Miniüdülés: ezt teszi a testeddel-lelkeddel egy wellness hétvége

Az elmúlt időszakban a post covid után a self-care kifejezés ivódott be legjobban a köztudatba. Testi-lelki egészségünk megőrzése érdekében fontos, hogy az élet minden területén legalább olyan jól bánjunk saját magunkkal, ahogyan azt másokkal is tennénk.

–––––SZPONZORÁLT TARTALOM–––––

A téli időszámítással ugyan rövidülnek a nappalok a teendők sora azonban nem lesz kevésbé hosszú. A napos órák számának csökkenésével csak fokozódik a fáradtság érzet, és a testünk hiába kívánná a korábbi lefekvést, elvonulást, az elménk bizony sokszor tovább pörög az elvégzendő feladatokon. A mentális-testi-lelki egészségünknek gyakran mi magunk emelünk korlátokat, pedig időnként csak a ›› || ‹‹ (pillanat, állj) gomb megnyomására volna szükség – minden értelemben.

Eltérő, hogy milyen problémákon stresszelnek a férfiak és a nők, s hogy a különböző kihívásokkal hogyan birkóznak meg. A nőknél (főleg a maximalistáknál) tipikus, hogy hazaviszik a munkahelyi megoldatlan feladatokat vagy a napközbeni nézeteltérésekből adódó feszültséget. Este elalvás előtt még sokáig pörögnek rajta, a „múltat” összemossák a lehetséges jövővel, jövőbeni feladatokkal, így készül egy kvázi végtelen lista a fejükben A-B-C-D verziókkal. Férfiaknak lefordítva vizuálisan ez kb. úgy nézhet ki, mint egy Trónok harca –vagy még aktuálisabban Sárkányok háza – családfa.

A női agybeli/ágybeli listakészítés kitűnő mozis példája a Csak tudnám, hogy csinálja c. filmből, Sarah Jessica Parker 3 perces nagy jelenete, melyben dolgozó családanya lévén éjszakánként hanyatt fekve, látszólag összefüggéstelen gondolatok és feladatok közt ugrál egyikről a másikra, bonyolult hálót szőve, mely (nem)csak az ő fejében létezik… Kivételesen tanulságos, szórakoztató, sírva nevetős jelenet –különösen azoknak, akik magukra ismernek benne.

Mindennek megvan a maga ideje

Shunmyo Masuno, egy díjnyertes zen kerttervező főpap Az egyszerű élet művészete című könyvében rávilágít, hogy a saját testünkkel és lelkünkkel sokkal bensőségesebb kapcsolatot kellene ápolnunk, időt szánva a világra való rácsodálkozásra, egy jó értelemben vett bambulásra, és nemcsak a fizikai környezetünk, hanem az elménk kitakarítására. Egyik zen gyakorlatában arról beszél, hogy az elméknek szüksége van határokra, tisztán elkülöníthető szakaszokra egy nap folyamán. A gyakorlatban egészen egyszerűen ez úgy néz ki, hogy valahányszor becsukunk magunk mögött egy ajtót, lezárunk egy adott szituációt, időintervallumot, tehát, amikor reggel elindulunk dolgozni és kilépünk a bejáraton, majd azt kulcsra zárjuk, kicsit hátra hagyjuk az otthoni létet, és elkezdünk a munkára gondolni. Ha beülünk az autóba vagy felszállunk a tömegközlekedésre, az egy újabb ajtó, megint másra figyelünk a környezetünkben és máshol járnak a gondolataink, majd amikor belépünk a munkahelyünk kapuján az egy harmadik ajtó, amit átlépve már teljesen a munkánkra koncentrálunk. A munkaidő leteltével ugyanezt a folyamatot visszafelé megismételjük és ideális esetben, az otthonunk ajtaját átlépve ellazulunk, magunk mögött hagyjuk a munkahelyi feladatokat, kötelező napi teendőket.

