Ki volt a legkorábban született ember, akiről fotó készült?

A fényképek segítenek életre kelteni a múltat. De hogy fotó létezzen olyan emberről, akik még bőven azelőtt született, hogy az Egyesült Államok egyáltalán Nagy-Britanniától független ország lett volna (ez 1776-ban történt meg a függetlenségi nyilatkozat elfogadásával, majd az azt követő függetlenségi háborúval), az egészen döbbenetes. Pedig van ilyen, rögtön (talán) négy is – a következő portrékról olyan emberek néznek vissza ránk, akik a 18. század első felében jöttek a világra.

1839-re datálható a fényképezés születése. Mint minden újdonságot, a kortársak többsége ezt is idegenkedve fogadta, úgy tartották, hogy ez a pusztán csak precíz leképezésre képes eszköz a „festészet apagyilkosa”, az „emberek kifosztója”. Mondjuk úgy, hogy a festészet végét vizionálták felbukkanásával.

A dagerrotípia

Joseph Nicéphore Niépce vegyész és Louis Daguerre festő és feltaláló találmányát Arago, a nagy tekintélyű fizikus és csillagász 1839. január 7-én jelentette be a Francia Akadémián. A francia állam a találmányt életjáradék fejében megváltotta, és a világnak adományozta, hogy aztán bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel. 1839. augusztus 19-én a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia ülésén ismertették a dagerrotípia készítését, így azt a napot tekintjük a fényképezés megszületésének. Az első fotó azonban korábban, 1826-ban vagy ‘27-ben készült. Joseph Nicéphore Niépce készítette 8 órás expozícióval  dolgozószobájának ablakából és a környező háztetők látszanak rajta.

Az aggályoskodóknak természetesen nem lett igazuk, már a század fordulóján elkezdték egyre szélesebb körben művészetként elismerni, a 20. század végén pedig a hatodik művészeti ággá vált. Valójában már egész korán, mielőtt elismerték volna a fotózás művészeti jellegét, volt alkotó, aki művészi céllal használta. A 48 éves Julia Margaret Cameron már 1863-ban kísérletezett vele: a leginkább hírességekről készített portréi miatt ismert fotós szándékosan játszott például lágy fókusszal és az egyéb effektekkel, hogy a puszta fotót a képzőművészet szintjére emelje – alanyainak nemcsak testét, de lelkét is sikerült lencsevégre kapnia, szokták mondani. Noha kortársai egyszerűen csak hibásnak tartották technikáját, slamposnak az előhívását, Cameron jelentős hatással volt a modern fényképészetre, a lágy fókusz és a közeli kivágás napjainkban is közkedvelt művészeti eszköz – ennyit a kortársak értetlenségéről.

A portré demokratizálódása

A fényrajzolás karrierjének elején a metszetek, festmények és vázlatok továbbra is mindennaposak voltak, de azért gyorsan elkezdtek portrékat is megörökíteni dagerrotípiás lemezeken.

Ez az új módszer gyorsan és széles körben elterjedt, így a század közepére a műtermi portré már a középosztálybeli portrékészítők számára is elérhetővé vált. Ezek a képek a történelem és az emberek megörökítésének legpontosabb eszközeivé váltak (noha természetesen gyorsan megjelent a képek manipulálásának eszköztára is), és az elnököktől a hétköznapi emberekig mindenki számára elérhetővé vált. Így maradt fenn az egyetlen dagerrotípia például Petőfi Sándorról is, akiről viszonylag korán, 1844-1845 körül készített portrét barátja, Egressy Gábor. Költőnk ekkor még csak 21, 22 éves volt, de képek nyilván készültek idősebb emberekről is. És akkor kanyarodjunk is vissza a címben említettekhez. 

A százéves kort megérni manapság, a modern orvostudomány korában is nagy teljesítmény, de azért a 19. században is voltak szép kort megért emberek. Felmerül hát a kérdés, hogy mégis ki lehetett a legkorábban született ember, akiről dagerrotípia készült? Szerencsére ezt lehet tudni, vagy legalábbis jó eséllyel megsaccolni – és rögtön négyen is vannak!

