is sok érkezett, ami nagyon nagy dolog, mert ez bizalmi kérdés mindkét félnek. A mi feladatunk elsősorban az volt, hogy a hozzánk beérkező felajánlásokat nagyon alaposan megvizsgáljuk abból a szempontból, hogy az mindkét félnek biztonságos legyen, azaz a menekülő biztos lehessen abban, hogy valós, biztonságos szállást kap, a felajánló pedig abban, hogy a felajánlással jól, és nem visszaélnek majd.
Az, hogy magukra és a családjukra főzhessenek óriási hagyonány- és közösségmegtartó jelentőséggel bír a menekült nők számára. A BMSZKI egyik intézményébe a Habitat segítségével került konyha (Fotó: Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei)[sc_cts_position slug="roadblock040" clear="1"]
Említetted, hogy tavaly tavaszhoz képest megcsappant az adományozói kedv. Miből tudtok segíteni most azoknak, akiknek a sorsáért felelősséget vállaltatok?
Az elmúlt időszakban mintegy 1000 embernek tudtunk segíteni abban, hogy méltó lakhatása legyen, ez pedig nagy felelősség is. Mi alapvetően nemzetközi forrásból gazdálkodunk: a Habitat for Humanity más országokban is jelen van, és nekünk az anyaszervezetet kell meggyőzni arról, hogy nálunk mekkora az igény és a szükség. Számokkal kell bebizonyítanunk, hogy mennyi embernek tudunk segíteni, és ezt ugyanígy bizonyítanunk kell a céges és magánadományozóink számára is, akik biztosak szeretnének lenni benne, hogy a megfelelő helyekre költjük ezt az igen komoly összeget.
Mekkora összegről van szó?
Csak a kiosztott adományokat tekintve ez nagyjából 52 millió forint a kezdetektől, ehhez jönnek a még a felújítások költségei és egyéb járulékos költségek.
Egy olyan országban, ahol a menekült szó néha szitokszónak tűnik, hogy lehet „eladni” azt, hogy az elmúlt másfél évben ennyi pénzt szereztetek és költöttetek ukrán menekültek lakhatásának segítésére?
Nem mondom, hogy könnyű. A kezdeti lelkesedés és adományozási láz néhány hónap alatt ellenségességbe fordult, ezért ma már sokkal óvatosabban kommunikálunk közösségi felületeinken arról, hogy igen, továbbra is segítjük ezeket a menekülteket. Rengeteg kommentet kaptunk ugyanis azzal kapcsolatban, hogy ezt a támogatást miért nem a magyarokra fordítjuk. A felvetés tulajdonképpen érthető, de a válasz is az. Azért, mert nemzetközi támogatásból dolgozunk, amit kifejezetten erre a célra kapunk, és erre is fordítunk. Mindeközben azonban folytatjuk az eddigi tevékenységeinket, amikkel sok hazai családnak is segítünk és közben sok olyan pénzforrást vagy adományforrást tudunk akár az ukrán projekt kapcsán is becsatornázni, amit majd a későbbiekben akár más projektekben is föl fogunk tudni használni.
Kiemelt kép: A HFHH és ULE munkatársai bútort cipelnek egy, a menekültek számára lakhatóvá tett lakásba. Molnár Zsóka /Habitat for Humanity Magyarország