Multitasking, illusztráció: Freepik

Szépen hangzik igaz? A valóság azonban az, hogy már nemcsak az offline térben vagyunk jelen, hanem az onlineban is, szinte megszakítások nélkül, így ezek a kapuhatárok összemosódnak, az állandó multitasking üzemmód pedig rengeteg feszültséget generál. A „mindig online” vállalati kultúra sem könnyíti meg a lelazulást. A tecnoferencia, vagyis a mindennapjainkba, folyamatos gondolatmenetünkbe beleszóló digitális zaj – pl. a mobiltelefonunkról érkező pillanatnyi hangok is: sms, e-mail, social media értesítések, emlékeztetők – megszakítják a fókuszált feladatvégzést, ráadásul sokan nem tudják elengedni a munkahelyi teendőcunamit, akkor sem, ha már hazaértek. A szituációt tovább nehezíti a home office jelensége, ami bár sok pozitívumot rejt magában, mégiscsak egy légtérben vagyunk a saját munkaállomásunkkal, és hacsak nincs külön dolgozószoba erre kijelölve, fizikailag is lehetetlenség rácsukni az ajtót a teendőkre.

Ha nem halljuk meg időben feltöltődésre vágyó lelkünk elfojtott panaszait, akkor a stressznek és frusztrációnak köszönhetően testünk előbb-utóbb pszichoszomatikus betegségek formájában fog ránk kiabálni.

A stressz okozta feszültség a legjellemzőbb tünetei a fejfájás, izomfájdalom, izomgörcs, szédülés, fáradékonyság, álmatlanság, depresszió, emésztési zavarok, bőrelváltozás.

Fáradtság, kialvatlanság és teljesítménykényszer

A Freiburgi Egyetem tudósai egy kutatásban, depresszióban szenvedő alanyokat vizsgáltak. A résztvevőket két csoportra osztották, az egyik bázis tagjainak hetente kétszer 30 percig kellett 40 fokos vízben relaxálni, ezt követően pedig 20 percig lazítani meleg vizes palackokkal, a másiknak pedig heti kétszer 45 perces közepes intenzitású kardioedzést – tánc, aerobik, úszás – kellett végezni. Az 50 pontos Hamilton-depresszió skálán eredetileg 21,7-es átlagú alanyok pontszáma meleg vizes relaxáció esetén, két héten belül hat ponttal lett kevesebb, míg a sportolóké három ponttal csökkent. A pozitív eredmények a cirkadián ritmussal hozhatók összefüggésbe. A biológiai óránk azon túl, hogy szabályozza az ébrenlét-alvás periódusainkat (amit a fent említett techoferencia is összezavarhat), felel a hormonok termelődéséért, a sejtek megújulásáért és a testhőmérséklet normális ingadozásért. A pihentető, melegvizes fürdő utóbbit segít helyreállítani. Természetesen erős depresszió esetén ez egy kiegészítő terápia, de az év végi hajtásból adódó feszültségtorlódás és stressz levezetésére mindenképp csodás módszer.

A napi harcok azonban kiválóan tükrözik hol is tartunk az életünkben, s ha engedjük, rávilágíthatnak arra, min is kellene változtatnunk egy teljesebb, békésebb jövőért, amelyre vágyunk. Nőként (és valószínűleg férfiként is), ha már ott tartunk, hogy felismerjük a probléma tényét, a stresszort, és egy lépést hátrálva alaposan megfigyeljük a helyzetet, valamint az általa kiváltott érzelmi reakciónkat, máris tettünk egy jó lépést annak érdekében, hogy kigabalyodjunk a szövevényes stresszhálóból, mely gyakran az álomcsapdánk.

Self-care, ami kell

Időről időre érdemes elismerni a saját teljesítményünket és megjutalmazni magunkat egy könyvvel, egy jó vacsorával, forró fürdővel. A jótékony hatás persze fokozható. Egy digitális detoxot megvalósíthatunk otthon, de még könnyebb (home office esetén különösen), ha kicsit fizikailag is eltávolodunk a hétköznapok helyszíneitől és néhány napra, akárcsak egy hétvégére elutazunk kikapcsolódni, megajándékozva magunkat egy wellnes hétvégével. Egy gyógyvizes fürdőzés vagy thalasso terápia nem csak az izmokat segít ellazítani, de a bőrünket is feltölti tápanyagokkal, egy intimen megvilágított sókamrában végzett mélylégzős meditáció páratlanul fel tud frissíteni.  Akár egyedül, akár párban vagy családdal utazunk, érdemes csak magunkkal, csendben eltöltött énperceket is kijelölni legyen az egy szabadon választott (mosogatás kényszere nélkül) elfogyasztott reggeli, egy meleg fürdőzés, szaunázás vagy masszázs időtartama. Ezt az én-gondoskodást nem csak a testünk, hanem a kisimult idegrendszerünk is meg fogja hálálni, hiszen akár néhány nap is elég a megújuláshoz.

Fotók: NaturMed Hotel Carbona****