Épp csak felébredünk, az első mozdulattal már nyúlunk is a telefonunk után: ha más nem, azért, hogy kinyomjuk a bosszantóan pittyegő ébresztőórát, vagy hogy megnézzük, hány fok van odakint. A reggeli kávé kortyolgatása közben óhatatlan késztetést érzünk, hogy átpörgessük a híreket és „gyorsan” felnézzünk a közösségi felületeinkre, csak hogy meggyőződjünk arról, nem maradtunk le semmilyen „fontos” posztról, üzenetről, értesítésről amíg aludtunk. Ha pedig már úgyis „itt” vagyunk, miért is ne haladhatnánk egy-két szintet az online szókirakóban, a sudokuban vagy a kincsvadászatban? Közben pedig észre sem vesszük, és már el is röppent egy óra, közben a gyerek még az ágyban, az online meeting perceken belül kezdődik, és a kutya sem fogja megsétáltatni magát.

A fenti példa szándékosan túloz, ám ha egészen őszinték akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy a telefonunk a mindennapjaink szerves részévé vált. Ezzel alapvetően még nem is lenne baj, a probléma ott kezdődik, amikor az arányok olyannyira átbillennek, hogy a mobilozás a magánéletünk, a társas kapcsolataink vagy épp a munkánk rovására megy. Hiába tudjuk és érezzük, hogy nem visz előre, foglaljuk bele évről évre az újévi fogadalmainkba, hogy keretek közé szorítjuk, a mindennapokban mégis nagyon nehezen tudunk leválni róla. Ezt támasztják alá az egyre riasztóbb statisztikák; jelesül az a tavalyi, Egyesült Államokban végzett felmérés is, miszerint

egy átlag felhasználó naponta több mint 4 órát tölt a telefonján. Úgy, hogy akkor még egy percet nem telefonált rajta, értsd: nem hívott fel senkit vele.

Hogyan szakadjunk le a mobilunkról?

A jó hír az, hogy az okoseszközeink tudatos(abb) használatának kulcsa is ugyanúgy a mi kezünkben van. Mégis hogyan fogjunk hozzá? Például egészen egyszerű, gyakorlati trükkök segítségével. Tristan Harris, a Google egyik volt mérnöke több kutatást is végzett a témában, és arra a következtetésre jutott, hogy már egy látványos, megkapóan színes kezdőképernyő is bőven elég ahhoz, hogy felkeltse a figyelmünket. Harris kiindulási pontja, hogy az ember természeténél fogva vonzódik az élénk, telítettebb színekhez. Ezért azt javasolja, tegyünk egy próbát a mobilunkon úgy, hogy a színeket „letekerve” módosítunk a kijelzőnk színpalettáján. Ha pedig egyszer beállítjuk ezt a bizonyos „grayscale”-t, a látványos kijelző helyett csak egy sokkal unalmasabb, szürkeárnyalatos képet látunk. Így kisebb lesz a kísértés, hogy ha kell, ha nem, a telefonunkért nyúljunk. A praktikát  Harrisen kívül más szakember is élteti és javasolja. Például Dr. Alex Holte pszichológus, a Cincinnati Egyetem adjunktusa, aki egy tanulmányában igazolta, hogy a képernyő színeinek „lebutítása” átlagosan napi 39 perccel csökkentette a kísérletben résztvevők telefonozással töltött idejét.  A szakemberek szerint  az élénkpiros, sárga és kék színek kiiktatásával magunk is meggyőződhetünk róla, hogyan használja számtalan applikáció, felület ezeket arra, hogy minél hosszabb ideig ott tartsa a figyelmünket az aprócska készüléken.

A kijelzőnk kifakításán túl számtalan, egészen hétköznapi praktikákkal is segíthetünk magunkon. Az alábbiakban ezek közül szemezgettünk.

1. Vegyünk egy ébresztőórát!

Ha nem a telefonunk ébresztőjére, hanem egy hagyományos óra hangjára kelünk reggel, máris lecsökkentettük az esélyét annak, hogy az első mozdulataink egyikeként a telefonunkhoz nyúljunk, ahonnan már nem könnyű a megállás.

2. Döntsük el, hol és mire használjuk a mobilunkat!

Ne vigyük be a hálószobába, ne tegyük ki az étkezőasztalra. Ha nyaralni megyünk, a családunkkal szeretnénk együtt lenni, húzzunk meg világos határokat; például csak fotózáshoz fogjuk elővenni a telefonunkat a hátizsákból.

3. Tüntessük el a szemünk elől, ha az kell!

Sokat lendíthet a helyzeten, ha egész egyszerűen eltesszük egy fiókba vagy egy bármilyen kijelölt helyre. A lényeg az, hogy ne legyen folyton a szemünk előtt, így kevésbé érzünk késztetést rá, hogy a kezünkbe vegyük. 

4. Iktassuk ki a fölösleges funkciókat, értesítéseket

Csak a legfontosabb és valóban nélkülözhetetlen funkcióit tartsuk állandóan bekapcsolva. Teljesen felesleges, hogy a szókirakó folyton arra emlékeztessen, éppen milyen szinten tartunk, és milyen remekül haladunk a játékban.

5. Plusz egy tanács haladóknak

Érdemes megpróbálkozni digitális időszakok beiktatásával, próbáljuk meg fokozatosan ki-kilépni a digitális világból valamennyi időre. Meghálálja magát. 

Kiemelt kép: Getty Images