Hanna Stilley Gorby

Hannay Stilley Gorby (kép: Wikimedia Commons)

Hannah Stilley Gorby neve a 2000-es évek közepén bukkant fel először az interneten, mint a legkorábban született emberé, akiről valaha fénykép készült, de 1746-os születési éve nem bizonyítható. Ettől függetlenül úgy tartják, hogy 1840. után nem sokkal készült róla dagerrotípia, amikor már igen idős volt, 90 év fölött járt. Erre utaló feljegyzés azonban csak egy van: Alva Gorby 1936-os Gorby Family. Origin, History and Genealogy (Gorby család. Eredet, történelem és genealógia) című könyve, amelyben vannak olyan egyéb tévedések és hibák, amelyek kétségbe vonják az információ megbízhatóságát. (Akit érdekel a könyv, itt beleolvashat.) Hannah Stilley Gorbynak egyébként nemcsak születési és halálozási ideje ismeretlen, de azt sem tudni, hogy hol temették el.

Moser néni

Moser néni (Kép: Cowan’s Auctions)

A Cowan’s Auctions által 2014-ben árverésre bocsátott kis dagerrotípia egy, a kép készültekor 103 éves asszonyt ábrázol, akit csak Moser néniként jelöltek a kép hátulján. Ő 1749-ben született, így az egyik legkorábban született ember, akit valaha lefényképeztek. 1749. 166 évvel Shakespeare születése után. Ebben az évben született Johann Wolfgang Goethe is, ​​Mária Terézia ezen év májusában szabályozta rendeletben a birodalom központi hatóságainak szervezeti és működési szabályait.

Ekkor jött világra Edward Jenner is, akinek az oltásokat köszönhetjük (nem annyira etikus – egy kisfiún végzett – kísérletezéseiről mi is hosszabban írtunk már). II. József, a kalapos király még csak 8 éves volt, és ebben az évben halt meg 65 éves korában Bél Mátyás lelkész polihisztor, aki korának kiemelkedő, sokoldalú tudósaként foglalkozott nyelvészettel, történelemmel, földrajzzal és mezőgazdasággal.

A függetlenségi háború veteránja

Conrad Heyer 1852-ben készült portréja (Kép: Wikimedia Commons)

Moser néni azonban többekkel is versenyez a legkorábban született portréalany címéért, sőt, lehet, hogy van egy nála 12 évvel korábban született személy is, akiről dagerrotípia készült. A születési dátumokat ennyi év távlatából nehéz ellenőrizni, ezért nehéz végleges győztest hirdetni, de az biztosnak tűnik, hogy van egy másik „versenyző” is, aki 1749-ben született. Ő Conrad Heyer, a Maine állambeli Waldoboróból. A függetlenségi háború veteránjaként 1852 körül, 1856-ban bekövetkezett halála előtt ült le a fotós kamerája elé. Ugyanabban az évben, 1852-ben, szintén 103 évesen, akárcsak Moser néni.

Ha minden igaz, Caesar az abszolút győztes

Caesar 1851-ben (Kép: Wikimedia Commons)

És íme, egy másik korai dagerrotípia is. Caesaré, a korábban rabszolgasorban élt férfié, aki New York állam északi részén lakott. A férfi állítólag 1737-ben születhetett (Mária Terézia ekkor 20 éves). Úgy tudni, hogy Ceasar 1852-ben halt meg, legalábbis a sírkövén ez az évszám áll. Ez viszont azt jelenti, hogy halálakor 115 éves volt, de egyelőre nem találtak olyan korabeli bizonyítékot, amely igazolni tudná a korát. Ha viszont tényleg 115 évet élt, akkor nemcsak ő a legkorábban született személyek egyike, akiről fotó készült, de ő lenne az egyik legtovább élt amerikai is, akiről feljegyzések vannak. Caesar életéről egyébként nem sok mindent tudni, de úgy tartják, hogy ő volt az egyik utolsó északi államban élő ember, akit rabszolgasorba taszítottak, majd felszabadítottak.

Kiemelt kép: Getty Images/Canva/nőklapja.hu